Üres cégekbe öntik a pénzt a befektetők
A koronavírus-járvány óriási tőkepiaci hullámai és a rendkívüli piaci volatilitás sem vette el a vállalatok kedvét a tőzsdére lépéstől, az IPO-piac azonban az utóbbi időben jelentős átalakuláson ment keresztül.
A hagyományos elsődleges részvénykibocsátások (IPO) és direkt bevezetések mellett egyre inkább üres cégek, úgynevezett SPAC-ek lepik el a tőzsdéket
– mutatott rá a Random Capital online előadásában. Ezek olyan, tevékenységet nem végző vállalatok, amelyek más társaságok felvásárlására gyűjtenek pénzt a befektetőktől. Erre meghatározott idejük – jellemzően két évük – van, a folyamat végén pedig az akvirált társaság lép a tőzsdére.
Idén már 157 ilyen SPAC-részvény-bevezetés valósult meg, amelyek szűk tíz hónap alatt több mint 57 milliárd dollárnyi tőkét szívtak fel, négyszer annyit, mint az eddigi csúcsévnek számító 2019 egészében. A befektetők lényegében biankó részvényeket vesznek, és olyan, felvásárlásokban jártas szakmai befektetőknek előlegezik meg a bizalmat, mint Bill Ackman, aki a nyáron több mint négymilliárd dollárt gyűjtött össze Pershing Square Tontine Holdings nevű SPAC-ével – ez rekordnak számít. A legfrissebb pletykák szerint az amerikai sztárbefektető a Bloomberg médiavállalatot szemelte ki magának, de korábban az Airbnb tőzsdére segítésénél is felmerült a neve.
A speciális akvizíciós társaságok létrejöttének a pozitív piaci hangulat kedvez igazán, jellemzően akkor nő meg a számuk, amikor bőséges likviditás van a piacon
– hangsúlyozta Kiss Domokos, a Random Capital elemzője.
Amíg az amerikai Fed és más központi bankok öntik a pénzt a gazdaságba, várhatóan SPAC-ekből sem lesz hiány. Kérdés azonban, hogy az idei év exponenciális felfutása mellett a forrást gyűjtő cégek találnak-e megfelelő számú minőségi célpontot.
A koncepció azért is lehet népszerű, mert egy klasszikus IPO meglehetősen hosszadalmas folyamat. Akár egy-másfél év is eltelhet, mire a dokumentáció összeállításától a felügyeleti engedélyeztetésen át a jegyzés lebonyolításával végre eljut a tőzsdére a társaság, míg egy SPAC-IPO-val akár három-négy hónap alatt parketten találhatja magát a felvásárolt cég.
A tőzsdére lépés sikeréhez ráadásul elegendő, ha a felvásárló meg tud egyezni az akvirált céggel, így azért sem kell aggódni, hogy a hosszas procedúra végén lesz-e elég befektető, aki lejegyzi a papírokat.
A bevezetésnek ez a rapid formája a kisbefektetőknek is vonzó lehet, hiszen egy SPAC-részvénnyel hamarabb be tudnak szállni egy-egy ígéretes tőzsdei sztoriba, szemben a hagyományos IPO-kkal, ahol a lakossági ügyfelek a befektetési bankok és intézményi befektetők mellett nem igazán rúghatnak labdába. Figyelmeztető lehet azonban a Nikola esete. Az elektromos teherautókat fejlesztő vállalat a SPAC-ekre jellemző, egyszerűbb szabályozás miatt kerülhette el a tőzsdei bevezetés előtti átfogó vizsgálatot, sok befektető így már túl későn, pozícióban ülve szembesült azzal, hogy a társaság vélhetően megvezette őket az úttörő technológiájáról tett kijelentéseivel.
A tőzsdére lépésnek ez a módja ráadásul korántsem garancia a tőkepiaci sikerre. Az IPO-kra szakosodott Renaissance Capital felmérése szerint 2015 és 2020 között a SPAC-akvizíciókkal parkettre jutó társaságok átlagos hozama mínusz 18,8 százalék volt, szemben a hagyományos IPO-k 37 százalék feletti eredményével. A körültekintés – mint minden más befektetési döntésnél – már csak ezért is különösen indokolt lehet az új tőzsdei hóbort kapcsán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.