Csődöt mond az inflációs befektetési stratégia

A Bloomberg felmérése szerint az intézményi befektetők 70, a lakossági befektetők 60 százaléka bízik abban, hogy a 60:40-es részvény-kötvény arány a portfólióépítési stratégiában most is be fog válni annak ellenére, hogy az idei év első felében 

Ugyancsak régi és általános szabály, hogy ha a tőzsde gyengélkedik, akkor érdemes a kötvények felé fordulni, csakhogy egyrészt ez sem ilyen egyszerű, másrészt a mostani esetben végképp nem működik, aminek nagyon jól körülhatárolható oka van: a korábban számolatlanul kibocsátott fedezetlen jegybanki pénz.

Normális esetben a gazdasági ciklusok felívelő szakaszában a részvénypiacok emelkednek, a gazdaság túlfűtöttségének elkerülése végett pedig a jegybankok óvatosan szigorítanak, kamatot emelnek. Az emelkedő kamatokat a kötvényhozamok is követik, és amikor ezek emelkednek, a kötvények árfolyama értelemszerűen esik. Ha a gazdasági növekedés fékeződik, netán recesszió veszélye fenyeget, a részvénypiac rendszerint gyengélkedik, ugyanakkor a központi bankok kamatot vágnak, a hozamok csökkennek, a kötvényárak emelkednek.

Persze a folyamat nem ilyen egyszerű, de az alapeset mégiscsak ez volt sokáig, ennek köszönhetően nagy baj nem volt, ha a részvény-kötvény arányt ennek megfelelően súlyozták, 

Ez persze leginkább az amerikai piacra vonatkozik, de a fejlett piacgazdaságokban általában hasonlóan alakultak a múltban a folyamatok.

A mostani esetben azonban a ciklus adott szakaszaira jellemző jegybanki reakció eltolódott. A múlt évtized második felében, amikor már bőven zajlott világszerte a gazdasági fellendülés, és a munkanélküliség is gyorsan csökkent, a 2 százaléknál alacsonyabb inflációra hivatkozva csökkentették sosem látott mélységekbe a kamatokat a jegybankok, majd rövid, átmeneti normalizáció után a járvány hatására visszatértek az ultralaza monetáris politikához. Ez persze a kezdeti, rendkívül bizonytalan helyzetben indokolt volt, hisz stabilizálni kellett a világ pénzügyi rendszerét, utána azonban, amikor javulni kezdtek a folyamatok, nem változtattak, sőt, nagy összegű eszközvásárlási programokat bonyolítottak le, amelyek során a jegybankok fedezetlen pénzből vettek főleg állampapírokat.

A jegybanki állampapír-vásárlás felhajtotta a papírok árfolyamát, így soha nem látott mélységbe taszította a hozamukat, a fedezetlen pénz pedig nem kis részben a részvénypiacokra áramlott, igen magasra emelve az árakat. 

amelyről hamar kiderült, hogy makacs jelenség. A jegybankok többsége azonban nem lépett, pedig máskor ilyen helyzetben már jelentős kamatemelésen vannak túl, csak akkor kezdték szigorítani a monetáris politikát, amikor már a gazdasági növekedés is elakadóban volt.

Az eszközvásárlásokat gyorsan leállították, sőt, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed már meg is kezdte a fedezetlen pénz visszaszívását. Nem meglepő, hogy év elején a részvények és a kötvények egyaránt zuhanni kezdtek, és ez így volt egész júliusig, amikor korrekció indult mindkét piaci szegmensben.

Eddig tehát nem működött a korábbi szabály, hisz a hirtelen és megkésett pénzszűkítés hatására mindkét eszközosztály esett. A befektetők abban reménykednek, hogy ez a továbbiakban már nem így lesz, ez azonban leginkább attól függ majd, hogyan alakulnak a továbbiakban az inflációs folyamatok és a jegybankok monetáris politikája.