Egy guyanai mezőn marakodnak a legnagyobb amerikai olajvállalatok
Szenzációszámba ment tavaly ősszel, hogy az amerikai Chevron olajcég 53 milliárd dollárért felvásárolta vetélytársát a Hess Corporationt. Az ügylet jól illett a tengerentúli olajpiacot átrendező és az amerikai gazdaság zöldülését zárójelező felvásárlási lázba. Ennek érdekes mellékszála, hogy a Rockefeller örökösök 30 pert finanszíroznak a klímaszempontokat negligáló olajcégek, köztük a család által alapított Exxon ellen. Ám ennél is izgalmasabb, hogy a Chevron vállalat Hess-akvizíciója egy 11 milliárd hordós guyanai olajmezőhöz nyitott volna kaput. Ha a konkurens Exxon nem ásta volna elő saját koncesszióját a területre, melyet a kínai COOC révén szerzett meg. Ráadásul, a guyanai csata ellenére a két amerikai cég a világ számos mezőjén ápol partneri kapcsolatot. Hogy miért ugrottak mégis egymásnak? Talán a guyanai olajmező 40 milliárd dollárra becsült értéke lehet elegendő indoka a szokatlanul éles versenynek.
Az Exxon és a Chevron a néha John D. Rockefeller Standard Oil monopóliumának két legnagyobb utódcége. A tét óriási. Ha a Chevron bukja a guyanai mezőt, akkor a Hess-akvizícióra költött dollárok nagy része kidobott pénzek számítana. Így John Hess, az utolsó amerikai családi olajvállalkozó is hoppon maradna. Míg az Exxon a 60 milliárd dolláros Pioneer-felvásárlással tavaly a palaforradalom új hullámát indította el, s a klímaaktiviták által üldözött cég egyre inkább a fosszilis energiahordozók mellett teszi le a voksát. A Chevron mögött piaci értékben lemaradt Exxon az előre menekülés stratégiájával operál, de ez csak addig működik, amíg nem boltik a cég.
A marakodó olajtársaságok a Wall Street legbefolyásosabb tanácsadóit mozgósították,
már dolgozik a Chevron-Hess-Exxon-ügyön a JPMorgan Chase, a Morgan Stanley és a Goldman Sachs is. A beadványokról a párizsi választott bíróság dönthet.
A guyanai olajmező birtoklása hosszú távon az egyik fél javára billentheti a kitermelhető olajkészletek mérlegét a Chevron és az Exxon vetélkedésében. A területen a napi kitermelés már 2027-ben elérheti 1,2 millió hordót. A Wall Street Journal értesülései szerint a látványos huzakodás ellenére a két vállalat vezetői rendszeresen együtt vacsoráznak, nyilván nem csak a kitűnő koszt miatt. Ki tudja, mit hoz még a jövőben az amerikai olajipar konszolidációja.
Az ukrajnai háború és az Oroszország elleni szankciók miatt kitört olajláz,
amelyet az Egyesült Államok stratégiai szempontjai diktálnak, már zárójelbe tette az amerikai gazdaság zöldülését. Bár a fenntarthatóságba fektetőknek általában azt ígérik, hogy hosszabb távon nagyobb hozamot érhetnek el. Ez egyszerűen nem igaz. Az erőművek bezárása, a bányák betemetése és az olajkutak elfojtása nem termel profitot. A hagyományos olajvállalatok pedig szinte úsznak a profitban. Pikáns módon, épp a Rockefeller örökösök harcolnak pénzt és energiát nem kímélve, hogy az olajcégeket a klímavédelmi szempontok elfogadására kényszerítsék. Ahogy Miranda Kaiser, a Rockefeller Family Fund vezetője fogalmazott:
Lelkiismeretlenség lenne hasznot húzni valamiből, amiről tudod, hogy árt a világnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.