A Fed a járvány kezdetétől két éven át több ezermilliárd dollárt bocsátott piacra az eszközvásárlási program által, ami eleinte kifejezetten előnyös volt, hisz stabilizálta a pénzügyi rendszert, később azonban már nem volt igazán szükség rá, miután a gazdaság stabilizálódott. A gigantikus összeg először csak a részvénypiacokat, a kriptodevizákat és az ingatlanárakat hajtotta felfelé, azonban az infláció tavalyi berobbanásában is jelentős szerepe lehetett.
Hosszú ellenállás után végül tavaly ősszel belátta a Fed, hogy komoly és veszélyes inflációról van szó, így muszáj ellene felvennie küzdelmet. Egyben azonban nem léphetett meg mindent: először le kellett építeni az akkor havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási programot (ebből 80 milliárdért állampapírokat, 40 milliárdért jelzálogpapírokat vettek), majd ennek befejezése után indulhatott idén a kamatemelés. A hatalmas fedezetlen összeget azonban vissza is kell vonni legalább részben, ezért júniustól havi 47,5 milliárd dollár értékű lejáró állampapírt nem újított meg a Fed, vagyis ennyi pénzt vont vissza a piacról.
Az összeg most szeptembertől megduplázódik: 95 milliárd dollár lesz, aminek már érdemi hatása lehet mind a piacokat, mind az inflációt illetően.
A fedezetlen pénz végső soron mindig inflációhoz vezet, ha az jórészt belföldi szereplőkhöz kerül (a svájci jegybank rengeteg frankot bocsátott ki, hogy euróra váltsa a frank erősödésének fékezésére, a hatalmas összeg azonban jórészt külföldi befektetőkhöz került, akik csak ülnek a frankon, eszük ágában sincs Svájcban fogyasztási cikkekre költeni). A Fed által kibocsátott óriási összeg viszont alapvetően az USA-ban keresett helyett magának, először a piacokat igen magasra hajtva, majd a külső okokból meginduló inflációra jócskán ráerősítve.
A pénzszűkítés hatása a piacokon szinte azonnal érzékelhető volt: januártól júliusig az amerikai tőzsdei árfolyamok kisebb megszakításokkal estek, a piaci kapitalizáció több ezermilliárd dollárral csökkent, mielőtt megindult az augusztusi korrekció. A kriptodevizák piaca a csúcsához képest a harmadára zuhant, és végül nagyon gyengén ugyan, de már az inflációban is mutatkozott kedvező hatás. Ez persze az USA esetében másnak is betudható: ott sokkal kevésbé emelkedtek az energiaárak, mint Európában, mivel az amerikai földgáz ára csak kismértékben emelkedett a bőséges hazai kitermelésnek köszönhetően.
A most felgyorsuló pénzkivonástól sokan félnek, mondván, hogy túl drasztikus, és akár recesszióba hajthatja a gazdaságot. Ugyanakkor a probléma nem a visszavonással van, az csak egy következmény:
a túlzott pénzkibocsátás volt a probléma, és ha ez az összeg tartósan a piacon marad, folyamatosan inflációnövelő tényezőként hatna, márpedig a jegybank legfőbb feladata most az infláció letörése.
A fedezetlen pénz legalább egy részét ki kell vonni, akkor is, ha ez a piacok esésék és szolgáltatások árának emelkedése nem semlegesíti ezt az összeget.t hozza magával, és ezen keresztül nőhetnek a recessziós félelmek, hisz különben addig nem fékeződik az infláció, amíg az áru
2018-ban a Fed egyszer már megkezdte a pénzkivonást a korábbi eszközvásárlási program után, a monetáris politika normalizálásának jegyében. Akkor azonban az első érdemi tőzsdei visszaesés ijedelmet okozott, az infláció még érdemen nem haladta meg a jegybanki célt, ugyanakkor Donald Trump elnük részéről óriási nyomás nehezedett a Fedre a lazítás érdekében. A pénzkivonást így gyorsan leállították, a tőzsdék fel is pattantak, majd a megjelenő járvány mindent felborított, és erre a Fed korlátlan eszközvásárlási programmal reagált.
Most a helyzet egészen más, mint 4 éve: igen magas az infláció, és ennek fékezése olyan fontos prioritás, hogy akár átmeneti recessziót is kisebb bajnak tartanak, a részvényárak esésével pedig nem is foglalkoznak, és ez a normális hozzáállás, hisz sem a kormánynak, sem a jegybanknak nem feladata hogy a befektetőket támogassa, a piacot felfelé manipulálja, különösen nem a kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban.
A mostani lépés mindazonáltal önmagában
nem törvényszerűen vezet további tőzsdei eséshez, hisz a teljes piaci kapitalizáció eddig lényegesen nagyobb mértékben csökkent, mint a visszavont összeg.
Fontosabb tényező lehet most már, hogy a kötvényhozamok hogyan alakulnak, mennyivel vonzóbbak a részvényekhez képest, és egyre nagyobb szerepe lehet a fundamentumoknak, vagyis a tőzsdei cégek eredményeinek. Az infláció letörése, a monetáris politika szempontjából mindenesetre kedvező a mostani lépés. Ha ezúttal nem állítja le túl korán a folyamatot a Fed, és a járvány alatt kibocsátott fedezetlen pénz jelentős hányadát visszavonja, az infláció megfékezésében ennek döntő hatása lesz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.