Kirakatban az Air France-kötvény

A vállalati kötvények piacán az a legizgalmasabb esemény, amikor a többieket megelőzve találunk valamilyen félreárazást, egy addig észrevétlen jelenséget. Az egyik ilyen klasszikus példa az Air France 6,25 százalékos örökjáradék-kötvénye, melyet 2015 márciusában bocsátottak ki 2020. október 1-jei első lehetséges visszahívással. A visszahívás jogával ezután csak ötévente élhet a kibocsátó, és csakis ezen a napon.

Ha elmulasztaná az első dátumot, a későbbiekben egészen drasztikus, 11,072 százalékos felárat lenne kénytelen fizetni az 5 éves euróswaprátára, ami arra utal, hogy bár alárendelt kölcsöntőkéről van szó, már a kibocsátáskor is az lebegett a társaság szeme előtt, hogy élni fog az első visszahívással, és nem lesz szükség a tőkehelyzete megtámogatására. A piac 2016 közepéig szinte figyelmen kívül hagyta ezt az apróságot, és így is egy év kellett, hogy a már értelmezhető 110 százalékra árazza a kötvényt. Ezen az árszinten visszahívás esetén még mindig 2,16 százalékos hozamról beszélhetünk, szemben például a francia állampapírok –0,5 százalékos hozamával hasonló időtávra, azonban ha kint maradna a papír ezután is, akkor már majdnem 10 százalékos éves hozamot eredményezne.

A tavalyi év szinte minden szempontból sikeresnek számított az Air France-nak: befejezte a holland KLM légitársaság integrációját, várakozáson felüli nyereségről számolt be, és az árfolyama majdnem megháromszorozódott. Úgy tűnik, hogy a csődöktől hemzsegő légi közlekedési piac egyik nyertesével van dolgunk. Készpénzállománya bőséges, eladósodottsága egyáltalán nem vészes, ezért a kötvény visszahívása várható. Ha ezt biztosra vesszük, akkor akár további emelkedés is elképzelhető az árfolyamban, és a szokásos árkonvergencia is várathat magára (a piaci ár a lejárathoz közeledve a névértékhez tart), hiszen a cég hosszabb lejáratú kötvényei rendre 1,1-1,2 százalékos hozammal forognak, ehhez a szinthez pedig 112,5 százalékos árfolyam tartozna jelen pillanatban.