Bűnbocsátó cédula vagy igazi zöldáram? Néhány gondolat a származási garancia piacáról
A származási garancia európai története 2001-ben kezdődött (a „nagy testvére”, az EU Allowance vagy a szén-dioxid-kereskedés csak később, 2005-ben indult), és a következő praktikus problémára kereste a választ: ha az elektromos hálózatban a megújuló (nap, szél, biomassza stb.) és a hagyományos (szén) erőművekből származó elektronok szükségszerűen keverednek, akkor hogyan lehet egy fogyasztót meggyőzni arról, hogy csak és kizárólag zöldáramot használt fel? Az eredeti ötlet az volt, hogy a fogyasztó minden felhasznált megawattóra áramhoz rendeljen egy származási garanciát (GO), és ezzel tudja bizonyítani a saját ügyfelei felé, hogy az ő terméke/szolgáltatása valóban zöld. Mindenki tudta, hogy ez csak egy fikció, de ez volt a körülmények között elérhető legjobb kompromisszum.
A GO-t minden EU-országban egy helyi szabályozótestület adja ki, a zölderőmű kérésére a következő jellemzőkkel: a származási garancia egy teljesen virtuális termék (csak elektromos nyilvántartásban létezik), csak egy évig érvényes, pontosan mutatja, melyik erőmű és milyen technológiával termelte, és lehet határokon keresztül is kereskedni vele (ez különösen fontos a skandináv és a balkáni vízerőművek számára).
Az Association of Issuing Bodies (AIB) 2002-től felügyeli az egész származásigarancia-piacot, különös tekintettel a származási garanciák egységesítésére és a potenciális csalások (ugyanazt a GO-t ne lehessen többször, több országban felhasználni) kiszűrésére.
Magyarország sajnos lemaradt az európai GO-piac első évtizedéről: 2014-ig nem volt magyar GO, és az AIB-hez a MEKH csak húsz év késéssel, 2022-ben csatlakozott. Ennek a késlekedésnek feltehetőleg az volt az oka, hogy nem volt magyar GO-kereslet: a származási garancia egy teljesen önkéntes piac (ellentétben a fent már említett EU Allowance piaccal, amely a kibocsátók számára kötelező), és egyszerűen nem voltak végfelhasználók, akik a GO extra költségét a saját fogyasztóik/partnereik felé tovább tudták volna adni. Egy teljesen egyszerű példával bemutatva: ha a „sima” műtrágya X forint tonnánként, és a „zöld” X + Y, akkor a gazda csak akkor fogja a zöldet megvenni, ha tudja, hogy legalább az Y extra költséget a megtermelt zöldség árában biztosan vissza fogja kapni. Hogy a megkésett magyar GO-piacindulás mekkora kárt okozott, azt a MEKH-statisztikák pontosan mutatják.
2017-ig a teljes magyar áramfogyasztás kevesebb mint 1 százalékára adtak ki származási garanciát. Ez a szám 2021 végére még mindig 4 százalék alatt maradt. A Magyarországon kereskedett GO mintegy 21 százaléka volt hazai, a többit külföldről hozták be a kereskedők.
Röviden összefoglalva, amolyan Mátyás királyos volt ez a magyar GO-piac 2014 és 2022 (Magyarország belép az AIB-be) között: volt is származási garancia szabályozás, meg nem is.
Ezt a hátrányt próbálja most a HUPX azzal pótolni, hogy 2022 nyár óta rendszeresen nemzetközi GO-aukciókat szervez. Ez egy nagyon fontos lépés a jó irányba. A HUPX-aukciók segítik a piacot abban, hogy pontosabban lehessen árazni a különböző technológiával előállított GO-termékeket, valamint előre rögzített időpontokat (aukciós naptár) ad a kereskedőknek meglévő pozíciójuk zárására. A fent említett gyenge GO-piacinduláshoz képést a HUPX-aukciók sikerét nem lehet vitatni, viszont fontos lenne, hogy az ünneplés objektív maradjon. Visszatérő érvelés az, hogy a HUPX-aukciók sikeresek, hiszen a felajánlott GO-termékeket többszörösen túljegyzik a kereskedők. A részletes adatokból az derül ki hogy valaki(k) irreálisan alacsony (kb. 0,55 euró megawattóránként) vételi ajánlatokat ad(nak) be a piacon 3 euró körül kereskedett GO-termékekre. Az aukciós elszámolóár egyhatodán beadott ajánlatok a túljegyzést növelik, de a piac fejlődését nem segítik: ezek „off-market” vételi ajánlatok, amivel a kereskedők azt üzenik, hogy ezen a nyomott áron a terméket – a biztos profit reményében – megveszik.
Hogyan lehetne az elvesztegetett első GO-évtizedet gyorsan bepótolni Magyarországon?
A legfontosabb a fent említett HUPX-aukciók sikeres folytatása: ez az a biztos pont, ami köré a fejlődő magyar GO-piacot fel lehetne építeni.
A második lépés a GO-szabályozás gyors bevezetése lenne a gáziparban. Ha Csehországban, Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban már lehet gáz-származásigaranciákkal kereskedni, akkor Magyarországon még miért nem? Miért késik a „zöldgáz”-szabályozás? Végül, paradigmaváltásra van szükség össztársadalmi szinten. A zöldtermék most drágább, mint a hagyományos árammal előállított alternatíva: a kettő közötti (ár)különbséget egy környezetvédelmi szempontból érett és gondoskodó társadalom (f)el fogja ismerni. Ameddig ez nem következik be Magyarországon, addig a hazai GO-kereskedés csak egy egzotikus lehetőség marad.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.