Értékesítési tervekkel trükköznek a Wall Street bennfentesei

Lehet annál bennfentesebb egy ügylet, mint amit Andrew Marsh játszott meg a Plug Power vezérigazgatói székében tavaly januárban? Amikor a 15 éves árfolyamcsúcson   kitárazta a részvényeit, s 36 millió dollárt tett zsebre. Mondhatni, a lehető legjobb pillanatban állt az eladói oldalon, mert a következő 3 hónapban 60 százalékot zuhant az árfolyam, miután negatív vállalati jelentések sorát tették közzé. Józan befektetői ésszel ez szörnyen bennfentes ügylet, mégsem számított üldözendőnek, mert a vezérigazgató egy úgynevezett automatikus kereskedési terv alapján járt el. Más kérdés, hogy a tervet az eladás előtti hónapban állította össze. 

Nem véletlen, hogy Gary Gensler, az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) keménykezű vezetője már tavaly nyáron szkeptikus véleményt fogalmazott meg az előre megbeszélt kereskedési tervekkel kapcsolatban. És megbízta munkatársait, hogy vizsgálják felül az ezredfordulón táján bevezetett szabályozást, mely melegágyává vált a visszaéléseknek. Különösen élesen világított rá az anomáliákra a Covid-járvány vakcinaversenye, amikor a gyógyszerfejlesztő cégek vezetői 500 millió dollár értékben szórtak ki részvényeket. Ami akár a jól végzett munkát ösztönző jutalom is lehetne, hiszen a részvényopció a tengerentúlon is szerves része a vezetői juttatásoknak. Ám visszatetszést keltett, hogy például a Merck-menedzsment éppen a kiábrándító immunválaszok közzététele előtt tárazott.  

Látszólag körültekintően jártak el a törvényhozók, amikor úgy szabályozták a felső vezetők részvényeladásait, hogy a vállalati bennfentesek mentesülnek a bennfentes információkkal való kereskedésre vonatkozó tényállás alól, amennyiben egy olyan automatizált kereskedési tervet adnak el, amelyet akkor állítottak fel, amikor még nem tudtak a közelgő hírről. 
„Az eredeti szándék az volt, hogy biztonságos piacteret hozzanak létre azoknak az embereknek, akik be akarják tartani a szabályokat” – mondta Priya Huskins, a Woodruff Sawyer biztosítási alkuszcég partnere. 

„Komoly visszaélésekre ad lehetőséget, hogy jelenleg nincs kötelező várakozási idő az értékesítési tervek összeállítása és végrehajtása között. Attól tartok, hogy néhány szereplő ezt kiskapuként érzékelheti a bennfentes kereskedelemben való részvételhez” – fogalmazott Gary Gensler, aki a felügyelet részéről azt támogatja, hogy féléves várakozási időszakot iktassanak a terv és a terv végrehajtása közé.
Az automatikus vagy előre megbeszélt értékesítési tervek rendkívül népszerűek. 2020-ban az összes bennfentes kereskedelem 61 százaléka ily módon zajlott, szemben a 2004-es 30 százalékkal.

A Wall Street Journal 75 ezer előre megbeszélt bennfentes vállalati részvényügyletet elemzett. Az ügyletek egyötöde a terv elfogadásától számított 60 kereskedési napon belül történt. És a korai időzítés szignifikánsan jövedelmezőbbé tette az eladásokat. A 60 napon belül eladó bennfentesek összességében 500 millió dollárral többet kerestek, mint amennyit három hónappal később kaptak volna. 
Nem az értékesítési terv azonnali végrehajtása az egyetlen trükk. Azt sem tiltja a szabályozás, hogy egyszerre több terv legyen forgalomban. Sőt, ezek az értékesítési tervek ellentmondásban is lehetnek egymással. És a terveket előzetes bejelentés nélkül, bármikor le lehet mondani. Magyarán a felső vezetők erre a szabályozásra hivatkozva akkor adnak el, amikor csak jólesik nekik. Mindig azt a tervet húzzák elő a fiókból, amelyik az adott piaci helyzetben számukra a legkedvezőbb. 

Mindennek tetejében a bennfentesek terveiről a befektetők alig tudnak valamit. Van ugyan egy úgynevezett 144-es űrlap, melyen önként nyilvánosságra hozzák terveik elfogadásának dátumát. Ám ezeket az űrlapokat eddig a tőzsdefelügyelet washingtoni irodájának alagsorában tárolták, papíralapon. Bár az irattár nyilvános, de elektronikusan nem elérhető, ráadásul a járvány idején látogatni sem lehetett. Komoly előrelépés, hogy a felügyelet fél év múlva már megköveteli a 144-es nyomtatványok elektronikus benyújtását.