Felújul az amerikai olajexport

Még néhány hónapja is teljesen reménytelennek látszott az a küzdelem, amelybe két szenátor, az alaszkai republikánus Lisa Murkowski és az észak-dakotai demokrata Heidi Heitkamp lovalta bele magát. Az olajexportot az 1973-as embargó után betiltó rendelkezések visszavonását szorgalmazták, hogy a drámaian csökkenő világpiaci árak nyomán nehéz helyzetbe került olajbányászatot támogassák. A szabadpiac híveként magukat reklámozó republikánusok azonban attól tartottak, hogy az üzemanyagok árai megugorhatnak – ha az olcsó hazai olaj másutt talál vevőre –, s választási időszakban ezt nem kéne erőltetni. A demokraták viszont a környezetvédelmi aggályaikat hangoztatták, s egyáltalán nem rokonszenveztek az ötlettel.

A helyzet azonban alapvetően megváltozott. Néhány napja az Egyesült Államok részvételével és beleegyezésével állapodtak meg a globális felmelegedés mértékének korlátozásáról, s Barack Obama elnök nemrégiben hosszas viták után levette a napirendről a Keystone XL olajvezeték építésének a tervét, s ezzel a környezetvédő lobbinak engedett. A hónapról hónapra egymást követő foglalkoztatási jelentésekből pedig kiderült: miközben az amerikai gazdaságban munkahelyek százezrei keletkeznek, a bányászatban tízezrével szűnnek meg. S minthogy 2014 közepe óta az olaj ára megfeleződött, és alighanem még tovább esik a következő hónapokban, az üzemanyag gallononkénti ára két dollár alá süllyedt a benzinkutaknál. Ilyen alacsony szint mellett a fogyasztók érdekeit sem lehetett tovább védeni.

Kedden éjjel aztán a költségvetési alku keretében sikerült ebben a nem éppen mellékes kérdésben is megegyezésre jutni. Mint Paul Ryan, a képviselőház republikánus elnöke bejelentette, közös nevezőre jutottak a pénzügyi év végéig, 2016 őszéig szóló kiadásokról és adókedvezményekről. Ebbe a csomagba került bele a kiviteli tilalom feloldása, így valószínűsíthető, hogy Obama elnök nem él vétójogával.

A képviselőház, amely az utóbbi hónapokban kétszer is igennel szavazott ebben a kérdésben, csütörtökön foglal állást a költségvetési tételekről. A szenátus, amely az olajexportról külön nem rendezett szavazást, szintén még a héten, a téli szünet kezdete előtt alighanem áldását adja az 1,1 billió dollárt kitevő kiadási előirányzatokra és a mintegy 650 milliárd dollárt érő adókedvezményekre. A demokratákat azzal is sikerült meggyőzni, hogy a szél- és napenergiai ágazat is adókönnyítésekben részesül, a környezet megóvására meg alapot hoznak létre. Amerikai lapok szerint ilyen nagy washingtoni alkura évek óta nem volt példa, bár a hagyományokba éppen az ilyen megállapodások illenek bele.

Az amerikai olajipar, amely amúgy ellenzi a párizsi klímacsúcson elfogadott alapelveket, szintén régóta sürgette a tilalom feloldását. Arra hivatkozva, hogy a palaforradalom következtében 2007 és 2015 között csaknem megkétszereződött az amerikai olajkitermelés, napi ötmillió barrelről kilencmillió fölé emelkedett, de a kínálat bővülését a belső fogyasztás mérséklődése kísérte.

Az alacsony, immár negyven dollár alatti olajár és a túlkínálat miatt a piaci hatás rövid távon elenyészőnek bizonyulhat, de az amerikai kitermelők előtt új piacok nyílhatnak meg. Egyes becslések szerint például a Kelet-Európába irányuló orosz olajszállítások harmadát kiválthatják. A nagyobb kereslet nyomán gazdaságosan élénkülhet a kitermelés, miközben az amerikai üzemanyagárakat továbbra is a világpiaci árak határozzák meg.