Törökországra a recesszió árnyéka vetül

A líra gyengülése kezdi rányomni a bélyegét a török reálgazdaságra is. A 2017. évi és az előző negyedévi 7,4 százalékról a várakozások szerint 4 százalék környékére lassulhatott a török gazdaság a második negyedévben, ami negyedéves alapon stagnálást vagy már recessziót jelezhet. A gazdasági bizalmi index a 2008 végi, recessziót jelző szintekre esett vissza, és a fogyasztói bizalmi index is csökkenésnek indult a júniusi választás környéki lokális csúcsról. A rövid bázisú adatok szintén jelentős lassulást mutatnak: a korábban lendületesen bővülő kiskereskedelmi forgalom a második negyedévben stagnált, az ipar már zsugorodott, egyedül a nagyobb tehetetlenségű építőipar tudott bővülni. Az autóeladások augusztusban már 50 százalékkal maradtak el az egy évvel ezelőttitől, és nagyjából ennyit esett a kiadott építési engedélyek száma is.

Az alapvető probléma a török gazdasággal az, hogy az elmúlt évtizedet egy zömmel külföldi devizahitelekkel finanszírozott gazdasági, főleg építőipari boom jellemezte. Az építőipar súlya a GDP 10 százalékának környékére emelkedett, az ezer főre jutó lakásépítések száma a válság előtti legtúlfűtöttebb európai országokat is túlszárnyalta, a magánszektor banki adóssága a GDP 10 százalékáról 60 százalék fölé emelkedett – sorolja Tardos Gergely, az OTP Elemzési Központjának vezetője. Számos, exportbevétellel nem rendelkező ágazat – ingatlanszektor, építőipar, energetika, kiskereskedelem – adósodott el masszívan devizában. Így az elmúlt egy év jelentős, csaknem százszázalékos gyengülése vállalati csődök sorát indítja el, leállnak a tőkeáramlások és a hitelezés, zuhan a bizalom, és csak az a kérdés, hogy a recesszió mértéke elég nagy lesz-e ahhoz, hogy az árfolyamválságon túl bankválsággal is szembe kelljen néznie a török gazdaságnak.

A feltörekvő devizák közé sorolt forint árfolyamára a török lírát övező bizonytalanság mellett a kedden megjelenő inflációs adatok is hatással lesznek. Eppich Győző, az OTP stratégája szerint júliusban túljuthatott a csúcsán az infláció, ezért minimális csökkenésre, 3,3 százalékra számít az éves indexben. Úgy véli, az infláció lokális csúcsra érhetett júliusban, s nagyjából a jövő év közepéig a pénzromlás mérséklődésére lehet számítani. Ez elsősorban az olajárak bázishatásának lesz köszönhető. Ugyanakkor az infláció belső szerkezete átalakul majd: miközben az üzemanyagárak hozzájárulása negatívba fordul, a keresletre és a munkaköltségekre érzékenyebb tételek inflációja gyorsul. Eppich előrejelzése szerint a jövő évi átlagos infláció még a 3 százalékos cél alatt marad, annak elérése 2020-ra várható.

Csütörtökön közlik az augusztusi amerikai inflációs adatsort. A várakozások szerint a maginfláció változatlansága mellett az infláció – az energiaárak korábbi emelkedéséből fakadó bázishatások kifutása miatt – 2,8 százalékra csökkenhetett, azaz még mindig a Fed 2 százalékos inflációs célja felett van, miközben Donald Trump fiskális élénkítésének hatására a növekedés erőteljes, a munkaerőpiaci kondíciók feszesek. Mindezeket szem előtt tartva a Fed szeptemberben a várakozások szerint kamatot fog emelni.

A teljes cikk a Világgazdaság hétfői számában olvasható