Nemcsak a nullás hiány, a nominális adósságcsökkentés is áldozatául esett a gazdaság felpörgetésének. Az év végére – Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter múlt heti bejelentése szerint – 25 429 milliárd forintra emelkedett a központi költségvetés bruttó tartozásainak állománya. Az államadósság így minden valószínűség szerint a GDP 74 százaléka környékén lehetett – az adatot tavasszal hozzák nyilvánosságra, és alakulását még számtalan tényező befolyásolja, az állami vállalatok teljesítménye mellett például a gazdasági növekedés alakulása is, hiszen a nominális GDP alakulásától nagyban függ az arányszám.
Az elmúlt években rendre szükséges volt a finanszírozási szerkezetet az adósságmutató-csökkentési célnak alárendelni. Így 2015-ben a lejáratokat alakították éppen úgy, hogy az állam december 31-én a lehető legkisebb tartozásállománnyal rendelkezzék, míg 2013-ban a Mol segített, amikor a nála lévő kötvényeket néhány napra visszaadta, 2014-ben a kedvező helyzet miatt egy átmeneti forinterősödés segített szebbé tenni a számokat. Érdekes módon a megelőző és az ezt követő évben is az év utolsó napján volt picit erősebb a forint, aminek az értékeléséhez érdemes feljegyezni, hogy a devizaadósságot a december 31-én mért árfolyammal kell átszámolni a statisztikai rend szerint. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) heti jelentéseiből korábban látszott is, ahogyan az adósság az év vége felé szépen fogyni kezdett, majd a rákövetkező év elején ismét növekedésnek indult – aztán az adatközlési rend tavaly év eleji változása után már nem lehetett ezt a folyamatot ilyen szépen követni, csak a havonta közölt adatok mutattak az év elején növekedést.
A múlt év végén azonban semmilyen különleges intézkedés nem látszik az adatokból. A forint árfolyama még gyengébb is volt az utolsó napokban, míg a december végi tartozásállomány alig 61 milliárd forinttal kisebb a november véginél. Ez a költségvetési folyamatokból nem következne: az állam november végén még 60 milliárdos többlettel várta az utolsó hónapot, decemberben pedig erre 907 milliárdos rekordhiány következett – ennek finanszírozásához elvben nagyobb hitelfelvétel tartozna. Mindez azonban nem trükk, hanem inkább a stabil finanszírozási helyzet következménye – a kormányzat jó előre készült az éves hiány finanszírozására, vagyis simán ki lehetett fizetni a kormányzati számlákról a nagyobb költekezést. Olyannyira, hogy az állam az idén megelőlegezett bő 1400 milliárd forintnyi uniós kifizetést is – ennyivel nagyobb az adósság azért, mert a kormányzat a brüsszeli pénzek beérkezése előtt fizetett ki támogatásokat. (Az utófinanszírozás miatt mindez az uniós hiányszámban nem látszik, de az adósságmutató alakulásában igen.)
Mindez kedvező helyzetet teremt erre az évre is: a korábban vártnál nagyobb növekedés – az azonos mértékű hiány mellett – eleve a vártnál gyorsabb adósságcsökkentést feltételez, amit segít, hogy valószínűleg nem kell újra ilyen összegben előfinanszírozni az uniós forrásokat sem. A gazdaság felpörgetése – a nullás költségvetés teljesítésének elvetése – miatt annak a tervnek a teljesítése is elmaradt, hogy a tartozásállomány forintban számolt értéke is csökkenjen (és ne csak a GDP-arányos mutató). Ám a kormány kedvező helyzetben várhatja az idei évet, és könnyű győzelmet arathat az adósságharcban az idén is.
51 milliárd forintot tesz ki, ami nem jelent óriási tételt az adósságcsökkentésben, és az egész éves 860 milliárdos visszavásárlásnak is leginkább az olcsóbb finanszírozás lehetett a célja.
51 milliárd forintot tesz ki, ami nem jelent óriási tételt az adósságcsökkentésben, és az egész éves 860 milliárdos visszavásárlásnak is leginkább az olcsóbb finanszírozás lehetett a célja. Barcza György, az ÁKK vezére és Varga Mihály pénzügyminiszter az adósságcsökkentésről szóló tavaly év végi sajtótájékoztatón Fotó: Kormány.hu -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.