A kubai gazdaságot padlóra küldené az amerikai embargó azonnali feloldása

A gazdasági és pénzügyi tranzakciókat tiltó, John F. Kennedy elnök által 1962 februárjában elrendelt és az 1996-ban elfogadott Helms-Burton törvény által erősen megszigorított embargó a havannai vezetés szerint akadályozza Kuba fejlődését és eddig több mint százmilliárd dolláros veszteséget okozott. Rengeteg ellenzéki és elemző elismeri, hogy a büntetőintézkedések károkkal is jártak, de ugyanakkor lehetővé tették, hogy a kommunista rendszer éppen az embargóra hivatkozva mentse és fedje el saját hibáit.

A szankciók eltörlésével az amerikai tőke azonnal beáramolhatna Kubába, és új termékek tömege lepne el egy olyan piacot, amely jelenleg nagyon messze áll a fogyasztói társadalom normáitól. A 90 százalékban állami tulajdonú gazdaság nem alkalmas arra, hogy fogadja a külföldi vállalkozásokat és üzletembereket egy olyan pillanatban, amikor a Raúl Castro elnök által 2008-ban meghirdetett reformok még mindig nem hozták meg gyümölcsüket és a változások iránti valós elkötelezettségek még váratnak magukra - véli Carlos Alzugaray kubai egyetemi tanár, volt diplomata.

"Szerencsére az embargó feloldása lassú és valószínűleg fokozatos folyamat lesz, aminek köszönhetően Kuba is alkalmazkodhat" a változásokhoz - tette hozzá a szakértő, aki a szovjet korszakból örökölt kubai gazdasági modell korszerűsítésének felgyorsítását és elmélyítését szorgalmazta.

Hat évvel a változások elindítása után a kubai gazdaság a végét járja, a növekedés mindössze 1,4 százalékos volt tavaly, a piacgazdaság irányába tett lépéseknek alig volt hatása. A kormány bátorítja a kis magánvállalkozásokat, valamint új törvényt hozott a külföldi beruházások ösztönzésére, de az infrastruktúra és az ipar gyengesége, valamint a helyi bürokrácia súlya a jelek szerint elijeszti a tőkebefektetőket.

Ráadásul megrendíthetetlennek tűnik a kettős monetáris rendszer, amelynek eltörlésére több mint egy évvel ezelőtt tett ígéretet a kormány. Több mint húsz évvel ezelőtt vezették be a konvertibilis pesót (CUC) a nemzeti fizetőeszköz, a peso mellé. A konvertibilis peso árfolyamát a dollárhoz rögzítették: egy CUC egy amerikai dollárt ér, és a beváltásáért 10 százalékos adót kell fizetni. Rögzítették a konvertibilis és "normális" peso közötti váltási árfolyamot is: 1 CUC - azaz egy amerikai dollár - 25 "normális" pesót ér. A gyakorlatban a konvertibilis peso a fő fizetőeszköz, a valutaváltás feketepiaca pedig gyakorlatilag nem létezik.

A Washingtonban és Havannában december 17-én egyidejűleg bejelentett tervek szerint Barack Obama amerikai elnök kezdeményezi az embargó feloldását, amely azonban hosszú folyamatnak ígérkezik, miután a szenátusban és a képviselőházban is a nyitást ellenző republikánusok kerültek többségbe. Az amerikai büntetőintézkedések eltörlésének az lenne a legfőbb jótéteménye, hogy Kuba elfogadható partnerré válna számos olyan ország és gazdasági szereplő számára, amelyeknek most még választaniuk kell. Ha ugyanis inkább az Egyesült Államokkal akarnak kereskedni, Kubáról le kell mondaniuk, mert az amerikai törvények alapján súlyos büntetések és bírságok járnak a kubai partnerekkel kötött üzletek túlnyomó többségéért.

Az embargó feloldásával megnyílnak az amerikai piacok is a kubai termékek előtt, bár a kubai exportkilátások elég soványak.

Jerome Cottin-Bizonne, a Havana Club International kubai-amerikai vegyesvállalat (a Pernod-Ricard csoport és a kubai állam közös vállalkozása) vezérigazgatója nemrégiben kijelentette, hogy a Havana Club néven forgalmazott híres rumokkal készek "meghódítani a szédítő perspektívákat jelentő amerikai piacot". A nagy északi szomszéd számára jelenleg tényleg csak az alkoholos italok és a híres kubai szivarok jelentenek valódi csáberőt, ám ez csak egy csepp a tengerben, hiszen az éves szinten 17,5 milliárd dollár értékű kubai exportból kevesebb mint 4 százalékra, 600 millió dollárra rúg e két termék forgalmának értéke.

Kuba első számú exportterméke a munkaerő, évente 11 milliárd dollárt hoz a konyhájára a szakemberek, főleg az orvosok "kikölcsönzése", ami az Egyesült Államokat nyilvánvalóan nem érdekli. A gyógyszerek exportja 900 millió dollárt jelent évente, de az engedélyeztetési eljárások során valószínűleg elbuknának, miként ez Európa esetében is történt.

A nyitás olyan váratlan bonyodalmakkal is járhat a kubaiak számára, mint például az, hogy fizetni kell a számítástechnikai vagy szellemi termékek tulajdonjogáért. Jelenleg a kalózkodás a bevett gyakorlat, amit persze az embargóval igazolnak.

Nem mindenki int óvatosságra. Esteban Morales, a havannai egyetem    tanára, Amerika-szakértő például egyáltalán nem tartja kívánatosnak az embargó feloldásának elodázását pusztán azért, mert Kuba nem készült fel. Az országnak alkalmazkodnia kell a szankciók eltörléséhez, ugyanúgy ahogy alkalmazkodott azok bevezetésekor is - mutatott rá.

MTI/AFP-->