Szlovákiában szombaton előrehozott parlamenti választást tartanak (eredetileg 2024 tavaszán lett volna), mivel a Heger-kormány szétesett, és május dereka óta a szakértői Ódor-kabinet áll az ország élén. Mint már annyiszor, most is sorsdöntőnek számít a voksolás, hiszen míg az ezt megelőző, 2020. februári választás arról szólt, sikerül-e süllyesztőbe küldeni a korrupció mocsarába merült Smer (Irány) vezette kormányt, most megint az a tét, sikerül-e megállítani az újfent magára talált, önmagát szociáldemokrataként hirdető, ám nemzeti és Nyugat-ellenes húrokat pengető, Robert Fico háromszoros miniszterelnök által vezetett Smert.
Jó ideig nem volt igazán meghatározó fontosságú kampánytéma. Először szinte mindenki ráugrott az elszaporodó medvetámadások témájára, ám ez legfeljebb a hegyvidékek lakóit érintette igazán. Aztán jött a jelzáloghitelesek megsegítésének kérdése, viszont a Szlovák Nemzeti Bank nyomatékkal jelezte, a magasabb hitelkamatok miatt legfeljebb a hitelfelvevők 1 százaléka forog veszélyben.
A magas élelmiszerárak is hálás témának tűntek, azonban tavasz óta folyamatosan csökken az infláció mértéke, augusztusban egyenesen 9 százalék alá bukott, ezért ez is veszített vonzerejéből.
A szociáldemokrata kategóriába tartozó Smer és az ebből a 2020-as választás után kivált, Peter Pellegrini exkormányfő vezette Hlas (Hang) ugyan nagyon erőteljesen hangoztatja az ún. szociális vívmányok megőrzését, azonban a nyugdíjak idei, két hullámban történt, összesen 22 százalékos emelése miatt ez sem vált igazán húzótémává. Azonban az
augusztusban Magyarország felől érkező menekülthullám felkavarta az állóvizet, a Smer, a Hlas és a szalonfasiszta Republika azonnal uszító üzemmódra váltott.
Némi probléma, hogy éppen a Smer kormányzása idején fogadták el azt a szabályt, hogy a menekülteknek rendőrségi igazolást kötelesek adni, amit sok migráns mintegy uniós menlevélként könyvel el. Természetesen Robert Fico pártja véletlenül sem ismeri el bűnrészességét az ügyben, ráadásul a menekültek hulláma is lassan elülni látszik.
Ebből adódóan a kampányban nem volt egyetlen fő csapásirány sem, a szociális témák keveredtek a migránsozással és az egészségügy áldatlan helyzetével (ez utóbbi csak óvatosan, mert valamennyi korábbi kormány sáros e kérdésben).
Egyetlen példa: a pártelnökök tévévitáiban mindenki új kórházak építését ígérte, miközben
az elmúlt bő tíz évben egyetlen új állami kórház sem épült, mindössze egy épülőt visszabontottak…
Szlovákiában kirívóan ritka jelenség, ha a parlamenti választás után egyetlen párt alakíthat kormányt. Konkrétan erre egyszer volt példa, mégpedig 2012-ben, amikor a Smer 83 mandátumot szerzett a 150 fős parlamentben.
Ez is jelzi az erőviszonyok viszonylagos kiegyenlítettségét, ráadásul arra is volt példa, hogy a leendő győztes végül az ellenzék padsorában kötött ki (ez 2010-ben megesett a most is esélyes Smerrel). A szombati voksolást megelőzően 48 órás moratórium lépett életbe, azaz a legutolsó felméréseket kedden és szerdán tették közzé a közvélemény-kutató ügynökségek.
Ezekből kiviláglik, hogy akár kilenc párt is bejuthat a parlamentbe, de az is lehet, hogy csak hat. A nyár elején még simán vezető Smer támogatottsága már nem nő, a legutolsó felmérések 18-20 százalékot mérnek a pártnak, miközben a Michal Simecka vezette liberális, piac- és Nyugat-orientált Progesszív Szlovákia (PS) feljött 17-19,5 százalékra – 2022 végén 10–11 százalék között mozgott, júniusban lépte át a 15 százalékot.
Vagyis e két párt között dől el, melyik lesz a győztes. Elemzők összesített véleménye szerint
ha a Smer lesz a befutó, és kormányt is alakít, akkor Szlovákia euroatlanti kapcsolatai meggyengülnek, jön az állami dirigizmus, a piactorzító lépések sora, alábbhagy Ukrajna eddig intenzív támogatása,
és az úgynevezett orbáni modell épülhet ki. A PS kormányalakítása esetén maradna az erőteljes euroatlanti orientáció, továbbá esély nyílik a halogatott átfogó gazdasági reformok véghezvitelére.
A harmadik helyen a Smer-klón Hlas áll 12-14 százalékkal. A pártelnöki tévéviták láttán úgy tűnik, a pártszakadás ellenére a választás után a két formáció hajlandó koalícióra lépni.
Ha az utóbbi forgatókönyv valósul meg, akkor Robert Fico a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) is bevonva immár negyedik kormányát alakíthatja. Egyetlen biztató fejlemény, hogy a NATO- és unióellenes, szalonfasiszta Republika támogatottsága 10-11 százalék környékéről az utolsó felmérések szerint 6-8 százalékra süllyedt.
Azonban ezt ellensúlyozandó, az Igor Matovic volt kormányfő vezette OLaNO (Egyszerű Emberek és Barátaik) egy kiadós, kamerák előtt zajlott verekedés után (Matovic magával a volt belügyminiszterrel dulakodott a kormányhivatal előtt, a pozsonyi városi rendőröknek kellett közbelépniük) úgy tűnik, szó szerint beverekszi magát a parlamentbe.
Az OLaNO elnökével az a gond, hogy teljességgel összeférhetetlen, a koalíciós partnereit is simán hátba támadja, voltaképpen használhatatlan mind a kormányalakítás, mind az ellenzéki munka során.
A felsoroltakon kívül a jobboldali SaS (Szabadság és Szolidaritás), a kereszténydemokrata KDH, a nemzeti SNS és a besorolhatatlan Sme Rodina (Család Vagyunk) juthat még be a parlamentbe. Az utóbbi párt arról ismerszik meg, hogy pártelnöke, Boris Kollár, aki jelenleg még a parlament elnöke, agglegény létére 11 nőtől 13 gyermekkel dicsekedhet. Szó szerint család vagyunk…
A szlovákiai magyar pártokat eddig azért nem említettük, mert egyetlen felmérés sem számol a bejutásukkal. A legerősebb a Fideszhez kötődő Szövetség, azonban a legutolsó, e heti felmérések is csak 2,8–3,5 százalék között mérik a pártot.
Ráadásul a formáció májusban pártszakadáson esett át, a Híd-platform kivált a magyar pártszövetségből, mivel az befogadta a hallatlanul megosztó, Nyugat- és LMBTQ-ellenes, nemzeti húrokat pengető Gyimesi György parlamenti képviselőt, aki a Matovic-féle OLaNO listáján jutott be 2020-ban a nemzeti tanácsba.
A Híd összeállt Mikulás Dzurinda volt kormányfő Kékek (Modrí) pártjával, ám ezzel együtt is alig 1 százalékon mérik. Végezetül a harmadik magyar párt, a Simon Zsolt volt földművelési miniszter vezette Magyar Fórum alig 0,5 százalékon mozog. Ha a szétforgácsoltság nem volna elég,
a nagyobb szlovák pártok ismert magyarokat vettek fel a listájukra, azaz vadásznak a magyar szavazatokra.
Ráadásul 2010 óta érezhetően mérséklődik a dél-szlovákiai magyarok lakta településeken a választási hajlandóság, miközben mind több magyar voksot szipkáznak el a szlovák pártok. Ebből adódóan csak hipotetikus az esélye annak, hogy a Szövetség bejusson a szlovák törvényhozásba.
Egy pozitív hír azért akad: a kampány hevében komolyabban nem került elő az ún. magyarkártya, néhány Republika-képviselőt leszámítva még Ódor Lajos miniszterelnök magyar nemzetisége sem volt téma, támadási felület.
Szlovákiában a pártok országos listáira szavaznak, a voksolás egyfordulós. A választópolgárnak szimpatikus párt legfeljebb négy képviselőjének nevét bekarikázhatja, s az így nyert preferenciaszavazatok révén akár a pártlista 100. helyén álló jelöltje is bejuthat a 150 tagú parlamentbe, feltéve, ha az adott párt megugorja az 5 százalékos parlamenti küszöböt (koalíció esetén 7 százalék a küszöb). Volt már erre néhány példa, sőt idén „sláger” lett az utolsó, azaz a 150. hely a listán.
Mivel a politikai paletta rendkívül széttagolt, a Smer és a PS fej fej mellett halad az elsőségért, ezért patthelyzetközeli szituáció is kialakulhat, ami hosszas kormánykoalíciós tárgyalásokat eredményezhet, és akkor még nem említettük az egyes pártok közötti, szinte feloldhatatlan ellentéteket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.