Akadályba ütközött India azon törekvése, hogy feldolgozóipari nagyhatalommá váljon: össze kell barátoznia régi riválisával ahhoz, hogy a globális cégek számára Kína hiteles alternatívájává váljon.
A világ két legnépesebb országa között feszültek a kapcsolatok a 2020-as halálos himalájai határ menti összecsapás óta, ami lassítja a tőke, a technológia és a szakemberek cseréjét, miközben robbanásszerűen nő világszerte az elektromos járművek, a félvezetők és a mesterséges intelligencia iránti kereslet, amelyet India szeretne kielégíteni, hasznot húzva az amerikai–kínai kereskedelmi háborúból.
Narendra Modi kormánya az elmúlt négy évben fokozott figyelemmel világított át minden tervezett kínai beruházást, és határtalan bürokráciával nehezítette a dolgukat. A Reuters értékelése szerint ezzel dollármilliárdokat utasított el olyan cégektől, mint a BYD vagy a Great Wall Motor.
Most azonban India enyhíteni kíván ezeken a korlátozásokon, mivel a vállalkozások a helyi termelés fellendítését célzó számos kormányzati támogatás ellenére is küzdenek a gyártás felfuttatásával.
Sushant Singh, a Yale Egyetem oktatója szerint az indiai kormány felismerte, hogy
nem lehetünk részei egyetlen nagyobb ellátási láncnak sem, különösen a csúcstechnológiai termékek, például a napelemek és az elektromos járművek esetében, hogy ne lennénk részei a kínai ellátási láncoknak.
Még azok a vállalkozók is elismerik, hogy szükség van a szomszéd országból érkező kulcsfontosságú alapanyagokra, akik támogatták a kínai import korlátozását. Ilyen például Naveen Jindal, az egyik legnagyobb indiai acélgyártó, a Jindal Steel & Power elnöke, parlamenti képviselő, aki szintén pragmatikusabb hozzáállást szorgalmaz.
„Rengeteg acélgyártó importál berendezéseket és technológiát Kínából. Kína a világ legnagyobb acéltermelője, és bizonyos területeken, bár nem mindegyiken, nagyon jók” – nyilatkozta a hírügynökségnek.
Jól értesült források szerint a kormányzat olyan területeken fontolgatja az enyhítéseket, amelyeken több befektetésre van szüksége az országnak. A tervek szerint például a jövőben a legfeljebb 10 százalékos kínai részesedéssel rendelkező cégek beruházásaihoz nem lesz szükség kormányzati jóváhagyásra, ami segíthet a kínai cégekkel partnerségben álló globális vállalatoknak az Indiában való befektetéseikben.
Az ipari lobbik nyomására már könnyítették és gyorsították a vízumkiadást
elsősorban a kormány számára kiemelt szektorokban dolgozó kínai mérnökök esetében, bár ez még mindig csupán kétezer engedélyt jelent tavaly november és idén július között.
Szerepet játszhatott a kínai politika módosításában az is, hogy
élesen visszaestek a külföldi befektetések Indiában.
Bár a zöldmezős projekteket illetően az ország még mindig az első öt között van a világon, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezetének (UNCTAD) legfrissebb jelentése szerint az Indiába irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetések 2023-ban 43 százalékkal csökkentek, miközben globálisan csak 2 százalékkal, 1300 milliárd dollárra. (Egy dollár 358,8 dollár.)
A Forbes indiai kiadásának tudósítása szerint a közvetlen külföldi befektetések értéke így az áprilistól márciusig tartó tavalyi pénzügyi évben 28,16 milliárd dollár volt, a GDP 0,71 százaléka. Az indiai gazdaság növekedésének tempóját mutatja, hogy hasonló összeg – 28,19 milliárd dollár – 2013-ban még a GDP 1,52 százalékát tette ki.
A politikai szándékok és a korlátozások ellenére a kínai áruk iránti kereslet változatlanul hatalmas Indiában, és ezzel együtt nő a deficit is a kétoldalú kereskedelemben, mára elérve a négy évvel ezelőtti csaknem dupláját, 85 milliárd dollárt.
Az import a határvillongások óta 56 százalékkal ugrott meg, az árukat illetően változatlanul Kína India legnagyobb beszállítója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.