Válságról válságra, sok mindenen túl van már az Orbán-kormány

Nem először és vélhetően nem is utoljára szembesül az Orbán-kormány kifejezetten kedvezőtlen világgazdasági vagy -politikai környezettel, a közvélekedéssel ellentétben ugyanis számtalan kevésbé vagy annál súlyosabb időszakot kellett túlélnie a magyar miniszterelnöknek. Már a 2010-es kormányzás kezdete telis tele volt aknákkal: több százezer devizahiteles problémája, a borzasztó foglalkoztatottsági mutatók mellett egy évek óta trendszerű életszínvonal-romlás után csak hab volt a tortán, hogy az államadósság a '90-es évek óta nem látott 80 százalékos szintre ugrott. És itt volt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is, amellyel a kezdetektől hűvös viszonyt ápol a kabinet.

Meglehetősen turbulens időszak volt ez az európai belpolitikában, érdemes felidézni, hogy Silvio Berlusconi olasz és Jorgosz Papandreu görög miniszterelnök egy hét leforgása alatt bukott meg, hogy aztán decemberben ugyanerre a sorsra jusson José Luis Rodríguez Zapatero spanyol kormányfő.

A 2012-es euróválságot a magyar gazdaság igencsak megsínylette, az 1,6 százalékos recesszió és a 3,4 százalékos reálbércsökkenés pedig annak fényében egyáltalán nem nézett ki jól, hogy 2010-ben még teljesen másképp képzelte el a kormányzati ciklust a miniszterelnök, 2012-re már az elrugaszkodás évét vizionálta. Ehhez képest ekkor már kifejezetten elnyújtott helyreállítási cikluson volt túl a hazai gazdaság, gyakorlatilag évek óta alig volt növekedés, az életszínvonal romlott, az építőipar válságban volt. Ráadásul számos népszerűtlen intézkedést is hozott ebben az időben a kabinet, amelyek a társadalom szimpátiáját a legkevésbé sem nyerhették el, elég csak a 27 százalékos áfára gondolni. Ennek is tudható be, hogy 2012 májusában az akkori közvélemény-kutatások szerint az MSZP lényegében beérte a Fideszt.

Migrációs válság

Bár ma már sokan úgy emlékeznek vissza a 2015-ös migrációs válságra, mint ami a kormány pozícióit alapvetően megszilárdította, de ez nem volt mindig ennyire egyértelmű. A plakátkampányt (Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját), amely megágyazott a későbbi kommunikációnak, a kezdetektől rengeteg kritika érte, de ez eltörpül ahhoz képest, ami 2015 őszén, a határkerítés megépítésének bejelentésekor érte a magyar kormányt. A magyar miniszterelnök Hitlerként ábrázolása gyakorlatilag hétköznapi rutinnak számított a nemzetközi és a magyar sajtóban, ahogy az uniós miniszterelnökök is előszeretettel kritizálták Orbán Viktort.

Azóta jókorát fordult a világ, ma már az uniós vezetők is inkább Orbán érveit hangoztatják az illegális migrációt illetően. Így hát az sem véletlen, hogy az egyre erőteljesebb migrációs nyomás közepette a magyar kormányfő útja nemrégiben Bécsbe vezetett, ahol az osztrák kancellár a határvédelem fontosságáról beszélt.

Koronaválság

Bár a cikk témája elsősorban a gazdasági hatások elemzése, amellett sem szabad elmenni, hogy a koronavírus okozta megrázkódtatás társadalmi hatásánál fogva talán a korábbiaknál is mélyebb volt. A kormányok meglehetősen kényszerpályán mozogtak, amikor a társadalmi és gazdasági sokk mellett egy évszázada nem látott egészségügyi kihívással kellett megküzdeniük. Egyáltalán nem véletlen, hogy az euróválság és a migrációs válság után a politika elit ismét megrostálódott:

Hogy ez mégis összejött a magyar kormánynak, részben annak köszönhető, hogy idejében felismerte, a járvány egyes hullámai eltérő válságkezelést igényelnek, amivel képes volt fenntartani a társadalmi bizalmat az egyes intézkedések iránt, másrészről a gazdaság helyreállása is a vártnál gyorsabban történt.

Megélhetési válság

Abban ma már minden szakértő egyetért, hogy nehéz idők jönnek, a Covid utáni helyreállás és a háború gazdasági hatásai, a sorozatos kínálati sokkok nyomán megjelenő infláció olyan új helyzetet jelent, amivel évtizedek óta nem találkoztak a kormányok. Az, hogy Ausztriában 50 éve, vagy Nagy-Britanniában 40 éve nem volt ekkora áremelkedés, csak egy-egy példa arra, hogy az előjelek finoman szólva se sok jóval kecsegtetnek. 

Az árstopok politikája lényegében ebbe a sorba illeszkedik, így hát nehezen képzelhető el, hogy ebben változás következzen. Egyébként "politikai hullák" már itt is vannak, júniusban egy kormányválság-hullám söpört végig a kontinensen: Boris Johnson és Mario Draghi karrierje már véget ért. Jó eséllyel a sor folytatódik, csak az a kérdés, hogy ki lesz a következő.