Mennyire hasznosak a munkahelymegőrző programok?

Hárs Ágnes. A Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatója. Bizonytalan befektetés. „Még most sem lehet megjósolni, hogy a munkahelymegőrző pályázatokba fektetett több tízmilliárd forint mikor és egyáltalán a gazdaságnak mely szektoraiban térül meg. Válságos időkben nyilván még fontosabb a munkanélküliség elleni küzdelem, ugyanakkor nem biztos, hogy éppen ezek a programok hozzák meg a várva várt sikert. A magyar munkaerőpiac legnagyobb problémája ugyanis továbbra is az alacsony aktivitási arány, nagyon kevés aktív korú van jelen a munkaerőpiacon, e téren ezek a programok valójában nem segítenek. S ha egy cég kap is állami támogatást a munkahelyek megőrzésére, korántsem biztos, hogy abból nem inkább a vezetői székhez közel álló embereket tartják meg azok helyett, akiknek a munkájára valóban szükség lenne.”

Barcza György. A K&H Bank vezető közgazdásza. Rövid távú tűzoltás. „A GDP-nek csupán a töredékét teszi ki a munkahelymegőrző programokra fordított összeg, így valójában nincs is jelentősége. Hangulatot talán lehet vele javítani, de a sorozatos létszámleépítéseket és így a munkanélküliség ugrásszerű növekedését semmiképp sem fogja orvosolni. A kialakult helyzetre egy olyan középtávú gazdasági program kidolgozása lehetne megoldás, amelyben az adó- és a kiadáscsökkentés, valamint ezeknek a társadalmi előkészítése töltené be a központi szerepet. A jelenlegi, rövid távú tűzoltásnak ugyanis nincs értelme. Magyarországnak lépést kellene tudnia tartani a regionális versennyel, ez azonban ilyen mértékű államadósság mellett szinte elképzelhetetlen. Új irány vagy talán egy új kormány lenne szükséges a helyzet rendezéséhez.”

Herczog László. Szociális és munkaügyi miniszter. Költséghatékony eszköz. „A kormány a világgazdasági válságra reagálva eddig összesen közel 50 milliárd forintot csoportosított át – hazai és európai uniós forrásokat együtt – munkahelymegőrző programokra. Ennek foglalkoztatási hatásaként mintegy 150-160 ezer munkahely megőrzése valósulhat meg. Fontos azonban kiemelni, hogy a megőrző programoknak nem az a célja, hogy állami segítséggel tartsák fenn az életképtelen vállalkozásokat, hanem hogy megelőzzék a kereslet átmeneti csökkenése miatti veszteségeket. A munkahelymegőrzés támogatása adekvátabb és költséghatékonyabb foglalkoztatáspolitikai eszköznek minősül recesszió idején, mint a munkahelyteremtés. A munkahelyek felszámolása esetén ugyanis lényegesen nagyobb fajlagos költséget jelent újakat létrehozni.”

Rolek Ferenc. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke. Kilábalástól függ. „A munkahelymegőrző programok sikeressége legfőképpen attól függ, hogy milyen gyorsan tud Magyarország kilábalni a világgazdasági válságból. Nyugaton már a fellendülésről rebesgetnek ugyan, ám kérdés, hogy nálunk ez milyen fáziskéséssel fog bekövetkezni. Némi kétségbeesésre ad okot a kormány jövő évi prognózisa, amely szerint enyhe GDP-visszaeséssel kell majd számolni. Ha valamilyen csoda folytán 2010 első negyedében megkezdődik a kilábalás, akkor a jelenlegi munkahelymegőrző programok sikerre vannak ítélve. Viszont ha a fellendülés nem kezdődik meg záros határidőn belül, akkor a munkahelymegőrző programok is „hosszútávfutókká” válnak. Ez utóbbi esetben nem szolgálnának mást, csak a munkaerő-piaci gondok elodázását.”

Simon Attila. A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója. Bízunk a folytatásban. „Célunk, hogy mindaddig, amíg a társaság működését nem veszélyezteti, az állásokat megmentsük, a munkavállalókat kapun belül tartsuk, és ne lökjük őket a munkanélküliség világába. Ebben nagy segítségünkre volt az év elején elnyert, több mint 200 millió forint összegű munkahelymegőrző állami támogatás, amely az első fél évben közel kétszáz munkahelyet mentett meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra munkavállalóinak egyedülálló, két évszázad alatt felhalmozott speciális szaktudásuk van, amelynek eltűnésével egész Magyarország veszítene, s ezt nem engedhetjük meg. A válság elhúzódása esetén bízunk a munkahely-megőrzési állami támogatási programok folytatásában, azok ismételt igénybevételi lehetőségében.”