Álláspiaci sakknagymester

– Akkor is vállalta volna a miniszterséget, ha nem nyugdíj előtt áll?

Nem tudom, az egy más helyzet lenne. Eddig – amennyire lehet – igyekeztem távol tartani magam a politikától, s inkább szakmai alapon tevékenykedni.

– Kapott korábban is miniszteri felkérést?

Nem, még soha.

– 1988-ban már osztályvezető volt az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnál, azután 14 éven keresztül helyettes államtitkár, közben dolgozott miniszteri megbízottként, 2006 óta pedig szakállamtitkár volt. A vezetői szerep tehát nem idegen öntől, de azért a miniszterség másfajta hozzáállást igényel, nem?

Igen, s a kinevezéskor erre lelkileg még nem készültem fel. Szakállamtitkárként döntési javaslatokat kellett előkészítenem, most döntenem kell ezekről. Tízszer akkora a téma, amelyet át kell tekintenem, és tízszer akkora a felelősség is.

– Vannak időszakok, amikor kifejezetten jó miniszternek lenni, de ez most nem az a helyzet.

Valóban nem. Amikor elvállaltam, tudtam, hogy nem lehet megúszni a kellemetlen intézkedéseket, amelyek közül nem egyet már rég meg kellett volna hozni.

– Például?

A nyugdíjrendszer nem maradhat érintetlenül, a most nyugdíjba vonulók 94 százaléka nem éri el az öregségi korhatárt. A korengedményes nyugdíjazás lehetősége ez év végéig él, míg a korkedvezményes nyugdíjba vonulás szabályozását átfogó vizsgálatnak vetjük alá. Ez utóbbi esetében ugyanis kedvezmény helyett inkább a munkahelyi veszélyforrásokat kell minimalizálni. Ennek szabályozása még képlékeny, hiszen a kérdés ősszel kerül újra az Országos Érdekegyeztető Tanács elé.

– Jelentős intézkedésekhez elég ez a háromnegyed év, amely hátravan a mostani kormányzati ciklusból?

Azért ennek a kormánynak a működése nem háromnegyed, hanem egy teljes évre szól. A feladatunk az elmúlt több mint három hónapban is a válságkezelés volt, továbbra is ezt kell folytatnunk. Mindez a 2010-es költségvetésben csúcsosodik majd ki.

– Mondana erről konkrétumot?

Egyelőre csak annyit, hogy nem normális időket élünk, 6,5 százalékos GDP-csökkenéssel számolunk, vagyis a teljes magyar gazdaság a korábbi növekedés helyett 94 százalékon teljesít majd. Ehhez kell a szabályozást is igazítani, úgy, hogy fejlesztéseket kell elhalasztani, már folyamatban lévő akciókat kell felfüggeszteni. Mindezt azonban oly módon, hogy differenciált megközelítést alkalmazzunk, tudjuk mi a sürgős, a fontos, s elkerüljük a fűnyíróelvet.

– Több elődje hangoztatta, nem a kormány, illetve nem a tárca dolga a munkahelyteremtés, most viszont élénken be kell avatkozniuk a munkahely-megőrzésbe és -teremtésbe is.

Valóban nem a mi dolgunk, de közreműködhetünk benne. Ha nincs vállalkozás, amely munkahelyeket akar teremteni, a minisztérium önmagában tehetetlen. Másfelől viszont azok számára, akik iránt nincs kereslet a munkaerőpiacon, az állam közfoglalkoztatás keretében átmeneti munkalehetőséget biztosít, annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a munka világához, javítsák készségüket és képességüket egy későbbi támogatás nélküli elhelyezkedés reményében.

– Mennyi pénzt fordítottak eddig munkahelyteremtésre, illetve -megőrzésre?

Munkahelyteremtésre összesen több mint kétmilliárd forintot, ezzel közel 1550 új állás jöhetett létre. A mostani válságos időkben azonban főleg a munkahelyek megőrzését kell segítenünk. Ez év január–februárban egy több mint 17 milliárdos munkahely-megőrző programot indított el a tárca. Ezek közül az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány több mint hétmilliárdos, kifejezetten a megőrzést segítő pályázata lezárult, a rendelkezésre álló keretet teljes mértékben felhasználták. A támogatás révén mintegy 32 ezer állás maradhatott meg. A regionális munkaügyi központok kezelésében tízmilliárd forintos keret van. Erre július közepéig 2349 munkaadó jelentkezett, 429 cég támogatási igényét hagyták jóvá. Ebből a forrásból a mintegy húszezer álláshely közvetlen támogatásával összesen 31,6 ezer munkahelyet tudtunk megőrizni. Mivel a munkaügyi központok a tízmilliárdos keretből eddig 5,61 milliárdot használtak fel, itt még van pályázható összeg. Azzal számolunk, hogy a hazai forrásokból finanszírozott munkahely-megőrző programokkal nagyságrendileg 65-70 ezer állás megtartását lehet elősegíteni.

– A válság tart, lesz-e még több pénz munkahelymentésre?

A hazai forrásokon túl uniós források is rendelkezésre állnak. Május 28-án egy húszmilliárdos kerettel induló pályázati ablakot már meg is nyitottunk. Ez a hazai kis- és középvállalkozásokat érinti, kifejezetten a recesszió miatti foglalkoztatási gondok kezelésében. A program másik, tízmilliárd forintos eleme – amelynek részletei még alakulnak – a hazai nagyvállalatokat segíti majd ősztől.

- Az egyes vállalatvezetők próbálnak „lobbizni” önnél?

Sok cégvezető megkeres, hogy személyesen szeretné megbeszélni a válság okozta problémáját. Ezeknek az igényeknek idő hiányában csak a töredékét lehet kielégíteni: az egymillió vállalkozás hazájában képtelenség a személyes kapcsolattartás. Azt gondolom, azért vannak a munkaadói érdekképviseletek, hogy összegyűjtsék a problémákat, s valóban képviseljék az érdekkörükbe tartozó cégeket. Az elmúlt három hónapban ezek a szervezetek nem kerestek meg olyan új és innovatív ötlettel, amely a munkaadók jobb működését segíthetné.

– Több cégvezető panaszkodik, hogy nem kapott támogatást, pedig jó helyre ment volna a pénz, de a másik, aki nem is lenne rá jogosult, neki bezzeg jutott.

A pályázatoknál túljelentkezés van, s mi is érzékeljük, hogy sok társaság csak azért jelentkezik, mert állami pénzhez lehet jutni. Ez például egy olyan ügy, amely miatt szívesen leülnék és egyeztetnék a munkaadói érdekképviseletekkel. A pályázati kiírásoknál határozzunk meg minél több olyan, a jelentkezéshez szükséges objektív kritériumot, amellyel kiszűrhetők azok a vállalkozások, amelyek vagy nem a gazdasági válság miatt kerültek nehéz helyzetbe, vagy támogatás nélkül is kezelni tudják átmeneti foglalkoztatási gondjukat. Célunk, hogy ténylegesen csak azok a cégek jussanak forráshoz, amelyek meg akarják és hosszú távon meg is tudják tartani dolgozóikat.

– Mi van azokkal a cégekkel, amelyek munkahelyteremtő, -megőrző támogatást kapnak, ám mégis elbocsátanak, vagy épp felszámolás indul ellenük?

Ha egy cég – bármilyen oknál fogva –, nem tudja megtartani a szerződésben rögzített munkavállalói létszámot, akkor nem teljesül a vállalása, és mi visszaköveteljük a kifizetett támogatási összeget. Ha felszámolás indul ellene, a szaktárca is ott lesz a követelők között, de egyéb szankciót nem alkalmazunk.

– A munkaügyi központok adatai alapján 550 ezer regisztrált álláskereső van, akiknek több mint a fele teljesen szakképzetlen, miközben a cégek többsége most épp a képzetlen, gyártósori munkások közül bocsát el a legnagyobb számban. Ezen lehet valahogy segíteni?

Az Út a munkához elnevezésű program épp ezt a réteget próbálja segíteni, hogy képzéssel kombinálva jusson ideiglenes álláshoz. A program révén már 86 ezren jutottak munkához. A települések számára ilyen formában nyújtott támogatás az idén meghaladja a százmilliárd forintot. A közmunka – elsősorban a szakképzetlen munkanélküliek számára – komoly lehetőség arra, hogy visszataláljanak a munka világába. Számukra gyakran képzéssel is bővítjük a programot.

– Az önkormányzatok mennyire nyitottak a közmunkaprogram iránt?

Van, ahol azt mondják: „Jó, jó, de hát nincs munka!” Szerintem elvégzendő feladat biztosan akad a településen. Ahol a polgármester szívügyének tekinti a programot, ott azt is megértették, a közmunka nem szemétszedésből, hanem például mezőgazdasági munkából, környezetvédelmi teendőkből áll, sőt, az évek óta működő önálló közmunkaprogramokban végezhető feladatok az idén kibővültek az egészségügyi területtel. Igaz, ez utóbbit sokan félreértelmezik. Itt nem arról van szó, hogy szakképzetlenek látnak el szakfeladatot. Viszont az olyan egyszerű munkák elvégzésével, mint például a betegkísérés vagy az eszköztisztítás, sok gondot le lehet venni az egyébként túlterhelt nővérek és ápolók válláról.

– A tárca milyen prognózisokkal kalkulál, meddig tart a válság, meddig kell beavatkozni ilyen direkt módon a munkaerőpiac folyamataiba?

Most egy biztos: a bizonytalanság. Mi is a kutatóintézetek előrejelzéseit figyeljük. A GKI tavaly szeptemberben még azt jelezte, hogy az idén 7,4 százalék körüli lesz a munkanélküliség várható szintje, októberben 8, márciusban már 8,7, májusban pedig 10 százalékos rátát prognosztizáltak. Ez meghaladja az Európai Bizottság előrejelzését, amely Magyarország esetében ez évre 9,5 százalék volt, igaz, jövőre már 11 százalékos munkanélküliségi rátát jósolnak. Ez arra utal, hogy a munkanélküliség a következő évben éri el nálunk a csúcspontját. Ez nem mond ellent a GKI előrejelzésének, miszerint a második-harmadik negyedévben a gazdasági recesszió mélypontja várható Magyarországon, de az innen való elmozdulás nem lesz olyan dinamikus, mint a visszaesés volt. Arra számítok, hogy a gazdaság konszolidációját követő egy-két éven belül javulhat jelentősebben a munkaerő-piaci helyzet.

– A „hagyományokat” figyelembe véve októberben kellene kezdődnie a háromoldalú bértárgyalásoknak. Lesz az idén béralku az Országos Érdekegyeztető Tanácsban?

Miért ne lenne? Bár a kormány megtehetné, hogy egyedül fogalmaz meg keresetajánlást és kihirdeti a kötelező minimálbér, továbbá a garantált bérminimum összegét, de ezt nem tesszük. Ezúttal is a szociális partnerekkel, a szakszervezetekkel és a munkaadói érdekképviseletekkel kívánunk megállapodni minderről.

– A kormány általában szeptember végén teszi meg javaslatát a következő évi keresetajánlásra. Ez az idén is így lesz?

Mivel a jövő évi adótörvények már rendelkezésre állnak, várhatóan hamarabb nyilvánosságra hozzuk az álláspontunkat, talán már szeptember első felében, így a bértárgyalások is korábban kezdődhetnek.

– Ön szerint hogyan reagálnak majd a vállalatok arra, hogy több közkedvelt juttatás 2010-től adóköteles lesz; marad vagy megszűnik a cafeteria?

A hatást még nem ismerjük. Mindenesetre a döntés mögött az a nem titkolt cél volt, hogy az úgynevezett „puha pénzek”, vagyis a juttatások és a „kemény pénz”, vagyis a fizetés terhelése közeledjen egymáshoz..

– Az elmúlt két év tapasztalatai alapján cinikusan azt is mondhatnánk, közeleg az ősz, jönnek a sztrájkok. Ön is erre számít?

Ez még nem biztos. Az viszont igen, hogy miniszterként sem tudom azokat a – sztrájkra vonatkozó – szabályozásokat megváltoztatni, amelyet már szakállamtitkárként is szívesen megtettem volna. Ehhez ugyanis a szociális partnerek elszántsága is kellene, márpedig erre nincs nyitottság.

– A szabályozás milyen pontjain módosítana elsősorban?

Gondot okoz a fogalmak meghatározásának hiánya, például a sztrájk definíciója, a gazdasági és a szociális érdek értelmezése, eljárásbeli kérdések – például, hogy mennyi idővel korábban kell bejelenteni a sztrájkot –, illetve az elégséges szolgáltatás pontos meghatározása. A szabályozás módosítását főleg a szakszervezek bojkottálják, de a munkaadók részéről sem érzek erős elszántságot. Ugyanez a helyzet a munka törvénykönyvének felülvizsgálatával: bár folyik egy szakértői háttérmunka, ebben a szakszervezetek és a munkaadói érdekképviseletek nem aktivizálják magukat.

– Ha a sztrájkörvényben, illetve a munka törvénykönyvében nem is történnek változtatások most, a következő ciklusig lesz-e a munka világát érintő nagyobb volumenű törvénymódosítás?

Egyelőre nincs napirenden nagyobb lélegzetvételű intézkedés. Az alkalmi munkavállalás szabályozása viszont sürgető feladat. A jogszabálytervezet volt már az OÉT előtt, de több jogi probléma is felmerült, ezeket az igazságügyi tárca közreműködésével igyekszünk megoldani. A javaslattal kapcsolatban a szociális partnerek egymástól eltérő álláspontot képviselnek. A munkáltatói érdekképviseletek lényegében egyetértenek az előterjesztéssel, míg a szakszervezetek a jelenleginél szigorúbb szabályozást szeretnének. A munkavállalói oldal az alkalmi foglalkoztatás eredeti, 1997 és 1999 között érvényes szabályozását kívánja visszaállítani. Ebben a kereszttűzben a kormány célja az, hogy az alkalmi munkavállalásra vonatkozó új szabályozás még ebben a ciklusban megszülessen.

– Mivel tölti a szabadidejét?

Szívesen olvasok, zenét hallgatok; tévében meccset és filmet szeretek nézni. Imádok sakkozni, mostanában azonban csak online van rá lehetőségem. Hétvégén egy kis sétára vagy kirándulásra is jut idő.

– Mi az a konkrét feladat, amellyel a legtöbbet kell most „sakkoznia”?

A 2010-es költségvetés. Hogy ne kelljen a szociális ellátásokból „leadni”.

Névjegy: Dr. Herczog László (60)

1974-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdasági tervező-elemző szakán, pályáját a Pénzügyi Szemlénél kezdte szerkesztőként. 1977-től a Pénzügyminisztériumnál főelőadó, majd csoportvezető. 1988-tól az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal osztály-, majd főosztályvezetője, az OÉT titkára.1990-től felváltva a munkaügyi, illetve a gazdasági tárcánál helyettes államtitkár, ez utóbbinál miniszteri megbízott. 2002-től a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, 2006-tól a kibővült feladatkörrel működő Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára, 2009. április 16-tól szociális és munkaügyi miniszter.