Befuccsolt a malmok lisztáremelési próbálkozása

Februárban és márciusban százalékban két számjegyű, de legalább tízforintos áremelést terveztek a liszt átadási árában a malmok, ez azonban nem ment át – válaszolta a Világgazdaság érdeklődésére Lakatos Zoltán, a gabonakereskedők, -feldolgozók és takarmánygyártók érdekeit képviselő Gabonaszövetség gabonafeldolgozói tagozatának elnöke, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója. Ezt a szándékukat azonban nem sikerült keresztülvinniük, egy-két cég talán ennek a felét érvényesíteni tudta – tette hozzá.

A jelenlegi lisztpiaci helyzet kiindulópontja tavaly év elején volt, amikor a malmok nagyon nagy, 3-5 havi búzakészlettel rendelkeztek, amit ráadásul extrém magas, 135 ezer forintos tonnánkénti áron szereztek be. Ekkor a malmos szakma egy-két résztvevője úgy gondolta, hogy ha kijön egy nagy árcsökkentéssel, akkor hamarabb meg tud szabadulni a betárolt búzájától – elevenítette fel Lakatos. Csakhogy ez a számítás nem jött be, mert a cégek őrizték piacaikat és mindenki beszállt az árversenybe, ami egy negatív spirálba lökte az egyébként jó minőségű liszt átadási árát. Ennek pedig az lett a következménye, hogy kevesebb mint fél év alatt következménye az év eleji 230-240 forintos kilónkénti malmi ár, gyakorlatilag lefeleződött, és 120-135 forintra süllyedt.

Áremelés helyett költségnövekedés

Idén januárban már azért vált égetővé az áremelés a malmoknál, mert jelentős költségnövekedést szenvedtek el, így sújtja őket a minimálbér-emelés, a fuvarköltségek emelkedése, és az elektromos áram díja is nagyon magas szinten maradt. A gyakorlatilag meghiúsult áremelési próbálkozás után, miután a búzaár visszaesett, és Lakatos szerint az új búza beérkezéséig valószínűleg a liszt ára is a jelenlegi szinten marad. Jelenleg talán a liszt az egyetlen olyan élelmiszeripari termék, amelynek ára 2022. februárihoz – azaz az orosz–ukrán háború kitörésének idejéhez – képest alacsonyabb áron kapható.

Ha a malomipar ezt a költségnövekedést valamikor nem tudja beárazni, akkor csak a túlélésért küzdenek majd, és nem a fejlesztések elindítása lesz a prioritás. Automatizálni kell, hogy ne kelljen a tele zsákot megemelni, mert már egyre nehezebb fizikai munkást találni.

A nagy malmok a nem túl rózsás helyzet ellenére Lakatos szerint meglépik a fejlesztéseket, amihez a feldolgozóknak hamarosan megnyíló uniós pályázatok jó lehetőséget adnak.

Lakatos szerint az alapvető gondot az jelenti, hogy az oroszok elvették az ukránoktól a korábbi piacaik jelentős részét, így az ukrán árut – kihasználva az Európai Unió által kínált vám- és kvótamentes behozatali lehetőséget – Európában terítik. Magyarország ugyan megtiltotta az ukrán termény beszállítását, de hiába nem jön ide ukrán búza, az exportpiacainkon azzal kell versenyezni. Jellemző a hazai helyzetre, hogy a magyarországi árakon már nem is érné meg behozni az ukrán búzát.

Lejtmenetben a búzaár

A hazai búzaárak ugyanis az alacsony szintről is tovább csökkentek: a jó minőségű búzáé például – amelyből egyébként tavaly nem sok termett Magyarországon – már csak 65 ezer forint körüli árat kínálnak, holott korábban ez akár tonnánként 80 ezer forintot is megért a vevőknek. A takarmánybúza ára jócskán 60 ezer forint alá süllyedt. Jellemző a mostani piacra, hogy nagyobb különbség alakult ki az étkezési és a takarmányminőség között, mint amekkora korábban szokásos volt.

Ez a nagyobb árkülönbség egyébként önmagában nem ellentétes azzal, amit a malomiparban gondolnak az árakról és a búza kívánt minőségéről. A legutóbbi aratás, és a mostani szezon tapasztalata is az, hogy a termelők megpróbálnak a műtrágyán spórolni, de a búzát az intenzív termelés miatt Magyarországon mindenképpen trágyázni kell, ellenkező esetben sem minőségben, sem mennyiségben nem hozza az elvártakat – magyarázta Lakatos. A műtrágya ára is visszaesett, de nem olyan mértékben, mint a búzáé – ilyen szempontból tehát érthető is a takarékosság.

Másik jellemző termelői viselkedés, hogy sokan nagy hozamú, optimális időjárási körülmények között akár hektáronként 7-8 tonnát is termő fajtákra próbálnak átállni. Ezek azonban takarmánybúzák, általában francia fajták, amelyek minőségben messze állnak a malmi búzával szemben támasztott elvárásoktól: nem őrlésre valók, vastag héjúak, alacsony a lisztkihozataluk. Lakatos szerint 

Ezért szerinte a malomipar is tenni kíván: megpróbálnak arra törekedni, hogy nagyobb különbség, tonnánként legalább 10 ezer forint legyen a különbség a takarmány- és az étkezési minőségű búza ára között – persze az utóbbi javára. Nyilván mindenki jó minőségű kenyeret enne, azt pedig csak jó minőségű lisztből lehet sütni, ahhoz pedig jó búza kell – vezette le.