Spanyoloszág legnagyobb problémája az EKB monetáris politikája, a 2 százalékos inflációs kultusza, amelynek elérése érdekében kész feláldozni szinte minden más gazdasági célt, írta Dean Baker, a Centre of Economic and Policy Research washingtoni társigazgatója.
Úgy látja, ha az infláció 3-4 százalék lenne, lehetséges lenne, hogy Spanyolország növelje versenyképességét alacsony, de pozitív bérnövekedéssel. Ugyanakkor, ha az infláció nulla közelében van, Spanyolország kénytelen a bérek csökkentésére, hogy növelje versenyképességét. Ez deflációt okoz, amely fájdalmas, és hosszú ideig magas munkanélküliséggel jár.
Rebecca Wilder az FT Alphaville beszámolója szerint arra mutat rá, hogy az EKB kamatemelésével elkezdtek növekedni a periféria országainak kötvényhozamai. A monetáris szigorítás (hitelfelvételi költségek emelkedése) kezdeti időpontja, április 13-a teljesen megváltoztatta a trendet az euró kötvények piacán. A német államkötvények feletti kockázati felár Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban emelkedni kezdett.
Emlékezetes, hogy az EKB augusztus elején elkezdte vásárolni az olasz és spanyol államkötvényeket: néhány nap alatt több mint 100 bázisponttal csökkentette ezzel az állampapírok hozamát a jegybank. A program felélesztése utáni első héten 22 milliárd eurónyi, a második héten több mint 14 milliárdnyi államkötvényt vásárolt a bank.
A kamatdöntő ülés után azt várta a piac, hogy a jegybank elkezdi venni Spanyolország és Itália adósságpapírjait is, azonban erről nem szólt Jean-Claude Trichet elnök, amely zavarokat okozott a pénzügyi piacokon: a 10 éves hozamok 6 százalék fölé emelkedtek. (Portugál és ír kötvényeket vett az EKB, amely nem nyugtatta meg a piacokat, ugyanis éppen attól tartottak, hogy az adósságválság tovaterjed Olasz- és Spanyolországra.)
Az EKB azt követően kezdte venni a két nagy európai ország papírjait, hogy Olaszország újabb megszorításokat jelentett be, amely a jegybank ultimátuma volt. Az olasz költségvetési hiány 4,6 százalékon alakult tavaly a GDP százalékában, miközben az eurózóna átlaga 6 százalék volt.
Emlékezetes az is, hogy az EKB portugál, ír és görög államkötvényeket is vásárolt, majd később nemzetközi segítségre szorultak ezek az eurózóna tagországok. (Görögországnak a második csomag keretében részleges adósság átütemezéssel is szembe kell néznie.) Mindazonáltal világos, és a piacok legfőképp ezért is vesztették el bizalmukat, hogy az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköznek (EFSF) nem lenne annyi forrása, hogy az olaszokat és a spanyolokat is kimentsék. Ahogy a világgazdasági válságot előre látó professzor, Nouriel Roubini fogalmaz, ezek az országok túl nagyok ahhoz, hogy bukjanak, és túl nagyok, hogy kimentsék őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.