Kurdisztán: nyertes vagy vesztes?

Tömeges kivégzések, a szélsőségesek előretörése – Irakból az elmúlt napokban ehhez hasonló híreket olvashattunk. A siíta vezetés ellen harcoló Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) fegyveresei már Bagdadot fenyegetik, a nemzetközi piacokon attól tartanak, az olajárak újra az egekbe szöknek.

A káoszban a béke szigetének tűnik az ország Kurdisztáni Régiója. Paradox módon ehhez az kellett, hogy ezt a területet a kurd pesmerga milícia foglalja el, amely jelenleg jóval nagyobb stabilitást tud biztosítani, mint a Bagdad által vezényelt iraki hadsereg.

Kurdisztán neve sokáig egyet jelentett a lázadással és a megtorlással, az elmúlt néhány évben azonban gyökeresen megváltozott a helyzete Irakon belül. Az ország jelentős részével ellentétben nem csak stabilitást, de gazdasági fejlődést is fel tudott mutatni a 40 ezer négyzetkilométeres, 5,2 millió lakosú régió: a 4400 dollárt meghaladó egy főre jutó GDP már most is magasabb az iraki átlagnál, és a bővülés üteme is gyorsabb.

A forrás természetesen az olaj: a kurdisztáni olajmezők 45 milliárd hordónyi nyersanyagot rejtenek, ami több, mint Líbiáé, ám alig harmada az Irak többi részén található készletnek. Az erbili vezetés régóta küzd azért, hogy Bagdadtól függetlenül tudja exportálni az olajat. Ennek érdekében, elsősorban a könnyűolaj szállítására, egy vezetéket is kiépítettek a kurdisztáni olajmezők és a törökországi Ceyhan kikötője között. A központi kormányzat ezt érthető módon nem nézi jó szemmel, sőt, büntetőakciókkal fenyegeti a januárban elindított önálló kereskedelmet.

A külföldi cégek ennek ellenére Kurdisztánt választják: az elmúlt években olyan óriások fektettek be a régióban, mint a Chevron, az Exxon vagy a Total – olyan jelentős területek, mint a kirkuki olajmező ma már teljes egészében magáncégek koncessziójában vannak. A koncessziókat nem Bagdad, hanem a kurd regionális kormányzat biztosította, miközben a tartomány stabilitását a kurd harcosok.

A pesmerga erejét mutatja, hogy az elmúlt napokban – kihasználva az ugyancsak szunnita lázadók tevékenységét – már olyan területeken is megvetették a lábukat, amelyeknek hovatartozása vitatott. Ilyen a Kurdiszántól Nyugatra található Ninive tartomány, illetve a szíriai határnál található Rabia. Kérdéses persze, hogy ezzel még tovább élezték az amúgy is feszült helyzetet, vagy épp ellenkezőleg, Szíria és Irak között félúton elvették az (amúgy azon a két területen aktív) iszlamista felkelők kedvét attól, hogy velük szemben indítsanak harcot.

A kurd olajvezeték jelenleg részben az ISIS, részben a pesmerga fennhatósága alá tartozó területeken található, március eleje óta biztonsági okokból nem is üzemel. Igaz, a kurdok feltalálták magukat: a helyzet feloldására tartálykocsikkal indítottak útnak olajszállítmányokat a törökországi kikötő felé. Sőt, a kurdok már azzal számolnak, hogy a következő hónapban megduplázhatják az exportot, amely így napi 250 ezer hordóra emelkedhet.

Kérdéses az is, hogy az iraki Kurdisztán függetlensége milyen következményekkel jár. A cégek és a regionális vezetés számára is pozitív lehet az export növekedése, az iraki konfliktus eszkalálódása és a térség instabilitása azonban kérdésessé teheti a kurdok kilátásait is.

Bagdad helyzete pedig egyre bizonytalanabb: az ISIS tegnap már a legnagyobb, Baidzsinél található olajmező háromnegyedét ellenőrzése alatt tartotta. A Kurdisztántól délre található területek gyakorlatilag megközelíthetetlenek, ami ellehetetleníti a kitermelt olaj szállítását is, a külföldi cégek menekítik ki dolgozóikat a fenyegetett területekről.

A siíta vezetés eközben igazából nem tesz sokat a feszültség enyhítésére: Núri al-Maliki miniszterelnök televíziós beszédében a szunnita vezetőket árulónak nevezte – egy kalap alá véve a kurdokat, az ISIS-t, de akár a szomszédos államokat is. Az Egyesült Államok – de akár a szunnita többségű Szaúd-Arábia – vezetése is ezt követően már attól tartanak, hogy Szíriához hasonlóan Irakban is tovább erősödhetnek a vallási ellentétek.

Fokozott terrorveszély
Barack Obama kizárta, hogy haderőt küldjön Irakba, az amerikai elnök csak arra tett ígéretet, hogy katonai segítséget nyújt az Egyesült Államok bagdadi nagykövetsége számára. Az amerikai csapatok 2011-ben vonultak ki Irakból, ahová 2003-ban azzal az indokkal vonultak be, hogy leverjék a „tömegpusztító fegyverekkel rendelkező” Szaddám Huszein uralmát.
Washington számára a beavatkozás egyik lehetséges módja az Iránnal való együttműködés lehet. Láthatóan ezt az utat választja Nagy-Britannia, London ugyanis kedden jelentette be, hogy újranyitja 2011 novemberében bezárt teheráni nagykövetségét. A közeledéssel kapcsolatban azonban óvatosságra intett Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter.

Közben az európai titkosszolgálatok már attól tartanak, az ISIS fokozódó tevékenysége veszélyt jelenthet a kontinensre is. A hét elején Spanyolországban vették őrizetbe az al-Kaidához köthető szervezet egy ottani sejtjének nyolc tagját, tegnap pedig már a britek és a németek is arról beszéltek, számolni kell a terrorveszély fokozódásával.

A Mol bízik a kurdokban
A Mol-csoport június 1-jével megnyitotta új regionális irodáját Erbilben, Irak Kurdisztáni Régió fővárosában. A Regionális Iroda feladata a csoport közel-keleti és afrikai tevékenységeinek helyi irányítása – közölte a cég, amely kiemelte: az Irak Kurdisztáni Régió különösen fontos szerepet tölt be a Mol közel-keleti régiós stratégiájában.

„Erre a lépésre úgy tekintünk, mint a demokratikus Kurdisztáni Régió politikai stabilitása iránt leadott egyfajta szimbolikus szavazatra. A döntés egyúttal kifejezi azt is, hogy a MOL-csoport elkötelezett Irak Kurdisztáni Régiója iránt, és hosszú távra tervez a térségben” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban kedden Ferencz I. Szabolcs, a Mol-csoport-szintű Társasági Kapcsolatok ügyvezető igazgatója.