Gyorsult a béremelkedés, de a tizenharmadik havi nyugdíj sokat faragott a hátrányból

Jókora különbség lett volna a 13. havi nyugdíj nélkül a bruttó átlagfizetés és az átlagos öregségi nyugdíjak emelkedése között az elmúlt húsz évben. Míg az évezred elején még a nyugdíjak növekedtek nagyobb mértékben, azóta már inkább a keresetek felé tolódott el a mérleg nyelve – számolta ki a VG a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján.

A KSH adatai szerint 2021-ben az átlagos öregségi nyugdíj 150 571 forint volt. Ez idén, a januári 5 százalékos emeléssel számolva már 158 100 forintra emelkedhetett. 2002-ben ugyanez a juttatás még 47 561 forint volt, vagyis az idei nyugdíj már 3,32-szor nagyobb, mint húsz évvel ezelőtt.

Ugyanezen időszak alatt a bruttó átlagkereset a 3,81-szorosára nőtt. A legfrissebb, hétfőn kiadott KSH-gyorsjelentés szerint idén januárban 467 300 forint, míg 2002-ben még 122 482 forint volt a bruttó átlagkereset.

A nyugdíjak tehát lassabban növekedtek az elmúlt két évtizedben, mint a fizetések, de a különbséget jócskán lefaragta a 13. havi nyugdíj, amelynek az összegét 12 részre osztva, és hozzáadva a havi nyugdíjhoz, máris az jönne ki, hogy 3,6-szeresére nőttek a nyugdíjak 2002-höz képest.

Vagyis azáltal, hogy az idén már újra a teljes 13. havi nyugdíjat kapták meg az idősek, erősen szűkült a kettő közötti olló. 2002-ben egyébként a bruttó átlagkereset még 2,57-szorosa volt az átlagnyugdíjnak, míg idén a legfrissebb adatokkal számolva ez az arány 2,73-szoros, 13. havi nyugdíj nélkül pedig csaknem háromszoros lenne a különbség.

Az infláció is felelős

Regős Gábor, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. makrogazdasági üzletágvezetője szerint az adatok közötti eltérésben a történelem is szerepet játszik. „A nyugdíjak értékét alapvetően két tényező befolyásolja: az induló nyugdíj mértéke és az indexálás módja. Az induló nyugdíj a szolgálati időtől és az életpálya-jövedelemtől függ. Bár a szolgálati idő alakulásáról az induló nyugdíjak esetében nincs adat, az valószínűsíthető, hogy ez a rendszerváltás környékén nagyobb volt, hiszen a szocializmusban papíron mindenkinek volt munkája. A rendszerváltozást követően azonban a foglalkoztatás alacsony szintre esett, és csak 2010 után kezdett emelkedni” – magyarázta a VG-nek az elemző, aki szerint az elmúlt éveket nézve az olló nyílásában az átlagbérek növekedésének volt nagy szerepe, hiszen a már nyugdíjban lévők nyugdíjának indexálásában az infláció játszik szerepet.

Ezt emelte ki lapunknak Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője is, aki hozzátette:

az elmúlt években a béremelkedés rendre meghaladta az infláció mértékét, míg a nyugdíjemelést alapvetően az inflációhoz kötötte a kormány, ez okozta az olló szétnyílását.

Lassulás jöhet a különbség növekedésében

Az elemzők nagy változást nem várnak a két érték közötti különbségben, maximum a jelenlegi inflációs környezet miatt a szétnyílás lassulását. Varga Zoltán szerint a beinduló ár-bér spirál ellenére csökkenhet a reálbérek emelkedésének üteme, míg a nyugdíjakat várhatóan továbbra is korrigálni fogják az inflációval. Regős Gábor szerint is erre van esély, de a reálbérek várhatóan továbbra is dinamikusan növekedni fognak.

„Ez azzal is jár, hogy az újonnan nyugállományba vonulók nyugdíja jóval magasabb lehet azokénál, akik régen mentek nyugdíjba. A szűkülés szükségességét demográfiai indokok sem támasztják alá, hiszen a demográfiai folyamatok alapján egyre több nyugdíjas nyugdíját kell kitermelnie egyre kevesebb aktívnak” – húzta alá Regős Gábor.

Mi lenne a reális differencia?

Regős Gábor szerint nincs erre egzaktul meghatározható mutatószám. A legfontosabb tényező az, hogy annak, aki egész életében dolgozott, és fizette a járulékot (tehát nem feketén végezte tevékenységét), a nyugdíj biztosítsa a megfelelő megélhetést. A nyugdíj értékének figyelembe kell vennie azt is, hogy valaki aktív életszakasza során mennyivel járult hozzá befizetések formájában a nyugdíjkasszához. És figyelembe kell vennie a nyugdíjkassza egyenlegét is, azaz hogy a kiadások ne haladják meg nagyobb mértékben a bevételeket, ne okozzon a különbség pótlása túl nagy terhet a költségvetés számára.

„Alapvetően jó lenne a jelenlegi rendszer, azonban a gazdasági növekedés bizonyos szintje felett a nyugdíjprémium összege lehetne magasabb is. Nemzetgazdasági szempontból a nettó átlagkeresetek és az átlagos öregségi nyugdíjak arányának 60 százalékos szintre emelése lenne optimális a jelenlegi 51 százalékról, de ez nyilván egy többéves, hosszú távú folyamat lenne” – összegezte Varga Zoltán.