Ünnep idején is lapátolnak szénbányászok

Tavaly ősszel még Kína örvendetes „zöldülése” volt a téma, s mindenki arra fogadott, hogy legalább a pekingi téli olimpia februári megnyitójáig kitart a „kék ég” kampány. Ám már a február 1-jétől kezdődő holdújévi ünnep is emlékeztet arra, hogy a világ műhelyét még mindig szénnel fűtik. Peking ugyanis kiadta az utasítást a szénbányászoknak, hogy a közelgő egyhetes leállás idején is tartsák fenn a normál széntermelést.

Annak ellenére is, hogy tavaly év végén rekordszintre emelkedtek a szénkészletek. A kormányzat nyilván az idén szeretné elkerülni a szénellátási zavarokat és a kínos áramszüneteket.

Tavaly bő 10 százalékkal bővült a kínai gazdaság áramigénye, s az idén is további gyors növekedést prognosztizálnak.

Bár a kulcsfontosságú erőművek 21 napi készlettel rendelkeznek, egy holdújévi leállás ennek egyharmadát már a tél derekán felemésztené, és hol van még a tavasz? Az ellátási nehézségeken túl a folyamatos termelés fenntartása azért is fontos, mert az elmúlt hónapokban csak nagy nehezen stabilizálták 700 jüan, vagyis 110 dollár közelében a szén árát, de nehezen felejthető a tavaly októberi 1400 jüanos rekordárszint, amely őrült árnyomással nehezedett a kínai gazdaságra. A hatalmas szénigény persze szerkezeti gondokat jelez, és az elavult erőművek magas arányát mutatja, hiszen a december végi rekordszintű gázfelhasználás ellenére is jelentős a készletszint a másik kulcsfontosságú fűtőanyagból, a földgázból.

Ellentétes folyamat zajlik az acéliparban, amely szintén kulcságazata a kínai gazdaságnak. Az Evergrande csődközelbe lavírozása ugyanis az egész ingatlanfejlesztői szektort megrogyasztotta tavaly, s a kieső kereslet aláásta az acélárakat. Az acélipar sorsa pedig a fő felvevőpiacnak számító építőiparon keresztül szorosan összefügg a cementgyártással, az üvegiparral és a háztartási gépek keresletével. A kínai acélkereslet zsugorodását jól tükrözi a világ második legnagyobb bányavállalata, egyúttal a világ legnagyobb vasérctermelője, az angol–ausztrál Rio Tinto visszavágott prognózisa.

A bányatársaság a vártnál szerényebb idei vasércszállításokat prognosztizál, hivatkozva a munkaerőpiac szűk keresztmetszetére, a nyugat-ausztráliai zöldmezős bányák termelési késedelmére, s külön kiemelve a kínai ingatlanpiaci kockázatokat. A Rio Tinto 2022-ben 320 és 335 millió tonna közötti vasércszállításra számít, melynek átlaga elmarad az RBC 332 millió és az UBS 330-340 millió tonnás becslésétől.

A Rio tavaly 321,6 millió tonna vasércet szállított az acélgyártóknak, ami 3 százalékkal maradt el a 2020-as értéktől.

A vasérc ára a tavaly májusi szinthez képest megfeleződött, melynek oka elsősorban a kínai építőipar satufékezésével függ össze, ami drasztikusan lelohasztotta az vasérckeresletet.

A kínai acélkereskedők arra számítanak, hogy az ingatlanpiaci bizonytalanság még az idén is kitart, amennyiben az optimista várakozás szerint legalább 6 hónap, a pesszimista prognózis szerint pedig legalább egy év kell a piaci fordulathoz. Ezért az idén nem várható az acéltermékek holdújév utáni szezonális kitárazása, ehelyett hosszabb raktározásra készülnek a kereskedők, mert nem valószínű az építkezések tavaszi felfutása. Annál is kevésbé, mert a lakások iránti kereslet további csökkenése várható az idei évben.

A negatív folyamat a cementgyártásban is tetten érhető, ahol a tavalyi utolsó három hónapban év/év alapon 16 százalékos volt a visszaesés. Sőt, a termelés a 2017-es és 2019-es szinttől is elmaradt. A tovagyűrűző gazdasági hatás a háztartásikészülék-gyártókat is érzékenyen érintette. Az ágazat szereplői hónapról hónapra csökkenő értékesítési számokat tettek közzé.