Korunk „egyik legkomolyabb kihívása a nyitott és bővülő nemzetközi kereskedelmi rendszer fenntartása”. Sajnos a világkereskedelmi rendszer „liberális alapelveit növekvő támadás éri”. „A protekcionizmus egyre elterjedtebbé vált.” „Nagy a veszélye annak, hogy a rendszer összeomlik (…), vagy hogy szétesik, megismételve az 1930-as évek történéseit.” Akár azt is gondolhatnánk, hogy ezek a sorok manapság jelentek meg az üzleti, pénzügyi médiában a globalizációval szembeni mostani ellenreakció miatti aggodalom hangjaiként. Valójában azonban ezeket a sorokat 35 évvel ezelőtt, 1981-ben írták.
Utólag megállapítható, hogy az 1980-as évek „új protekcionizmusa” nem hozott radikális változást a korábbi időszakhoz képest. Azt inkább a világkereskedelmi rendszer fenntartásának, mintsem szétesésének lehet nevezni, ahogy azt John Ruggie politológus írta. Az importtal szembeni védintézkedések és az önkéntes exportszigorítások ad hoc jellegűek, de egyben szükséges válaszlépések voltak az új kereskedelmi kapcsolatrendszerek kialakulásával előidézett kihívásokra.
Nem volt igazuk azoknak a közgazdászoknak, külkereskedelmi szakértőknek, akik akkor farkast kiáltottak. Ha az egyes kormányok hallgattak volna a tanácsaikra, és nem a választópolgárok aggodalmaira reagáltak volna, akkor feltehetően rosszabb helyzetet idéztek volna elő. Ami akkor káros protekcionizmusnak tűnt, valójában inkább a gőz kieresztése volt, ami megakadályozta, hogy erősebb politikai nyomás alakuljon ki.
A globalizációval szemben manapság kialakult ellenreakció kapcsán az elemzők hasonló rémképeket látnak? Az IMF és más szervezetek nemrégiben arra figyelmeztettek, hogy a lassú növekedés és a populizmus a protekcionizmus előretöréséhez vezethet el. Az IMF vezető közgazdásza, Maurice Obstfeld szerint „alapvetően fontos, hogy az egyre bővülő külkereskedelmi integrációra vonatkozó kilátásokat megvédjük”.
Mindeddig azonban csak kevés jele van annak, hogy a kormányok határozottan elmozdultak volna a nyitott gazdaságtól. A globaltradealert.org nevű honlapon található egy adatbázis a protekcionista intézkedésekről, és a website-ot gyakran a protekcionizmus megjelenésére vonatkozó állítások forrásaként használják. Ha a protekcionista intézkedések interaktív térképére kattintunk, akkor egyfajta tűzijátékot láthatunk, ugyanis szerte a világban vörös körök virítanak. Ez vészjóslóan néz ki, amíg nem kattintunk a liberalizációs intézkedésekre, ahol hasonló számban zöld köröket találunk.
A különbség az a korábbi helyzethez képest, hogy a populista politikai erők jóval erősebbnek tűnnek, és közel állnak ahhoz, hogy választásokat nyerjenek, ami részben arra válaszul alakult ki, hogy a globalizáció ennyire fejlett szintre jutott el az 1980-as évek vége óta. Nem olyan régen elképzelhetetlen lett volna arról elmélkedni, hogy Nagy-Britannia kilép az EU-ból, vagy hogy az amerikai republikánusok elnökjelöltje azt ígéri, kereskedelmi megállapodásokat von vissza, falat épít a mexikói bevándorlók ellen, és megbünteti azokat a cégeket, amelyek külföldre mennek. Úgy látszik, hogy a nemzetállam újra meg akarja erősíteni önmagát.
Az 1980-as évekből levonható tanulság az, hogy a hiperglobalizáció bizonyos mértékű visszafordítása nem rossz dolog, amíg ez az észszerűen nyitott világgazdaság fenntartását szolgálja. Ahogy azt gyakran kifejtem, jobb egyensúlyra van szükségünk a nemzeti autonómia és a globalizáció között. Legfőképpen arra van szükség, hogy a liberális demokrácia kívánalmait a nemzetközi kereskedelem és beruházások követelményei elé helyezzük. Egy ilyen újraegyensúlyozás jelentős mozgásteret adna a nyitott világgazdaságnak. Valójában éppen ez segítené elő, és tartaná fenn a globális gazdaságot.
Nem a külkereskedelemmel kapcsolatos javaslatok azok, amelyek veszélyessé teszik az olyan populistákat, mint Donald Trump. Hanem az, hogy nincs koherens víziójuk arra vonatkozóan, hogy miként tudna az USA és a nyitott világgazdaság egymás mellett prosperálni. A mainstream politikai pártokat érő fő kihívás a fejlett gazdaságokban az, hogy kidolgozzanak egy ilyen víziót egy olyan narratíva mellett, amely egyben megfosztja fő fegyverüktől a populistákat. A jobbközép és balközép pártokat nem kellene arra kérni, hogy mindenáron védjék meg a hiperglobalizációt. A globalizáció támogatóinak meg kellene érteniük, ha ezek a pártok unortodox intézkedéseket fogadnak el a politikai támogatottság megszerzése érdekében.
Inkább arra kellene figyelnünk, hogy vajon ezek az intézkedések az egyenlőség és a szociális inklúzió iránti vágyból vagy nativista és rasszista impulzusokból erednek-e; erősíteni vagy gyengíteni akarják-e a jogállamot és a demokratikus eszmecserét; és vajon meg akarják-e menteni, vagy inkább alá akarják-e ásni a nyitott világgazdaságot.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.