Még tovább mélyíti az előítéleteket a higiéniai szegénység

A 18-65 éves lakosság közel harmada érzi úgy, hogy rosszabb anyagi helyzetben él, mint az átlag magyar háztartás. Eközben a lakosság ötöde azt nyilatkozta, előfordul, hogy olyan dolgokat – például higiéniás termékeket – is nélkülöznie kell, amit egyébként alapvetőnek tartanának. A Persil megbízásából készült reprezentatív kutatás külön kitért a higiéniai szegénység magyarországi megítélésének vizsgálatára, különös tekintettel a gyermekekre és a hozzájuk kapcsolódó előítéletekre.

Magyarországon az emberek negyede nem engedné gyermekének, hogy olyannal játsszon, akinek szemmel láthatóan koszos a ruhája 

– többek közt ez derül ki az NRC ezer fős reprezentatív minta alapján végzett felméréséből. A kutatás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy miközben a társadalmi érintkezés szempontjából a kiskorú szenved a higiéniai szegénységtől, a többség a szülőt hibáztatja az elhanyagolt külső miatt.

Se játék, se meleg étel

A lakosság véleménye hasonlóan alakul a szegénység kapcsán is: amíg a megkérdezettek ötöde szerint saját magának köszönheti sorsát az a felnőtt, aki rossz anyagi körülmények között él, addig a szegény sorú gyermekek esetében több együttérzés tapasztalható. Jelentős részük (58 százalék) sajnálatot érez, de többen fogalmaznak meg aggodalmat és segítő szándékot is. A gyermeki szegénység ismérve a megkérdezettek szerint legnagyobb százalékban a napi egy meleg étel és a saját játékok hiánya, de meglepően sokan jelölték meg a szegénység egyik tényezőjeként az internet-hozzáférés hiányát. Ehhez képest a könyvek, a divatos ruhák és a telefon hátrébb találhatók a sorban. A különóra és a magántanár azonban nem csak a szegények számára elérhetetlen. 

A megkérdezettek szerint az átlagnál jómódúbbak kiváltsága, hogy utóbbiakat biztosítsák gyermekeik számára.

Előítéletektől szenvednek

A szegénység megítélésében az egyértelmű külső jelek dominálnak: a kutatás alapján a lakosság 39 százaléka szegénynek gondolja azt az általános iskolás korút, akit koszos ruhában lát, és 25 százalékuk nem is engedné játszani egy ilyen gyerekkel a sajátját. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy a szülők mindössze 15 százaléka nyilatkozta azt, hogy szegény gyerekkel nem engedné játszani a gyerekét. Ez alapján kimondható, hogy az ápolt, de rossz anyagi körülmények között élő gyerekek megítélése kevésbé rossz, mint az elhanyagolt társaiké. Tehát a higiéniás szegénység nagyobb kárt okoz a társas érintkezések terén: 

ezeknek a gyermeknek nemcsak a kosztól, hanem az előforduló elkülönítéstől is szenvedniük kell, és sokkal nehezebb utat kell bejárniuk ahhoz, hogy ki tudjanak törni a szegénységből.