Megkezdték a sztrájkot helyi idő szerint éjfél után egy perccel a dokkmunkások az Egyesült Államok keleti és mexikói-öbölbeli minden nagy kikötőjében, és a hatás végiggyűrűzhet a világ legnagyobb gazdaságán – sőt a teljes világgazdaságon –, politikai felfordulást okozva hetekkel az elnökválasztás előtt.
Az érintett 36 kikötőn keresztül bonyolódik ugyanis az amerikai külkereskedelem fele, a munkabeszüntetés miatt leáll a konténerforgalom és az autóipari szállítás. Csak a New York körüli kikötőkben majdnem százezer konténer várt kirakodásra már a sztrájk előtt, és újabb 35 konténerhajó érkezését várják a héten.
Az energiaellátást és az ömlesztett árukat azonban nem érinti a sztrájk, és kivételt tesznek a katonai célú áruk és a tengerjáró hajók mozgásának lehetővé tétele érdekében.
A Bloomberg tudósításában emlékeztetett, hogy a munkabeszüntetés hatása attól függ, hogy az meddig tart majd, de
a JPMorgan Chase szerint naponta 3,8 és 4,5 milliárd dollár között lesz.
(Egy dollár 357,3 forint.) Egy egyhetes sztrájk alatt felhalmozódott hátralék ledolgozása pedig egy hónapig tartana Grace Zwemmer, az Oxford Economics munkatársa szerint.
A 45 ezer dokkmunkást képviselő szakszervezet magasabb béreket és az automatizálásról szóló, éjfélkor lejárt hatéves szerződésben foglaltak visszavonását kéri. Harold Daggett, az International Longshoremen’s Association (ILA) vezetője már hónapok óta fenyegetőzött a sztrájkkal, ha a határidő lejárta előtt nem születik megállapodás. A keleti és a mexikói-öbölbeli dokkmunkások utoljára 1977-ben sztrájkoltak.
„Készen állunk arra, hogy addig harcoljunk, ameddig szükséges, és bármilyen hosszú ideig sztrájkoljunk” – írta Daggett a Facebookon. A vállalatok legutóbbi ajánlata „messze elmaradt attól, amit az ILA-tagok a bérek és az automatizálás elleni védelem terén követelnek” – tette hozzá.
A tengeri fuvarozók és terminálüzemeltetők viszont azzal vádolják az ILA-t, hogy a szakszervezet június óta nem hajlandó tárgyalni. A CNBC tudósítása szerint
majdnem 50 százalékos béremelést ajánlottak hat évre, de ezt a szakszervezet elutasította.
A sztrájk biztosra vehető volt, különösen, miután kiderült, hogy a Fehér Ház nem veti be egyetlen eszközét, a még 1947-ben elfogadott Taft–Hartley-törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az elnök a tárgyalások idejére a munkahelyükre rendelje a dolgozókat, ha úgy ítéli meg, hogy a sztrájk fenyegeti a nemzetbiztonságot.
Joe Biden elnök, aki büszke arra, hogy szakszervezetpárti, úgy gondolja, hogy ez nem az a helyzet. Daggett mindenesetre figyelmeztette az elnököt, hogy ne avatkozzon közbe, mert ha visszakényszerítik a kikötőkbe a dokkmunkásokat, akkor a szokásosnál kevesebb konténert kezelnének, ami lelassítaná a működést.
Figyelmeztető jel Biden, de főleg Kamala Harris számára, ahogy a Teamstershez hasonlóan az ILA sem támogatja hivatalosan egyik elnökjelöltet sem. Sem Donald Trump, sem Harris nem hívta fel a nyilvánosság figyelmét a sztrájkfenyegetésre, de az nem sok jót ígér a demokratáknak egy olyan helyzetben, amikor a két jelölt gyakorlatilag holtversenyben van.
Steve Hughes, az autóalkatrészek beszerzésére és szállítására specializálódott HSC International vezérigazgatója szerint az ILA zsarolja az egész országot. „Félek, hogy ennek nagyon csúnya vége lesz” – figyelmeztetett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.