Veszélyes lehet a környezetre a kék energia, de legalább nem is halad vele az EU

Nem igazán haladt a tengeri megújuló energiafejlesztéssel az Európai Unió, ami talán nem is baj – mondja az Európai Számvevőszék. 

Az őszi szakaszát a múlt heti, a nők elleni erőszakról szóló jelentéssel megnyitó szervezet a legújabb riportját azzal kezdte, hogy a tengeri megújuló energia kulcsfontosságú az EU zöld átállása szempontjából, viszont a fejlesztése károsíthatja a tengeri környezetet, ez pedig nyilvánvalóan súlyos kérdéseket vet fel.

Mi a legnagyobb veszély?

Miként a tanulmány előrevetíti, a tengeri megújuló energia előállítása szélenergia- (fenéken rögzített vagy úszó erőművek), óceánenergia- (árapály- vagy hullámenergia), illetve úszó naperőmű-technológiák segítségével történhet. Jelenleg az EU-ban a tengeri megújuló energia szinte teljes egészében szélenergia-technológiából származik, a legnagyobb tengerienergia-kapacitású tagállamok 2022 végén rögzített sorrendje pedig a következőképp fest:

1. Németország: 8,1 GW (főként az Északi-tengeren)
2. Hollandia: 3,2 GW
3. Dánia és Belgium 2,3 GW

A megújuló energia fenntartható fejlesztésére vonatkozó stratégiát 2020-ban fogadta el az Európai Bizottság (EB), de az EU sokkal régebb óta áldoz rá: 

Eközben viszont az EB nem mérte fel kellőképpen a várható környezeti hatásokat, melyek közül a legfontosabbak:

• a fajok elvándorlása és a vonulási minták,
• a populációk szerkezetének változása,
• az élelmiszerek rendelkezésre állása.

Mi köze az EU-s gondokhoz Kínának?

Mindezek okán az Európai Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a tengeri megújuló energia európai elterjedése összességében káros lehet a tengeri környezetre, a tengerfelszín alatt és felett egyaránt.

– összegzett Nikolaosz Milionisz, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag. Megjegyezte, hogy az orosz–ukrán háború rávilágított az EU energiafüggetlenségének fontosságára, és tengereink is hozzájárulhatnának a megoldáshoz, ugyanakkor az itteni energiaforrások kiaknázása a legritkább esetben működtethető párhuzamosan más tevékenységekkel.

Ezek okán is újra és újra ellenállást tapasztaltak a számvevők a projekttel kapcsolatban, amit csak tovább nehezít, hogy az azonos vizeken osztozó nemzeteknek sem szokása összedolgozni. 

Ugyanígy nehézséget jelent a tengeri fejlesztésekhez szükséges nyersanyagokhoz hozzáférés. Miként a jelentés rögzíti, a szükséges alapanyagokat jelenleg szinte kizárólag Kína biztosítja, amely nemcsak a napenergia-kitermelésben erős, a szélturbina-generátorok állandó mágneseinek gyártásában is döntő szerepet játszik. Ez a függőség szűk keresztmetszeteket teremthet az EU-nak, továbbá a geopolitikai feszültségek közepette aggályokat vethet fel az ellátás biztonságával kapcsolatban.

Teljesíthetőek-e a célok?

Ehhez képest már apróságnak tűnhet, ám szintén nem segíti a tengeri megújuló energiafejlesztés terjedését, hogy lassú az engedélyeztetési eljárás, 

Mindezek dacára a célok ambiciózusak: a jelenlegi 16 gigawatt helyett 2030-ra 61 gigawatt, 2050-re pedig 340 gigawatt kapacitással számol az EU, amihez nyilván gyorsan és nagy volumenben kéne új tengeri megújulóenergia-létesítményeket telepíteni. 

Ez nemcsak jelentős tengeri területet, de nagyjából 800 milliárd euró (307,2 ezermilliárd forintnyi) beruházást is igényel, amit főként magánberuházásokból kellene finanszírozni. Következésképp a számvevők szerint a nagyívű célok nehezen érhetők el.