Buktatókkal van teli Oroszország keleti nyitása

Az orosz gazdaság függőségi viszonyait gyökeresen átrendező utat – ugyan más nagyságrendben – az elmúlt években Kína is megjárta, igen változó eredményekkel. De Oroszországban a belső kereslet, a rendelkezésre álló források messze nem akkorák, hogy akárcsak részben pótolhatnák a kieső exportbevételeket. Hatnak a nyugati szankciók, emiatt Moszkva az energiahordozó-exportjának (cseppfolyósított földgáz, LNG-kereskedelem, kőolaj) keleti-déli irányba (Kína, Japán, India) való átállítására kényszerül. 

Az idei második negyedévben ez a folyamat – tetézve a kínai növekedési problémák negatív energiaimport-hatásával – hatalmas export-visszaesésben jelentkezett. A keleti átállás egyelőre több pénzt visz el, mint amennyit a Kreml reményei szerint hosszabb távon behoz. Nem beszélve az Ukrajna elleni háború súlyos költségeiről, a gazdaság militarizálásának áráról.

Az osztrákok  nem váltak le az orosz gázról

Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter azt állítja, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók hatástalanok, és Európának fenn kell tartania bizonyos mértékű kapcsolatot Moszkvával. Ausztria például továbbra is erősen függ az orosz gázszállításoktól, importjának több mint a fele még mindig onnan jön.

A szankciók és a keleti átállás hatására az első fél évben drámaian, 70 százalékkal csökkent Oroszország külkereskedelmi többlete. Sovány vigasz, hogy a Pekinggel kínai valutában, jüanban lebonyolított üzletek összértéke hat és félszeresére nőtt 2023 első fél évében az előző év hasonló időszakához képest. 

Az Izvesztyija cikkírója azonban nem tanácsolja a sajátjainak, hogy jüanba fektessék megtakarításaikat. Érvelése csaknem pontosan megfelel az amerikai CIA elemzői véleményének: Kínában a nemzeti valuta árfolyamát nem a pénzügyi-piaci törvényszerűségek szabják meg, hanem a politikai vezetés.

A moszkvai jegybank adatai szerint a külkereskedelmi mérlegtöbblet az idei első hat hónapban 54,3 milliárd dollárt tett ki, szemben a tavalyi hasonló periódus 179,8 milliárd dolláros pozitív szaldójával.

Japán az orosz LNG-re esküszik 

Nem megy zavartalanul az átstrukturálás a japán relációban sem. A szigetország – elsősorban Kína-politikája miatt – védelmet keresve mind szorosabbra fűzi katonai együttműködését az Egyesült Államokkal. Ezzel egy időben ki kell elégítenie energiaéhségét, amihez az oroszországi keleti váltóállítás kapóra jön. Ám a két érdek viszonya konfliktusos. 

Tokió az Oroszországtól való szénimport-függőségét 10-ről 2 százalékra szorította le, növelve az indonéz és a dél-afrikai szénbehozatalt. Japán cseppfolyósított földgázra (LNG) vonatkozó importpolitikájában azonban ez a szándék egyelőre nem érződik. Oroszország viszonylag közel van, a klímaváltozás, a kiépített atommeghajtású jégtörőflotta megnyitja az utat a sarkkörön túli Gidani félszigeten épülő Arctic LNG 2 projekt LNG-exportja előtt. Az amerikai Baker Hughes szállította volna a hatalmas turbinarendszereket, amelyek a kompresszorokat működtetik, de a szankciók miatt kifarolt a programból. Beszállítói helyét egy kínai turbinagyár vette át.

Óriásberuházás a sarkkörön túl

A japán Mitsui, az orosz Arctic LNG 2 megaprojekt 10 százalékos tulajdonosa már idén augusztusban SPA-megállapodást kötött, azaz eladta az LNG-vevőknek az Arctic LNG 2 első töltősoráról lekerülő, várhatóan csak 2024-ben megvalósuló termelés egy részét. 

Mint Leonyid Mikhelszon, az Arctic LNG 2 projekt 60 százalékos főtulajdonosa, a Novatek tulajdonos-vezérigazgatója jelezte, kihasználják, hogy jelenleg – minthogy nyomós nyugati érdekeket sértene – nincs érvényben átfogó, Oroszország LNG-termelését és -exportját korlátozó szankció. 

Ha elkészül az Arctic LNG 2 mindhárom, egyenként évi 6,6 millió tonnás kapacitású kompresszorsora, ez a vállalkozás lesz a világ legnagyobb LNG-előállítója. Közben az építési költségek emelkednek, jelenleg 25 milliárd dollárra becsülik a projekt megvalósításához szükséges beruházásokat. 

Az összeg nagyságának érzékeltetéséhez: a japán Mitsui nagyipari csoport (a Sumitomo, a Mitsubishi és a Yasuda mellett a „felsőház”, a zaibacu negyedik tagja), a távol-keleti szigetország egyik legnagyobb gazdasági egysége a 2022–2023-as gazdasági évben 8 milliárd dolláros nyereségre tett szert, ezzel 24 százalékkal növelte profitját az előző gazdasági évéhez képest.