A sokszínűség inspiráló lehet

Kínából Magyarországra hozzák egy új porszívó gyártását – jelentették be nemrégiben. Ez azt jelenti, a magyar munkaerő olyan olcsó, hogy versenyképes a kínaival?
Takács János: A munkaerő nem lett olcsóbb itthon, tehát nem ezért döntöttünk így. Az viszont igaz, hogy az Electrolux jászberényi gyárában olyan hatékonysággal, rugalmassággal és jó minőségben állítjuk elő a termékeinket, hogy megéri itt gyártani, s innen ellátni az európai piacokat. Természetesen más árkategóriába tartozó porszívókat továbbra is Kínából szerzünk be.

Az egyszerűbb, ezért olcsóbb termékeket?
Takács: Igen. De ez nem jelenti azt, hogy Kínában ne tudnának minőségi, prémium termékeket előállítani. A mai kínai gazdaság, ipar egyik előnye épp az, hogy egyaránt képes alacsony költségen alsó kategóriás termékeket és magasan specifikált prémium termékeket előállítani, kiszolgálva a piaci szegmensek nagy részét. Meggyőződésem viszont, hogy Kelet-Közép-Európa és ezen belül Magyarország állja a versenyt, érdemes itt jó minőségű termékeket gyártani. Az elmúlt években számos ilyen termék gyártása került hozzánk Nyugat-Európából, és ez nagy előnyt jelent a cégnek, főleg válság idején.

Akkor ez a kínai akció is ilyen lehet? Vagy esetleg éppen azt jelzi, hogy Európában élénkült a kereslet mondjuk a porszívók iránt, vagyis közeledik a válság vége?
Takács: Milyen szép lenne, ha mi dönthetnénk arról, mikor legyen vége a válságnak! De nem érzékelünk ilyen változást, a válság még tart, a kínai termékáthelyezés válságtól független, racionális lépés, ezt „békeidőben” is meglépnénk. Egyébként a porszívó szállítása egyszerű és olcsó, mert konténeres áru, egyszerre nagy mennyiség továbbítható, s így távoli piacok is kiszolgálhatók.

Tehát még nem látja a krízis végét. És hogy sikerült idáig a válság kezelése?
Takács: Optimista típus vagyok, ennek ellenére elhúzódó válságra, legjobb esetben stagnálásra számítok. Magyarországon az Electrolux Lehelnél nagy szerencsénk volt azzal, hogy erős pozícióból néztünk szembe a krízissel. A privatizáció után jelentős beruházásokat, fejlesztéseket hajtottunk végre, új gyárakat építettünk, korszerű, versenyképes termékeket fejlesztettünk ki, folyamatosan növeltük a létszámot. Majd amikor a válság beköszöntött, villámgyorsan cselekedtünk.

Lehet, hogy az Electroluxnak még is jól jött a válság?
Takács: Ezt annak ellenére sem állítom, hogy sok jó döntést „kényszerített ki”. Gondolok itt a folyamatok és termékek racionalizálására, a költségcsökkentésre, a termelékenység növelésére. Elhúzódó válságban viszont olyan fájdalmas döntéseket is kell hozni, mint a létszámleépítés. Az Electrolux Lehel létszáma megközelítette a 4800 főt, ebből 2009 elején 95 munkatársat kényszerültünk elbocsátani nyíregyházi gyárunkból. A termelési volumen csökkenése miatt viszont sokkal kevesebb szezonális munkaerőt tudunk alkalmazni, mint a válság előtt.

Volt olyan pillanat a 2008 óta eltelt időszakban, amikor úgy érezte, már nagyon elege van a bajokból, s hogy megoldhatatlan a válság jó menedzselése?
Takács: Olyan nincs, hogy valami megoldhatatlan! Eleget küzdöttem életemben, hogy tudjam, mindenre van megoldás, csak éppen nem egyszerű megtalálni, vagy eljutni odáig. Azt viszont lelkileg nehéz kezelni, hogy a régi sikertörténetnek vége. Az Electrolux Lehelnél hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatos és látványos volt a növekedés termelési volumenben, árbevételben, létszámban. Az év végi jelentések valóságos diadalmenetek voltak, ez jó érzéssel töltött el, és erőt adott a további sikerek eléréséhez. Nos, ennek vége, most a siker nehezebben megfogalmazható kategória lett.

További részletek a manager magazin októberi számában.