Mi lesz a vagyonadóval? – Megszólalnak a szakértők

A Testület korábbi határozatai alapján előrevetíthető volt, hogy amennyiben az a jogszabály egy lényeges pontját az Alkotmányba ütközőnek tartja, akkor a többi indítványt már érdemben nem fogja vizsgálni. A bírák ez esetben a jogszabály Achilles sarkaként a forgalmi érték meghatározásában rejlő bizonytalanságot és az ebből eredő szankcionálhatóságot határozták meg.

A bírák korábbi, az úgynevezett luxusadó tárgyában hozott döntése és a jelen határozat tükrében a szakértő szerint felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e Magyarországon az Alkotmány keretei között értékalapú ingatlanadó bevezetésére. Az Alkotmánybíróság újólag leszögezte, hogy önmagában sem az ingatlanadó, sem annak forgalmi értéken alapuló meghatározása önmagában nem alkotmány-ellenes.

„Az Alkotmánybíróság határozata arra enged következtetni, hogy szeretné a vagyonadót, de egy kissé másként” – véli Torma Levente, a DLA Piper nemzetközi jogi iroda adószakértője.

Elmondása szerint csak remélni lehet, hogy az Alkotmánybíróság döntésének nem az lesz a következménye, hogy Magyarországon megszűnik a vagyon alapú adóztatás lehetősége. A vagyonadó alkalmazása ilyen, vagy olyan formában kétségkívül indokolt, hiszen nehéz lenne más olyan adónemet találni, ahol az arányos közteherviselés elve jobban érvényesülhetne. Érdemes azonban még egyszer átgondolni azt, hogy vajon ez az adóbevétel a központi költségvetést, vagy az önkormányzatok büdzséjét gyarapítsa-e?  Az AB logikáját követve, amely szerint az adóalap kockázata nem terhelheti az adózót, megkérdőjelezhető a 2010-ben bevezetett elvárt adó alkotmányossága is.

Mindkét szakértő kiemelte: „A határozat nem vitatja a vagyonadó létjogosultságát és kifejezetten említi, hogy már régóta létezik a vagyon alapú adóztatás lehetősége Magyarországon. A világ számos országában bevezették az ingatlanadót, azonban annak tárgyát illetően, illetve az adó alapjának tekintetében számos megoldás ismert. A jogalkotó számára azonban a későbbiekben mindenképpen megfontolás tárgyát kell képeznie, hogy a gazdaság versenyképességének fokozása érdekében az élőmunkára rakódó adó és járulék terhek további csökkentése elkerülhetetlen.

Ennek forrása pedig bevételi oldalon jellemzően kettő lehet, vagy a forgalmi típusú adók növelése, vagy a különböző vagyontárgyak megadóztatása. Tekintettel arra, hogy Magyarország már most az EU direktíva által elfogadott legmagasabb általános adókulcsot alkalmazza az általános forgalmi adót illetően, itt viszonylag csekély a mozgástér. Ez alapján egy adóátcsoportosítás során, mint egyetlen jelentős tartalék az ingatlanok megadóztatása marad.”