Az amerikai elnök vízumkönnyítéssel kedveskedett Ázsiában

Egy nem túl lelkes kézfogás volt a szenzáció az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) kétnapos pekingi csúcsértekezletének első napján: Hszi Csin-ping kínai államfő és Abe Sinzo japán miniszterelnök rázott kezet egymással. Ennél tovább nem mentek a közeledésben, de a japán kormányfőtől így is azt tudta idézni a BBC, hogy találkozásuk az első lépés a két ország viszonyának javításában, visszatérve a kölcsönösen előnyös kapcsolatokhoz. Hszi viszont azt a reményét fejezte ki, hogy Japán prudens katonai és stratégiai politikát követ majd – utalva a két ország közti feszültségekre, amelyek csak fokozódtak 2012 óta, amikor Tokió megvásárolt három lakatlan, de stratégiai fontosságú szigetet egy vitatott hovatartozású szigetcsoportból.

A világ második, illetve harmadik legnagyobb gazdasága közti viszony ennél jobban egyelőre nem enyhült, az első és a második, vagyis az USA és Kína viszonya azonban minden jel szerint javulhat. A nyolcnapos ázsiai körúton részt vevő Barack Obama elnök az APEC-csúcs után, holnap találkozik kínai kollégájával, aminek a hangulatát számottevő vízumkönnyítések bejelentésével alapozta meg egy kínai vállalatvezetőkkel tartott pekingi konferencián. A kínai turistáknak és az üzleti céllal beutazóknak adott, többszöri beutazásra jogosító vízumok időtartamát tíz évre, a diákokét öt évre növelik – jelenleg mindegyik egy évre szól. Ezzel Kína bekerül az USA-val szoros kapcsolatban levőként számon tartott országok közé. A most csütörtöktől életbe lépő intézkedések révén évente 85 milliárd dollár áramolhat az USA gazdaságába – írja a bejelentésről kiadott közlemény - , mindenekelőtt a Kínából érkező turisták számának növekedésével.

Obama abban is bízik – mondta el Pekingben – , hogy meg tudnak egyezni Hszivel a beruházásvédelmi megállapodásról, ehhez azonban feltehetőleg tisztázni kell a tervezett Ázsiai és Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Térség (FTAAP) kérdését is. Kína az APEC-csúcson be akarja indítani az erről szóló tárgyalásokat, az USA viszont inkább a saját égisze alatt létrehozandó Transz-csendes-óceáni Együttműködést (TPP) mozdítaná előre, amelynek viszont jelen állás szerint nem lenne része Kína. A TPP miatt Kínát évi 100 milliárd dolláros exportveszteség érheti – idézte a Forbes a washingtoni Peterson Institute becslését –, ami azért is érzékenyen érintheti, mert a belső fogyasztástól és a beruházásoktól nem várhatja az érezhetően lassuló növekedés felélénkülését. A tárgyalási taktika része lehet ugyanakkor, hogy az APEC-csúcs előtt Hszi Csin-ping már hangsúlyozta: a lassabb, de egyenletesebb ütemet tekintik „új normának”, illetve hogy Kína nem csak a csendes-óceáni térségben akar erősíteni. Az államfő az APEC-csúcs előtt jelentette be, hogy létrehoznak egy 40 milliárd dolláros Selyemút-alapot, amelynek keretében olyan országokkal akarják erősíteni kapcsolataikat, mint Banglades, Kambodzsa, Laosz, Mongólia, Myanmar, Pakisztán és Tadzsikisztán.

Újabb kínai–orosz gázmegállapodást kötöttek

Az APEC-csúcsot megelőző tárgyalásokon már születtek eredmények: Kína és Dél-Korea kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodást kötött, amelyben felszámolták a két ország közti kereskedelmi és beruházási akadályok jó részét. Globális, és különösen európai szempontból jóval fontosabb lehet, hogy Kína és Oroszország a májusban aláírt 400 milliárd dolláros gázszállítási megállapodás után egy újabbat is kötött. Az előzőhöz hasonlóan ez is 30 évre szól, az új útvonalon évi 30 milliárd köbméter földgáz érkezhet Nyugat-Szibériából Kínába. Az évtized végére az orosz szállítások fedezhetik Kína szükségletének 17 százalékát a Nomura becslése szerint, Oroszország pedig jelentősen csökkentheti függőségét az európai gázvásárlásoktól, annak minden politikai következményével együtt.