Egy tag kamatemelésre szavazott – Kiderült, hogy ki!

A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a hazai kereslethiányos reálgazdasági körülmények továbbra is erőteljes árleszorító hatást képviselnek. A háztartásokat további folyamatos alkalmazkodásra és mérlegkiigazításra sarkallja a hiteltörlesztések terhe, és ennek következtében a hazai vásárlóerő további csökkenése sem zárható ki rövidtávon. A vállalati hitelfeltételekben szigorodás tapasztalható, és a vállalatok jövedelmezősége továbbra is romlik. A külső kereslet lassulása már a hazai makrogazdasági statisztikákban is érzékelhető – áll az MNB rövidített jegyzőkönyvében.

A Monetáris Tanács tagjainak megítélése szerint külső tényezők, és hazai gazdaságpolitikai intézkedések hatására nőtt a makrogazdasági és inflációs előrejelzés bizonytalansága. Az euróövezeti adósságválság uniós kezelésére irányuló intézkedések bejelentését, és az új információk feldolgozását követően a decemberi inflációs előrejelzés készítése során lehet majd a középtávú kilátásokat érdemben újraértékelni.

Többen úgy érveltek, hogy az indirekt adóemelésekhez, és a forintárfolyam elmúlt hetekben tapasztalt gyengüléséhez köthető inflációgerjesztő hatások csak átmenetiek lehetnek. A testület tagjai ugyanakkor egységesek voltak atekintetben, hogy a monetáris politikának fokozott figyelemmel kell kísérnie az esetleges tovagyűrűző hatások megjelenését a fogyasztóiár-indexben– írja a jegyzőkönyv.

Volt, aki azt emelte ki, hogy a jelentős minimálbér emelés a költségoldali inflációs nyomást erősítheti. Az egyik tanácstag úgy érvelt, hogy a jelenlegi helyzetben elsősorban az adószűrt maginflációra érdemes fókuszálnia a monetáris politikának. Más tanácstagok ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a jegybank árstabilitási célja a teljes fogyasztói kosárra vonatkozik, és az árstabilitás fenntartásához a korábbi tapasztalatok szerint a célnál alacsonyabb maginflációs szintet szükséges fenntartani. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az adóintézkedések ismét olyan ársokkot jelentettek, ami nem cseng le a monetáris politika időhorizontján, és a tartósan magas árvárakozások kialakulásának veszélyét hordozza.

A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a döntéshozatal során a legnagyobb bizonytalanságot jelenleg Magyarország kockázati megítélésének előrejelzése okozza. A tagok egy része úgy látta, hogy az eurózóna periféria országainak válsága rövidtávon enyhülhet az uniós intézkedések részleteinek jóváhagyását és bejelentését követően. Ennek következtében a befektetői hangulat javulhat a közeljövőben, ami a forinteszközök iránti kereslet növekedésével és a forint árfolyamának erősödésével járhat. Ezzel szemben többen azt hangsúlyozták, hogy a nemzetközi környezet kiszámíthatatlansága mellett a devizahitelek végtörlesztése és a 2012. évi költségvetés is bizonytalanságokat hordoz.

Egyes tagok kedvezőnek ítélték, hogy a költségvetés hiánya európai viszonylatban továbbra is rendkívül alacsony. Volt azonban, aki azt hangsúlyozta, hogy a hosszabb távú növekedési kilátások romlása a fiskális pálya fenntarthatóságát veszélyeztetheti. Emellett a devizahitelek végtörlesztése iránt is visszafogott az érdeklődés, amiben a bankok magatartása is szerepet játszhat. Egyes tanácstagok külön felhívták a figyelmet arra, hogy több vezető politikus is kilátásba helyezte a végtörlesztési lehetőségek további kiterjesztését – áll a jegyzőkönyvben. Amennyiben erre sor kerülne, az kedvezőtlenül befolyásolhatná Magyarország kockázati megítélését.

Elhangzott olyan vélemény is, hogy egyre több elemző veti fel a jövő évi recesszió esélyét az euróövezet egészében, ami középtávon Magyarországra szintén kedvezőtlen hatást gyakorolhat. Több tag arra is figyelmeztetett, hogy az európai bankrendszerben a finanszírozási feszültségek erősödtek, és fennáll a hitelezés megállásának veszélye. Egyes tanácstagok szerint a forint árfolyamának régiós összehasonlításban is tapasztalható gyengülése, valamint a legutóbbi állampapír kibocsátások eredménye is a forinteszközök kockázati megítélésének romlására utal.

A kamatdöntési opciók értékelésekor a Monetáris Tanács tagjainak túlnyomó többsége egyetértett abban, hogy a jelenlegi helyzetben kiváró monetáris stratégiát érdemes folytatni.

A reálgazdasági folyamatok indokolttá tennék a monetáris kondíciók lazítását, a globális kockázati megítélés jelentős romlása, valamint a pénzügyi stabilitási kockázatok ugyanakkor megakadályozzák ennek érvényre juttatását. A tagok többsége atekintetben is egységes álláspontra helyezkedett, hogy az inflációs kilátásokat azt követően lehet értékelni, hogy az euróövezeti periféria adósságválságának rendezésére irányuló intézkedések és a hazai gazdaságpolitikai lépések részletei nyilvánosságra kerülnek.

Megoszlott a tanácstagok véleménye a jövőben kívánatos monetáris politikai kondíciók és azok kommunikációja tekintetében. Egyes tanácstagok szerint a kiváró monetáris politika folytatása mellett szól az, hogy az Európai Központi Bank a jövőben várhatóan kamatcsökkentést fog végrehajtani, így a forinteszközök által biztosított kamatfelár növekedhet is. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az euroövezet adósságválságára visszavezethető külső sokkokra nem tud a hazai monetáris politika érdemben reagálni.

Többen úgy látták ugyanakkor, hogy a külső körülmények kedvező alakulásának elmaradása, és Magyarország kockázati megítélésének tartós romlása esetén az inflációs kockázatok is emelkedhetnek, és nem kerülhető el a későbbiekben a monetáris kondíciók szigorítása.

Egy tanácstag arra figyelmeztetett, hogy a magasabb infláció, és az adósság infláción keresztül történő csökkentése nem jelenthet reális gazdaságpolitikai alternatívát. A jegybank küldetése és mandátuma ezt nem teszi lehetővé, és egy kis nyitott gazdaságban, amelyben az állam nem kis részben devizában adósodott el, ez nem is lehet sikeres stratégia.
Az Elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat szinten tartását 6 tag támogatta, míg 1 tanácstag (Király Júlia) az alapkamat 25 bázispontos emelésére szavazott.