A piros kapszula szépsége

A pandémia okozta társadalmi, gazdasági változások emberek milliói számára tették kézzelfoghatóvá, hogy a boldogságot nem a felelőtlen, szélsőséges fogyasztás és egocentrikus gondolkodás kultúrája, hanem a hosszú távon is fenntartható, környezet- és egészségtudatos életvitel, a kevesebb több elve, a minőséget, a tartósságot és a társadalmi összefogást előtérbe helyező gondolkodásmód és cselekvés együttese hozza el. 

A környezetünk megóvásának kényszere lassan visszavezet minket a gyökereinkhez, oda, ahonnan civilizációs történelmünk kezdetén elindultunk. Őseink sok ezer éven keresztül éltek harmóniában a természettel. Egykori felmenőink vadásztak, halásztak, élelmet gyűjtöttek, állatokat és növényt termesztettek. Menedéket teremtettek, élelmet termeltek és természetes ivóvízforrásokat csapoltak le a család és a közösség számára. Technológiánk nem tette lehetővé, hogy többet termeljünk, mint amennyit képesek vagyunk elfogyasztani, ezért nem vagy alig rendelkeztünk fölösleggel, természetes módszerekkel és alapanyagokból előállított javaink pedig néhány hónap alatt elbomlottak.

A modern technológia megjelenésével életünk számtalan területen vált sokkal könnyebbé és hatékonyabbá. Százmilliókat mentettünk meg az éhhaláltól, juttattunk orvosi ellátáshoz, fűtéshez, alapvető higiénés eszközökhöz. Valóban csodálatos eredményeket értünk el. De sajnos bizonyos dolgokat nem láttunk előre. Nem tudtuk, hogy a műanyagok sok száz éven keresztül rombolják a környezetet, hogy kényelmünk oltárán feláldozzuk a mozgásszerveinket, hogy a polcokon roskadozó élelmiszereink tetemes része a csomagolóanyagokkal együtt a szemétben végzi,  súlyos környezeti és egészségügyi problémákat okozva ezzel a vizeinkben, a levegőben és a termőföldben.

Ma a fejlett országok lakosai sokkal többet vásárolnak, mint amennyire szükségük van.

Nem elég jó a néhány éves telefon, autó, a használt bútor. Jólétünk szimbóluma lett a tervezett elavulás, az erőltetett korszerűsítés, a mindent felülíró dizájn, a divat, a felesleg. 

Példátlan fejlődés áll mögöttünk és előttünk. Ezek egy része jövőnk szempontjából azonban inkább káros, mint hasznos. A rövid életciklusra tervezett termékek nem rendelkeznek valódi innovációs tartalommal, hiszen egyetlen év alatt képtelenség ugyanabban a termékkategóriában újdonságot alkotni. A hadsereg tíz-húsz években számol, megfontolandó, hogy a világ egyik legnagyobb iparága miért nem ontja magából évente az újításokat.

Tudósaink környezetünkre, klimatikus viszonyainkra, természeti katasztrófákra vonatkozó, vészjósló előrejelzéseit sajnos éppúgy semmibe vesszük, mint a közelmúltban bemutatott Ne nézz fel! című filmben

az üstökös becsapódását a politikusok és a bolygó lakosságának többsége. Környezetünk és saját egészségünk védelme ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy nem azért lesznek „jobbak, hatékonyabbak, gyorsabbak” a termékek, nem azért „újulnak meg” évente a technológiai cikkek, hogy könnyebb legyen, hanem mert így kényelmesebb az életünk. A kényelem azonban meggyilkolja az innovációt, a kényelem nem enged teret az alkotásnak, a kényelem rabszolgává teszi az elmét még a saját testünkben is. 

Készségeink megosztása, alkotásaink bemutatása életünk, boldogságunk egyik fontos eleme. Felgyorsult világunkban – a művészeket leszámítva – sajnos ritkaságszámba megy, hogy ezeket a pillanatokat átéljük. Pedig mindannyian alkotó emberek is vagyunk. Nem egyetlen munkára programoztak bennünket, hanem azért vagyunk, hogy létrehozzunk valamit. Bármit, ami örömet ad. Zárt otthonunkba azonban alig engedünk be valakit, a személyes társalgás terápiás élménye helyett pedig a közösségi médiát használjuk. 

Ha nem ismerjük fel a logikai kapcsolatokat ökológiánk, életvitelünk, vásárlási szokásaink, döntési mechanizmusaink és a kényelem szeretete között, akkor hiába választunk környezettudatos termékeket, előbb-utóbb fáradozások sorával járó lemondásnak, nem pedig felszabadító örömnek és valódi társadalmi felelősségvállalásnak érezzük majd a változást. Ha pedig így lesz, könnyen újra visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. 

A környezet védelmében csak akkor történhet nagyobb előrelépés, ha az ember felismeri, hogy saját felelőssége ugyanolyan döntő a bolygó megóvásában, mint bárki másé, és hogy egyikünk felelőssége sem kisebb, mint másoké.

Ha a gondolkodó, cselekvő, a bolygóért és másokért felelősséget vállaló közösségek tömegei mondanak le azokról a gyorsan elévülő javakról, amelyeknek a rendszerszintű biztosítására környezet- és egészségszennyező iparágak láncolatai rendezkedtek be. 

Nincs konkrét jutalma annak, ha megtanítasz valakit tüzet rakni öngyújtó és gyufa nélkül. De boldog leszel, mert tudni fogod, hogy te tanítottad meg rá. A jövő generációinak átadott, sokszor a feledés homályába vesző ismeretekkel olyan örökséget hagyhatunk hátra, amely sok száz vagy ezer éven át fennmaradhat.

Ezzel pedig egy új, körforgásos gazdaság alapjainak a megteremtéséhez járulhatunk hozzá, amelyben a tartósság, a hasznosság, a fenntarthatóság és a közös érdek lesz az élet és egyúttal az innováció legfontosabb pillére. Melyben nem lesz kérdés többé az sem, hogy a kék vagy a piros kapszula közül miért az utóbbi a jobb választás…