Különleges hazai ásványkincsek ígérnek kitörést

A hazai felszín alatti vizekben oldott lítium, a meddőhányókban lévő ritkaföldfémkészletek, továbbá például a hidrogén föld alatti tárolókban történő elhelyezésének lehetőségét igyekeznek felmérni a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) szakértői. Munkájuk segíti a hazai ásványi nyersanyag-hasznosítás kitörési pontjainak azonosítását, immár visegrádi szintű, a kritikus ásványkincsekre összpontosító együttműködésben.

A múlt hónapban ugyanis a magyar, a cseh, a lengyel és a szlovák állami földtani szolgálat képviselői Varsóban megállapodtak arról, hogy földtani szolgálataik a jövőben minden korábbinál szorosabban igyekszik együttműködni a kritikus nyersanyagok kutatása, a geotermikus energia hasznosítása, valamint a geológiai veszélyforrások feltérképezése terén. A szomszédos Romániában is előtérbe került a stratégiai ásványok felkutatása, és a hatalmas szerbiai lítiumkincsről is többször írt a Világgazdaság.  

A mostani visegrádi kezdeményezés kapcsán az SZTFH közleménye emlékeztet, hogy a Covid okozta ellátási lánc-zavarok, a háborús energiaválság és a kibontakozó globális kereskedelmi feszültségek rámutattak az európai versenyképesség fő korlátjaira. 

Ez pedig csak szakmailag megkérdőjelezhetetlen földtani és bányászati képességekkel, eredményes ásványvagyon-gazdálkodással érhető el.

Az EU megunta, hogy sebezhető

A közelmúltban megjelent Draghi-jelentés is kiemelte a kritikus nyersanyagok fontosságát, hangsúlyozta a gazdaság számára elengedhetetlen unión belüli inputanyagokkal való tudatos gazdálkodás szerepét, és feltárta az EU, illetve a tagállamok lemaradását a világ többi gazdasági erőközpontjához képest. Felhívta a figyelmet, hogy uniós szinten változásra van szükség az európai gazdaság kritikus nyersanyagokkal való biztonságos ellátása érdekében, ezért felértékelődnek a tagállamok egyéni ásványvagyon-gazdálkodási képességei.

Az elmúlt évtized globális gazdasági folyamatok és a műszaki fejlődés eredményeként felértékelődtek olyan ásványi nyersanyagok, melyek kis mennyiségben is komoly gazdasági értéket képviselnek, valamint új kutatási és bányászati technológiák feltárhatóvá tettek eddig el nem érhető erőforrásokat.  Magyarország 2024 és 2030 közötti versenyképességi stratégiája egy pontban tér ki a kérdésre: kimondja, hogy a kritikus nyersanyagok biztosítása érdekében fel kell mérni a hazai nyersanyagvagyont.

Három fő feltételen múlik, mi tekintendő kritikus nyersanyagnak

Az, hogy mi minősül kritikus nyersanyagnak, felhasználásának és hozzáférhetőségének körülményei határozzák meg. Emiatt időnként frissíteni kell a jelenleg 34 nyersanyagot felsoroló listát, amelyből 17 egyben stratégiai fontosságúnak is minősül. Olyan anyagokról van szó, amelyek iránt a Brüsszeli Bizottság összefoglalója szerint várhatóan exponenciálisan nő a kereslet, amelyek termelési követelményei összetettek, és így nagyobb az ellátási problémák kockázata.

Több ritkaföldfém is stratégiai fontosságú. Néhány hétköznapi példa a stratégiai nyersanyagok használatára:

• A volfrámra a telefonok vibrációs technológiájához van szükség,
• a lítiumra, a kobaltra és a nikkelre elektromos járművekhez,
• a bórra a szélturbinákhoz,
• a szilíciumfélékre a félvezetőkben,
• a borátokra az üveggyártásban és a műtrágyagyártásban,
• a magnéziumra és a szkandiumra a repülőgépek gyártásában és üzemeltetésében.

A kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés és a harmadik országoktól való függés csökkentése érdekében az EU a következő célokat tűzte ki 2030-ra:

• az uniós termelésnek kell adnia az uniós felhasználásnak legalább 10 százalékát,
• az uniós felhasználásnak legalább 40 százalékban uniós feldolgozásból kell származnia,
• az uniós fogyasztás legalább 25 százalékának uniós újrafeldolgozásból kell származnia,
• a feldolgozás semelyik meghatározó szakaszában sem érheti el a harmadik országból származó behozatal aránya a 65 százalékot.

Az év végére remél választ a Mol

Magyarországon a Mol egy ideje már készül a lítium kinyerésére, csakhogy nem hagyományos bányászattal, hanem a Pusztaföldváron olajjal együtt felhozott vízből kiválasztva. A megoldás újszerű, a gazdaságossága pedig még nyitott. A társaság akkor lép előbbre, ha az erre szakosodott külföldi laboratóriumoknak elküldött vízmintái alapján választ, amelyet egyébként még ebben az évben vár. A munkát nehezíti, hogy ahány víz van, az összetételétől függően annyi fajta kinyerési technológiát kell kifejleszteni. A Mol által megcélzott direct lithium extraction (DLE) technológiát szűk körben használják, és még nem bizonyította be az életképességét. Ezért a társaságnak szüksége lenne kutatás-fejlesztési támogatásra, amelyet annak alapján remél, hogy a lítium is kritikus fontosságúnak minősített uniós nyersanyag. A Mol szinte az összes kútja vizét vizsgálja, és más anyagokra is. Lehet bennük magnézium, réz és sok más alapanyag.