Súlyos döntés előtt a Riksbank

Pályára állította a mennyiségi lazítás politikáját a svéd jegybank, de a monetáris eszköz bumerángként pörög vissza.

A hozamok nem csökkennek, hanem emelkednek, a korona erősödik ahelyett, hogy gyengülne, a deflációs veszély is alig enyhül. A Riksbank szerdai ülésén a vezetőség azon morfondírozik majd, vajon még lejjebb eressze-e a márciusban elkeseredetten negatív tartományba levitt, mínusz 0,25 százalékra mérsékelt irányadó kamatot, s kísérletezzék tovább, netán növelje-e az állampapír-vásárlásokra szánt tízmilliárd dolláros (kilencvenmilliárd koronás) keretet. Az elemzők nem várnak változást, de a svéd export szenved, az inflációs ráta messze került a céltól, amely már 2011 óta nem teljesül, a gazdaság is a vártnál szerényebben bővül.

A svéd jegybank politikája egyfajta referencia, az elsietett kamatemelés iskolapéldája más központi pénzintézetek számára, hiszen a Riksbank 2010 és 2011 között egy év alatt 0,25 százalékról két százalékra nyomta fel az irányadó kamatot abban a meggyőződésben, hogy a világgazdaság fellendül. Sokan mások is bedőltek az átmeneti jeleknek, de Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szadomonetarista intézkedésnek minősítette a deflációval fenyegető szigorítást, és támogatta volt közvetlen kollégáját, a Riksbankba alelnöki posztra visszatérő Lars Svenssont, aki nem értett egyet a kamatok gyors iramú felfelé mozgatásával.

Ma már azonban Krugmant is bírálják a kritikája miatt. A Financial Times például visszalapozta a svéd jegyzőkönyveket, amelyekből kiderül, hogy Svensson csak a pálya ívét tartotta meredeknek, de maga is emelt volna, méghozzá jócskán, csak lassabban. Ráadásul a svéd gazdaságot csak Új-Zéland és Németország előzi meg az egy főre jutó nemzeti jövedelem és a foglalkoztatási ráta kedvező alakulásában, ami nem éppen rossz teljesítmény a nagy recesszió időszakában. De arra is rávilágít a vita, hogy ha egyszerre sok országban csinálják ugyanazt, az nem hoz mindig jó eredményt.

A svédek akkor váltottak irányt, amikor az Európai Központi Bank (EKB) is a mennyiségi lazítás útjára lépett. A világ sok más jegybankja is hasonló megoldásokat keres. A kötvényhozamok egész Európában, de másutt is ritkán tapasztalt fura ingadozásba kezdtek. A tízéves svéd állampapír hozama áprilisban még 0,2 százalékon állt, mostanra 1,1 százalékra kapaszkodott fel. Az ötéves hozam, amely negatívvá vált, jelenleg 0,4 százalék körül mozog. Ebben szerepet játszik, hogy általában javultak az európai gazdasági kilátások, enyhülni látszik a deflációs veszély.

Ám a legjobb minősítésű svéd papírok kedvezőbb hozamot kínálnak, mint a szintén kiváló németek, ezért nagy a kereslet irántuk akkor, amikor a Riksbank is vásárolja őket. A külföldi befektetői érdeklődés miatt pedig felértékelődik a korona. A dollárral szemben három, az euróval négy, a norvég koronával öt százalékot nyert. A bökkenő azonban az – mondta a számításokat közlő Bloombergnek Robert Bergqvist, a SEB bank vezető közgazdásza, a Riksbank volt kutatója –, hogy a koronának legalább 11 százalékkal gyengülnie kellene ahhoz, hogy az infláció a kétszázalékos célhoz közelítsen, és a svéd exportőrök is megbékéljenek. Ehhez annyit tett hozzá Per Magnusson, a Royal Bank of Scotland stockholmi részlegének vezető kutatója, hogy most már egy erőteljes devizapiaci beavatkozás sem lenne elegendő, a svéd jegybank alighanem megint késve reagált. Ám tény: az EKB mindent megtesz azért, hogy gyengítse az eurót, és ezt megsínyli a korona.

Az elnök, Stefan Ingves viszont azzal érvel, hogy rövid távon nyilván lehetne élénkíteni az inflációt, de az ilyesmi őt nem érdekli, csak a fenntartható, rendezett árszintemelés. Nem tudja elképzelni azonban, hogy az infláció ne kapaszkodjon feljebb. Az adatok egyelőre vegyesek. A deflációt jelző április áresés után májusban valamelyest, 0,1 százalékkal emelkedett az árszint, miként februárban és márciusban is.

A svéd gazdaság az első negyedévben 0,4, éves összevetésben 2,5 százalékkal bővült, viszonylag jó ütemben, de elmaradva a várakozástól. A jegybank például 2,7 százalékra számított. A beruházások még csökkentek is a negyedik negyedévhez képest. A hitelezés ugyanakkor lendületes, a háztartások adóssága az elkölthető jövedelem 170 százalékára kúszott fel, vagyis a fogyasztás bővülése igencsak ösztönözheti a növekedést. Ám a jegybank mindezt a bankrendszerre nehezedő nyomásként és fokozódó kockázatként éli meg, és a tőkekövetelmények szigorítását javasolja, nehogy buborék keletkezzék az ingatlanpiacon, ahol viszont látványosan emelkednek az árak.

A lazítási és szigorítási kényszerek és a szándékokkal ellentétes folyamatok meglehetősen nehéz helyzetbe hozzák a svéd döntéshozókat, de a szerdán kezdődő ülés választ adhat a kényes kérdésekre.