Őrült hétnek vetett véget az USA

Mégis javul a foglalkoztatási helyzet az Egyesült Államokban. Az első negyedévi pangás valóban átmenetinek bizonyulhat, s a befektetők most már egyértelműen szeptemberre várják a 2008 óta nulla százalék körüli irányadó kamat emelését. Az olaj ára is megugrott, a Brent fajtáé hordónként majdnem hetven dollárra kapaszkodott fel, majd kissé mérséklődött.

S miután Janet Yellen, az amerikai jegybank (Fed) elnöke a napokban aggodalmának adott hangot a túlzó, de azért nem buborékos részvényárfolyamok miatt, a befektetők belenyugodtak, hogy feljebb kaptatnak a kamatok, mert eltűnőben a defláció réme. Ezért inkább az inflációs hatásokra és a jobb gazdasági teljesítményre érdemes spekulálni. Ez a látszólag hirtelen felismerés évtizedek óta nem látott felfordulást okozott az európai állampapírpiacon.

Az elmúlt hét utolsó kereskedési napja egyszerre hozott magával lehiggadást és kitörő lelkesedést. A brit toryk győzelme nyomán a londoni FTSE részvényindex 2,3 százalékkal kapaszkodott feljebb, a frankfurti DAX pedig 2,6 százalékkal. A jó hangulat átragadt Amerikára, ahol a New York-i DJIA 1,5 százalékkal került feljebb. De nem elsősorban Európa, hanem az amerikai foglalkoztatási helyzet miatt.

A munkanélküliség ugyanis 5,4 százalékra, a 2008. májusi szintre esett vissza, annak nyomán is, hogy áprilisban 223 ezer új munkahely keletkezett, nagyjából annyi, amennyire a piac számított. Az elmúlt tizenkét hónapban így összesen hárommillió állást teremtett a gazdaság. Függetlenül attól, hogy a márciusi meglepően alacsony 126 ezres adatot a munkaügyi minisztérium 85 ezerre csökkentette. Minden jel arra utal azonban, hogy a téli hónapok után magára talál az amerikai gazdaság. Különösen sok embert alkalmaztak az építőiparban, a szolgáltatásokban és az egészségügyben, de csupán ezer új állás jött létre a feldolgozóiparban, míg a bányászatból tizenötezer embert elbocsátottak.

A foglalkoztatottak és az aktívan munkát keresők aránya 0,1 százalékkal 62,8 százalékra emelkedett, ami elvileg jó hír, de a ráta a harminc évvel ezelőtti szintre emlékeztet. Ennek azonban demográfiai okai is vannak, tömegesen mennek nyugdíjba a baby boom nemzedék tagjai, és sok felnőtt távozik a munkaerőpiacról, hogy továbbképezze magát. Szintén kedvező fejlemény, hogy az órabérek is felfelé tartanak, bár elég lassú ütemben.
Ha a folyamatokban a következő hónapokban nem lesz érdemi változás, akkor szeptemberben emelhet a Fed. Erre utalt egyébként Dennis Lockhart, az atlantai tagbank elnöke egy minapi beszédében. Amikor Janet Yellen a részvényárfolyamok túlárazottságára utalt. Ennek nyomán a DJIA hullámzó teljesítményt nyújtott az elmúlt héten, péntekre ívelt fel, miközben az állampapírok hozama is csökkent, a tízévesé 2,14 százalékra. Amerikai szempontból a tengerentúli, európai hatás érvényesült.

Az elemzőket is meglepte, mire képes a piac, pontosabban a befektetői kör és a csordaszellem. Őrült mozgást regisztráltak az európai állampapírpiacon. A tízéves német állampapír (Bund) hozama, amely három hete 0,05 százalékra esett az Európai Központi Bank (EKB) mennyiségi könnyítési programjának tényleges megkezdése után, egészen 0,8 százalékra repült vissza. Az olasz és a spanyol hozam is megemelkedett.

A rövidebb német és más euró magországi hozamok néhány héttel ezelőtt a negatív tartományba kerültek át. A befektetők mégis vették ezeket a kötvényeket, mert abban bíztak, hogy még így is haszonnal adhatják majd el az EKB-nak. Csakhogy az olajár megindult felfelé – kedvezve nem mellékesen az amerikai palatermelőknek –, és az EKB likviditásteremtő erőfeszítései nyomán javulnak az eurózóna kilátásai, ahogy a brüsszeli bizottság a múlt heti előrejelzésében ezt rögzítette is.

A Bund pedig hagyományosan az inflációs és növekedési várakozások mérőműszere, s ha valamiért hirtelen változik a hangulat, akkor az azonos pozíciókba beült befektetői tömeg egy része menekülőre fogja. Ezt történt a múlt hét közepén, de péntekre a tízéves német hozam 0,5 százalék közelébe mérséklődött. Egyes megfigyelők úgy fogalmaztak: a piaci szereplők rájöttek, hogy a negatív hozamnak egyszerűen nincs értelme, különösen, ha a deflációs folyamatok helyett az inflációsra, a visszaesés veszélye helyett a növekedési kilátásokra kell figyelni. És ilyen körülmények között kérdés, kitart-e az EKB eszközvásárlási programja jövő szeptemberig.