A világ leggazdagabb klubja, mégis alig költenek idén nyáron

Világsztárokat, több százmilliós igazolásokat és rövid időn belül angol bajnokságot, sőt Bajnokok Ligáját nyerő klubként vizionálták sokan a Newcastle Unitedet tavaly októberben, amikor némileg váratlanul – még annak ellenére is, hogy évek óta ment a pletyka – szaúdi kézbe került a patinás angol egyesület. 

Szaúd-Arábia befektetési alapja, a PIF elképesztő vagyon felett rendelkezik, így joggal várhatták a szurkolók, hogy beindulnak a szemkápráztató igazolások, mint ahogy az például a Manchester Citynél vagy a francia PSG-nél történt hasonló tulajdonosváltás után. Eddig azonban a Szarkák becenevű klub meglehetősen csendes az átigazolási piacon – írja a Telegraph. 

A Newcastle januárban elsősorban a védelmét erősítette meg, hiszen ez volt a kulcsa annak, hogy az akkor még kiesőhelyen tanyázó klub végül könnyedén bennmaradt az élvonalban. Az akkor érkező Kieran Trippier, Dan Burn és a kölcsönben átigazoló – azóta véglegesen is megszerzett – Matt Targett is remek fogásnak bizonyult. A csatársorba hozott, korosodó Chris Wood már inkább pánikvételnek tűnt, az utolsó pillanatban aztán jött a papíron még nem, később a pályán látottak alapján már abszolút érthetően sztárigazolásnak számító Bruno Guimaraes, akire joggal építheti majd a jövő keretét a szakvezetés. 

A januárban érkezőkre elköltött 146 millió euró a korábbi másfél évtized spórolás után felüdülés volt a klub szurkolóinak, de nemzetközi szinten eltörpül ez az összeg. Így sokan azt várták, hogy majd ezen a nyáron nyílik ki az arabok pénztárcája, de a több mint egy hónapja elkezdődött átigazolási szezon – a vadabbnál vadabb pletykákat leszámítva – eddig csendesen telik. 

Matt Targett végleges megszerzése mellett tovább erősödött a hátsó alakzat a kapus Nick Pope leigazolásával, majd érkezett a Lille-től a rendkívül tehetséges fiatal holland védő, Sven Botman, aki szintén a jövő egyik alapembere lehet a klubnál. Ők hárman összesen 66 millió eurót kóstáltak. 

Bár tudatos építkezésről beszélhetünk, és a szurkolók az ínséges évek után türelmesek is, sokan kérdezik, hogy a támadószekciót mikor tervezi megerősíteni a klub vezetősége. Eddig ugyanis oda nem érkezett játékos. Márpedig ennek egyik oka lehet az, hogy hiába áll irdatlan vagyon a csapat mögött, költeni nem költhetnek nyakló nélkül.

Ebben elsősorban a pénzügyi fair play (FFP) fogja meg a klubvezetés kezét, amely kimondja: minden csapat annyit költhet, amennyi bevétele keletkezik. Ez a Newcastle esetében ezen a nyáron a becslések szerint nagyjából 117 millió euró, azaz még kicsivel több, mint 50 millió eurót költhet játékosokra a klub. Ebből pedig nehéz igazán minőségi focistákat megszerezni. A rendkívül magas fizetésekről már nem is beszélve. 

A gondokat várhatóan jócskán enyhíti, sőt teljesen meg is oldhatja majd a szaúdi cégekkel kötendő szponzorszerződések garmadája, de ezekből eddig még nem sok minden valósult meg. A klub főszponzora továbbra is egy dél-koreai szerencsejátékcég, amellyel jövőre jár le a szerződés, addig tehát marad a szűken mért erősítgetés és a keret foltozása. 

Ez pedig Guimaraes és Botman példájából kiindulva elsősorban fiatal tehetségek megvásárlását jelenti, akik szép lassan sztárokká nőhetnek Eddie Howe menedzser irányítása alatt. A klub tehát apró lépésekkel, de elkezdte világhódító útját, amely – hiába akarnák a szurkolók – nem lesz meg egyik napról a másikra.