Nagy pénz, nagy foci – és sok vallás: új ütőkártyája van Szaúd-Arábia focibajnokságának

Még az is észlelhette, hogy Szaúd-Arábia focijában történik valami, aki egyébként távolról kerüli a sportot. Mióta a helyi élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban a Public Investment Fund (PIF) nevű befektetési alap nemcsak a liga üzemeltetésében segédkezik, hanem a négy legnagyobb klub mindennapjainak irányítását is magához rendelte, lassan már félmilliárd eurót költött el olyan játékosok megszerzésére, akik megjárták a világfutball legnagyobb eseményeit. A pénzen túl pedig van egy másik csalogató tényező is: a vallás.

A transzferkampány annyira sikeres, hogy már nemcsak levezetni és pénzesőre vágyó veteránok, hanem olyanok is elfogadják a hívást, akik pályájuk csúcsán vagy éppen annak közelében járnak: az eklatáns példa Sadio Mané.

Miután az angol Liverpoollal mindent megnyert a szenegáli támadó, tavaly ilyenkor úgy döntött, átigazol a német Bayern Münchenhez, ahol még biztosabbak a sikerek, és új impulzusok is érik. Csakhogy a váltás nem jött be: Mané sérülésekkel küzdött – a tavalyi világbajnokságról is lemaradt emiatt –, a helyét sem találta, a csapat ráadásul edzőt is váltott. 

A jelenlegi tréner, Thomas Tuchel sem vele képzeli el a jövőt, így hiába is akart volna maradni, a Bayern nagyon szívesen fogadta az érdeklődést Szaúd-Arábiából, ahová kis profittal adta tovább. Ezt új helyén egyáltalán nem bánják, ahol Mané a legutóbbi aranylabdással, a francia Karim Benzemával együtt az idei nyár főnyereményének számít, miután nemcsak klasszis játékosok, de muszlimok is egyben.

Mit becsültek alá az európai klubfőnökök?

Erre az aspektusra kevesen gondoltak, amikor beindult a nagy átigazolósdi, pedig a PIF amellett, hogy összeírt egy sokfelé hivatkozott, ám senki által sem látott húszas listát a megszerzendő sztárokról, állítólag létezik egy B lista is, amelyen azok szerepelnek, akik szintén kiválóak – ráadásként pedig a vallásuk is azonos a Szaúd-Arábiában gyakorolttal, ekként a világ tíz legjobb bajnoksága közé vágyó Szaúdi Profiliga globális arcai lehetnek.

ezáltal nemcsak megtűrik vagy elfogadják a vallásukat, szokásaikat, hanem az a norma – egyre több vélemény szerint e hatást rendesen alábecsülték az európai klubvezetők.

Benzema és csapattársa, N’Golo Kante a mostani átigazolásuk után el is zarándokolt Mekkába. Márpedig onnan háromnegyed órás autóútra található Dzsidda, a PIF által üzemeltetésbe vont négy nagy klubból kettő, az Al-Ahli és az Al-Ittihad is, míg a másik kettő, az Al-Hilal és az Al-Nasszr a fővároshoz, Rijádhoz tartozik.

A zarándoklat amúgy is jelentős esemény, így Kantéval tartott az olasz Milan középpályása, az algériai Ismael Bennacer is – sőt, a francia még vitte is sérült kollégája mankóit, amíg betolták a szent területre. 

Számtalanszor zarándokolt Mekkába és Medinába a(z egyelőre még) az angol Liverpoolban légióskodó egyiptomi Mohamed Szalah, illetve az olasz Juventus francia középpályása, Paul Pogba is, akiket szintén nagy erőkkel csábítanak. 

Angliában pártolják, máshol megtűrik, Franciaországban tiltják

Az iszlám vallás és szokásainak mindennapi elfogadásával és alkalmazásával érdekes párhuzamba állította Szaúd-Arábiát és az Egyesült Királyságot a The Athletic – ha már a világ legerősebb bajnokságából, a Premier League-ből is lelkesen vásárolnak a szaúdi klubok. 

– kezdte az ománi Ali al-Habszi, aki egykoron négy angol csapatban is védett. Elbeszélése szerint a világ legnevesebb stadionjaiban, Londonban, a Wembley-ben vagy Manchesterben, az Old Traffordon is lehetőséget teremtettek neki az imádkozásra, továbbá a Premier League (PL) az alkoholfogyasztást tiltó iszlám tisztelete miatt nem ad már pezsgőt a mérkőzés legjobbjának. 

Közel félszáz muszlim játszik a PL-ben, amelyben ramadán idején azt is bevezették, hogy napnyugtakor a hőségkor megszokott ivópauzához hasonló evőszünetet is beiktassanak a bírók, hogy a napközben böjtölő muszlim labdarúgók magukhoz vehessenek némi energiazselét, esetleg gyümölcsöt. Hollandia is hasonlóan járt el, máshol viszont sokkal kevésbé nyitottak: 

Szaúd-Arábiában nyilván teljesen máshogy kezelik ezt.

Mi újság az LMBTQ-jogokkal?

A meccsekkel például eleve kitérnek az imaidők elől úgy, hogy a legrosszabb esetben is a félideji szünetre essenek, ramadánkor pedig késő este tartják az edzéseket és rendezik a mérkőzéseket. Ráadásul az összes stadionban található imahely vagy a közelben mecset.

– mondta Ekut Sogut, aki nemcsak sportjogász, hanem játékosügynök is, ügyfele volt például a németek török származású világbajnoka, Mesut Özil. A szakértő hozzátette: már az is csábító lehet, ha nem a sportoló a mélyen hívő, hanem bárki a családból, illetve ha nem kell figyelnie rá, hogy milyen ételt szolgálnak fel neki.

Mindezektől független tény marad, hogy elképesztő pénzeket is kínálnak a kiszemelteknek, és az is az összképhez tartozik, hogy 

azaz hogy látványos sportsikerekkel akarják tisztára mosni az emberi jogi csúfságokat. Az angol Jordan Henderson hagyatéka a Liverpoolnál például csorbát szenvedett a Szaúd-Arábiába igazolásával, mivel odahaza éppen ő volt az LMBTQ-közösség legszókimondóbb védelmezője, most azonban négyszeres fizetésért elfogadta az al-Ettifak ajánlatát.

Ugyanakkor a PIF-nek és főleg a legfelső szaúdi köröknek az a fontos, hogy pörögjön a projekt, amellyel igyekeznek hatni a hazai fiatalságra is, hogy maradjanak is az országban, és Dubaj, Európa vagy Amerika helyett Szaúd-Arábiában költsék el a pénzüket. 

Méghozzá jó sokat.