Tudományos vasfüggöny szeli ketté Európát, óriási hátrányban a magyar kutatók
Továbbra sem olvad a kelet-közép-európai kutatók lemaradása a nyugat-európai társaikkal szemben – ez derül ki az Európai Bizottság legutóbbi, 2014–2020-as kutatási és innovációs keretprogramjának statisztikai adataiból. A H2020 névre keresztelt programban minden eddiginél többet, összesen 61 milliárd eurót osztottak ki a tagállamok között k+f-tevékenységre. Magyarország az elnyert 372 millió eurós támogatással a 18. helyen végzett, amivel több régiós versenytársát is megelőzte, ám a teljes európai mezőnyhöz képest már korántsem ilyen kedvező a kép, ráadásul a probléma nem csak hazánkat érinti:
az előző, FP7-es programozási ciklushoz hasonlóan ezúttal is a teljes keret mindössze 5 (!) százalékához jutottak hozzá különböző pályázatokon keresztül a 2004 óta csatlakozott 13 tagállam kutatói, azaz a régi tagországok osztozkodtak több mint 90 százalékon.
Számszerűsítve a 61 milliárd euróból 3,5 milliárdot nyertek el a térség kutatói. A kép még akkor sem sokkal jobb, ha lakosságarányosan nézzük – bár a 2004 után csatlakozott országok lakói kétségtelenül kevesebben vannak (az egynegyedét teszik ki az EU teljes lakosságának) –, még így is hatalmas aránytalanságot mutatnak a számok. Ráadásul az sem látszik, hogy a helyzet bármennyire is javulna: a tavaly júniusban indult, 2021–2027 közötti Horizon Európa keretprogramból a hazai intézmények eddig 296 nyertes pályázati részvétellel mindössze 68,3 millió euró támogatást nyertek el, miközben Németország már másfél milliárd eurónál jár.
Háromszor többet kapott a francia CNRS, mint Magyarország összes intézménye
Míg az EU13-országok továbbra is inkább periférikus helyzetben vannak, a régi tagállamok jóval kedvezőbb pozícióból indulnak a pályázatokon
– árulta el a Világgazdaság érdeklődésére a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal. Alapvetően strukturális tényezőkkel magyarázták a kelet–nyugati megosztottságot, utalva arra, hogy a kelet-közép-európai kutatók tudományos közegbe való beágyazottsága jóval gyengébb, mint nyugati társaiké. Ez pedig oda vezet, hogy a források elosztása a keretprogramban rendkívül koncentrált, a finanszírozás 55 százaléka 25 beágyazódott intézményhez, illetve intézményhálózathoz kerül.
A hét év alatt a legtöbbet a francia, a német és a brit intézmények zsebelték be a teljes keretből: a francia CNRS egyedül háromszor többet (1,1 milliárd eurót), mint az összes magyar intézmény együttvéve, de a hazai eredményhez képest például a német Fraunhofer vagy a Max Planck Társaság is több forráshoz jutott.
A britek pedig hiába léptek ki az unióból, ez nem látszik a szigetország egyetemeinek pályázati eredményességén, az Európai Bizottságtól hét év alatt összesen 7,8 milliárd euró támogatást kaptak az ottani kutatók.
A régiós mezőny elején vagyunk a kutatás-fejlesztési ráfordítások terén, de messze vannak a vezető innovátorok
Azt azonban nem lehet mondani, hogy Magyarország ne igyekezne, évről évre növekszik a kutatás-fejlesztésre fordított források aránya: míg 2010-ben a GDP 1,14 százalékát tették ki ezek a kiadások, 2021-ben már 1,64 százalékát, ami 30 éves rekord. Ezzel az eredménnyel hazánk a régiós mezőny elején helyezkedik el, ugyanakkor a vezető innovátorok, mint Svédország vagy Ausztria, mintha egy másik ligában játszanának, mindkét ország a GDP-jének több mint 3 százalékát adja k+f-forrásokra. A magyar kormányzat is ezt a szintet célozta meg 2030-ra, amit már csak azért sem lesz egyszerű elérni, mert az említett megosztottság például az európai innovációs táblán is visszaköszön. Idén Magyarország egy helyet javított ugyan, amivel a 21. helyen szerepel a rangsorban, de még mindig a feltörekvő innovátorok között található.
Már Kína is többet költ k+f-re, mint az EU
Érdemes egy pillantást vetni a vezető nagyhatalmak tudományfinanszírozására is. Miközben az unió a GDP-jének 2,27 százalékát költötte átlagosan a k+f-re, addig az Amerikai Egyesült Államok 3,45 százalékát, Japán 3,25 százalékát,
de a sokszor lesajnált Kína is 2019 óta többet, a nemzeti jövedelemének 2,4 százalékát szánta rá.
Talán ez is magyarázza, hogy miért maradt le az EU a digitalizáció terén az elmúlt években.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.