Megállapodás az iráni atomprogramról

Kiváló üzleti lehetőségekkel kecsegtet a nyugati cégek számára az, hogy tegnap pont került az iráni atomprogram lezárásáról szóló tárgyalásra.

A megállapodást a tervezett időponthoz képest kéthetes csúszással, maratoni tárgyalások után Bécsben írta alá a teheráni vezetés és a hatok. Az ENSZ Biztonsági Tanács (BT) öt állandó tagját – Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia), illetve Németországot magába foglaló csoport a nukleáris leszerelésért cserében azt vállalta, hogy feloldják az elmúlt évtizedekben egyre kiterjedtebb, 2012 óta pedig gyakorlatilag teljes kereskedelmi és banki embargó intézkedéseinek legtöbbjét.

Az igazi csapás 2012-ben következett be, amikor a nyugati hatalmak egyfelől kizárták a banki tranzakciókat bonyolító SWIFT rendszerből Iránt – a The Economist egy korábbi elemzése szerint ennek komoly szerepe lehetett abban, hogy Teherán hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni –, egyben olajembargót vezettek be. A máig tartó tilalom nyomán 2012-ben az előző évinek kevesebb mint felére esett vissza a kőolajkivitel az OPEC második legnagyobb exportőrének számító országban. Teherán korábban jelezte: az embargó feloldása után bármikor képes megduplázni jelenlegi kivitelét is. A Reutersnek nyilatkozó elemzők ennél kisebb, nagyjából 60 százalékos exportbővüléssel számolnak. Úgy látják: 2016 közepéig akár napi 750 ezer hordóval is nőhet a külföldön eladott iráni kőolaj volumene, ezzel négyéves csúcsra, napi 3,6 millióra emelkedhet a kitermelés az iszlám köztársaságban.

Van azonban egy klauzula, amelyik lehetővé teszi, hogy az egyezmény megsértését követő 65 napon belül visszaállítsák a tilalmakat. Az ENSZ-fegyverembargó is fennmarad még öt évig, míg a rakétarendszereket nyolc évig nem lehet eladni Iránnak. A további kérdéseket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által felállított menetrend szerint az év végéig rendezik, ennek az alapja egy december közepére tervezett értékelés lesz. Vagyis az embargó feloldására a gyakorlatban 2016-ig várni kell.

A történelmi jelentőségű egyezményt a felek óriási diplomáciai sikerként értékelik, ám igazából Hasszán Rohani iráni államfő lehet elégedett: két éve nyugatbarát hozzáállása is hozzásegítette ahhoz, hogy megszerezze a győzelmet az elnökválasztáson, ami a nyugati hatalmakkal folyó érdemi tárgyalás kezdetét is elhozta. A külpolitikai sikerekben igencsak szűkölködő Barack Obama amerikai elnök számára is siker az egyezmény.



Az embargó feloldása az új piacok után kutató nyugati cégek, beruházók számára kecsegtet sikerekkel. Korábban a The Guardian írt arról, hogy az elmúlt hónapokban már igen aktívan puhatolóztak a nyugati tanácsadó cégek az országban. A brit lap szerint elsősorban az olaj- és gázipari társaságok érdeklődhetnek, amelyek nemcsak a szankciók, de az 1979-es forradalmat követő államosítás miatt is távozni kényszerültek az országból.

Teherán nyitottságát jelzi, hogy Bidzsán Namdar Zanganeh olajügyi miniszter már novemberben – közvetlenül a hatok és Irán közötti ideiglenes megállapodás aláírását követően – tárgyalóasztalhoz ült a legnagyobb olajipari óriások vezetőivel. Az érdek ugyanis kölcsönös: ahhoz, hogy Irán növelni tudja kitermelését, modern technológiára van szükség, az embargók azonban ettől is elszakították az országot.



A járműgyártók is nagyot kaszálhatnak a felszabaduló piacon: az Airbus és a Boeing hírek szerint intenzív tárgyalásokat folytat az iráni légügyi illetékesekkel a repülőflotta megújításáról, de komoly lehetőségek rejlenek a gépjárműpark megújításában is, ahol elsősorban a piac valamikori legfontosabb szereplője, a Peugeot igyekszik újraéleszteni kapcsolatait.

Az igazi csapás 2012-ben következett be, amikor a nyugati hatalmak egyfelől kizárták a banki tranzakciókat bonyolító SWIFT rendszerből Iránt – a The Economist egy korábbi elemzése szerint ennek komoly szerepe lehetett abban, hogy Teherán hajlandó volt tárgyalóasztalhoz ülni –, egyben olajembargót vezettek be. A máig tartó tilalom nyomán 2012-ben az előző évinek kevesebb mint felére esett vissza a kőolajkivitel az OPEC második legnagyobb exportőrének számító országban. Teherán korábban jelezte: az embargó feloldása után bármikor képes megduplázni jelenlegi kivitelét is. A Reutersnek nyilatkozó elemzők ennél kisebb, nagyjából 60 százalékos exportbővüléssel számolnak. Úgy látják: 2016 közepéig akár napi 750 ezer hordóval is nőhet a külföldön eladott iráni kőolaj volumene, ezzel négyéves csúcsra, napi 3,6 millióra emelkedhet a kitermelés az iszlám köztársaságban. Iráni vállalások n Leállítják a 20 százalékos dúsított urán előállítását, leszerelik az ehhez szükséges centrifugákat.

n A 20 százalékos urán előállítására használt urán-hexafluroid-készlet felét urán-dioxiddá alakítják át.

n A natanzi centrifugák felében és a fordói centrifugák háromnegyedében nem dúsítanak uránt.

n Csak a megsérült gépek helyettesítésére gyártanak centrifugát.

n Nem építenek további dúsítókat, nem is folytatnak erre irányuló kutatás-fejlesztést.

n Nem töltik fel üzemanyaggal az araki nehézvízreaktort, leállítják a gyártást és a fejlesztést is.

n Nem építenek az araki reaktort helyettesítő létesítményt.

n A megengedett szintre csökkentik a legfeljebb ötszázalékos uránkészletet.

n A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelőit legalább havonta egyszer beengedik a natanzi és a fordói dúsítóba, illetve az araki atomreaktorba. Nyugati vállalások n Ideiglenes, korlátozott, célzott és visszafordítható módon feloldják a szankciókat.

n Nem vetnek ki újabb szankciókat, ha Irán teljesíti vállalásait.

n 4,2 milliárd dollár olajbevételt olajlétesítményekbe fektetnek.

n Felfüggesztik az olajexportra és a járműgyártáshoz szükséges importra kivetett tilalmat.

n Leállítják az iráni olaj vásárlásának csökkentését.

n Felfüggesztik az arany- és nemesfém-kereskedelem tilalmát.

n Segítik a humanitárius kereskedelmet könnyítő pénzügyi csatornák kialakítását.

n Módosítják az EU belső szabályzatát, hogy engedélyezzék a pénzügyi tranzakciókat. -->