A világgazdaság és első helyen Kína lassulása súlyos válságot idéz elő az acéliparban mind beszállítói, mind feldolgozói és felhasználói oldalon. Iparági szakértők szerint a kereslet összeomlása a 2008-as és a 2015-ös válság idején tapasztaltat is felülmúlhatja. Nem kisebb személyiség kongatta meg a vészharangot, mint Hu Wangming, a világ legnagyobb acélgyártója, a China Baowu Steel Group Corp. elnöke.
A köznyelvben Baosteel néven ismert gigász vezetője vállalata féléves közgyűlésén arról beszélt, hogy a válság valószínűleg hosszabb, hidegebb és nehezebben elviselhető lesz, mint amire számítottak. Hu szavait számos ismert tényező támasztja alá.
A világ acéltermelésének 7 százalékáért felelős Baosteel a saját bőrén érzi a kínai ingatlanfejlesztési szektor financiális válságának következményeit, amit a megrendelt áruért fizetni már nem tudó építési vállalkozók és a megrekedt beruházások jelentenek – az országban 48 millió befejezésre váró lakás ügyét kellene mielőbb és megnyugtatóan rendezni.
De nem sokkal jobb a helyzet a feldolgozóiparban sem, ahol már híre-hamva sincs az egykori lendületes növekedésnek. Az acélipari vállalatok eközben sorra csökkentik a kapacitásaikat, állítják le a kohóikat és küldik el a szakembereiket – írja a Bloomberg.
Az utóbbi két világválság idején a pusztító visszaesést némi fáziskéséssel szárnyalás követte,
a nehézipar zászlóshajóját masszív állami ösztönzőkkel, hatalmas infrastrukturális országépítő programok beindításával tartották a víz felett. Most ez az út aligha járható, mivel a kínai gazdasági növekedés másik motorra váltott, a termelés helyére a fogyasztást helyezte a pártvezetés.
Hszi Csin-ping elnök a gazdaság átalakítására törekszik, s ebbe az acélipari beruházások erőn felüli támogatása aligha fér bele. Hu Wangming nem osztogatta a tanácsokat Pekingnek, inkább a dolgozóihoz szólt, azt üzenve nekik, hogy a következő időszakban takarékoskodjanak, és kerüljék a kockázatokat, ahogy ők is azt teszik a Baosteelnél.
A készpénz megőrzése, a likviditás most sokkal fontosabb, mint a profitcélok tejesítése – hangoztatta Hu a közgyűlésről kiadott közlemény szerint. Hozzátette, hogy ebben a nehéz helyzetben a termelés biztonságos finanszírozása érdekében
Miközben a kohászok küszködnek és a vasérckészletek duzzadnak, a végtermékek – mint például az építőiparban használt betonacél – olcsóbbak, mint 2017-ben. Az acélgyártás egyre kevésbé jövedelmező, mire válaszul a cégek csökkentik a termelésüket, és új piacokat keresnek árujuknak.
Ezt egyébként sokan sikerrel teszik, a kínai acélexport nyolcéves csúcsra szökött. Az idei export 115 millió tonnára, azaz 30 százalékkal növekedhet a teljesített s a már lekötött mennyiségeken nyugvó becslés alapján.
Nemcsak az acél, hanem az előállításához szükséges legfontosabb alapanyag, a vasérc ára is folyamatosan csökken. Az ázsiai határidős jegyzések szerdán beestek a tonnánként 100 dolláros lélektani szint alá, és 97 dollár környékén stabilizálódtak. Ezzel az idén már 30 százalékot esett a vasérc ára, ilyen mélyen legutóbb tavaly májusban járt.
A legutóbbi hét kereskedési napból hatot is veszteséggel zárt a szingapúri árutőzsde irányadó vasércjegyzése, amely
a legrosszabbul teljesítő árupiaci terméknek számít az idén a fontosabb alapanyagok kategóriájában.
Az áreséshez hozzátartozik, hogy a legfontosabb vasérctermelő országok, így Ausztrália és Brazília nem akar tudomást venni a kereslet markáns csökkenéséről, és valósággal önti az ércet a piacra, még mélyebbre nyomva a jegyzésárakat.
A Bloomberg által megkérdezett szakértők szerint a további esés beavatkozás nélkül elkerülhetetlen, ám a 80 dolláros tonnánkénti szintet vízválasztónak tartják, az alá aligha néz be a jegyzés. A jelenlegi forgatókönyv szerint az év végére 85 dollárig száll alá a tengeri szállítású vasérc ára.
A UBS bank elemzői szerint a kevésbé hatékonyan termelő acélgyártók körében tisztulási folyamat várható. A svájciak 88 dollárra teszik a választóvonalat, amelynek elérését Peking az építőiparnak nyújtott stimulussal tudná megakadályozni, de
a piacot emellett még az amerikai recesszió ismét felvillanó rémképe is rettegésben tartja.
Európában sem rózsás az acélipar helyzete, elég az indiai Liberty Steel kezébe került Dunaferr dolgozóinak megcsúszott bérfizetésére gondolni. A kontinens acéliparának kibocsátása évről évre csökken, lekövetve az igények mérséklődését, de a gyártást a klímavédelmi szabályokkal összefüggő beruházások finanszírozási nehézségei is hátráltatják.
A gyártók leépítésekkel és egységeik bezárásával próbálják kordában tartani a kiadásaikat, így tesz Nagy-Britanniában a 2800 embert elküldő Tata Steel és a 10 százalékos létszámcsökkentést elrendelő német Kloeckner & Co.
A német Thyssenkrupp áprilisban jelentette be, hogy acélgyártási kapacitásait mintegy ötödével csökkenti, és emellett jókora létszámleépítéseket tervez a részleg 26 ezer dolgozója körében, hogy kedvezőbb áron tudja értékesíteni az acélipari portfólióját.
A cseh multimilliárdos, Daniel Kretinsky az EP Corporate Group nevű befektetési holdingja révén 20 százalékos részesedést meg is vett az üzletágból, egyben ígéretet téve egy másik, 30 százalékos pakett megvásárlására.
A tengeralattjárókat és futóműveket is gyártó Thyssenkrupp évek óta szenved az acélipari egység vegetálása miatt, leválasztását és útjára engedését a cégcsoportnál megjelent aktivista befektetők is erősen szorgalmazzák.
Nem véletlenül: a társaság szerdán publikált negyedéves gyorsjelentésében 33 millió eurós veszteségről számolt be, amelyet döntően az acélipari divízió hozott össze, miután
az autóipar, a gépgyártás és az építőipar területén egyaránt visszaesés tapasztalható, ami miatt a társaság idén már háromszor csökkentette bevételi tervét.
A német gazdaság gyengélkedése, az üzleti bizalom tartós csökkenése mellett az exportlehetőségek beszűkülése is gondot okoz a Thyssenkrupp számára. A rendelésállomány közel 11 százalékkal, 8,4 milliárd euróra csökkent a június végével zárult három hónapban, a bevételek pedig 6 százalékkal, 8,99 milliárd euróra olvadtak.
A jövő kilátásai sem rózsásak, és ebben a cégcsoport felügyelőbizottságában húzódó törésvonalnak is szerepe van. A munkavállalói képviseletek adják ugyanis a tagok felét, így a döntésképtelenség előre kódolva van, amikor leépítésekkel együtt járó stratégiai döntéseket kell hozni.
Így történt a felügyelőbizottság múlt pénteki ülésén is, ahol a szélesebb körű szerkezetátalakításról nem született végleges döntés, miután a munkavállalói képviselők elutasították a további kapacitáscsökkentést és jelentős létszámleépítést tartalmazó javaslatokat.
A konkrét ügy a Hüttenwerke Krupp Mannesmann GmbH-ban lévő 50 százalékos részesedés eladása volt. Ez a háromezer főnek munkát adó duisburgi üzem a többi között acélcsöveket gyárt.
A testület végül úgy határozott, hogy megvárja a független szakértői jelentés megállapításait, amelyek részletesen ismertetik az acélipari üzletág jövőbeli finanszírozási igényeit. Ezt augusztus 29-én egy újabb ülés keretében tekintik át.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.