Székelyföld a skót úton?

A Soros György és a Norvég Alap finanszírozásával működő civil szervezetek már megint bele akarnak szólni, hogy mit tegyen a többség által demokratikusan megválasztott kormány. Aki azt hinné, hogy ez a nálunk is jól ismert mondat újra valamelyik magyar jobboldali politikus szájából hangott el, nagyobbat nem is tévedhetne. Ezúttal épp a román kormány háborodott fel azon, hogy Sorosék és a Norvég Alap támogatottjai - szerintük kéretlenül - kiállnak a székely autonómiatörekvések mellett. De ennél jóval tovább is mentek: a román Legfelsőbb Bírói Tanács azt is megtiltaná, hogy egyáltalán vitázzanak az RMDSZ tervezetéről, szerintük ugyanis ez már túlmutatna az alkotmányosság keretein. A civilek ezen háborodtak fel, ők úgy látják: épp az, hogy beszélni sem lehetne a székely autonómiáról, jelezné a jogállam hiányát.

Az persze csak a - szintén gyakran háborús hangulatú - magyarországi közbeszédben lehet furcsa, hogy a román és erdélyi magyar civilek ennyire látványosan kiállnak a romániai magyar kisebbség mellett. Az, hogy a téma túlmutat a napi politika törésvonalain, jól látszott már akkor is, amikor tavaly ősszel az Együtt bejelentette, hogy támogatja a székelyek nagy menetelését és az ahhoz kapcsolódó budapesti tüntetést. Pedig az ügy nem csak a jobboldalnak fontos: liberális alapvetésként is lehet tekinteni arra, hogy ha egy nemzetiség önállóságot akar, akkor azt megadhassák nekik.

Európa számos autonómiatörekvésének, köztük a székelyekének is, új lendületet adhat a skótok népszavazása. Akkor is igaz ez, ha végül a skótok többsége amellett döntött, hogy maradjanak Nagy-Britannia részei. Sok elemző kiemelte a végeredmény értékelésekor: hatalmas érdeklődés mellett egyaránt fontosak voltak az érzelmek és az észérvek, és a londoni kormány sem ellenségesen állt a skótokhoz, hanem nagyobb engedményeket próbált tenni, hogy érdemes legyen az együtt maradást választani. Most pedig hiába győztek a nemek, várhatóan még tovább fog nőni Skócia autonómiája. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta az Index.hu-nak: fontos tanulság, hogy egy ilyen kérdést is lehetett demokratikusan rendezni, ráadásul London és a skótok olyan rendszerben tudtak megállapodni, amelyek mellett a skótok többsége jónak érezte, hogy az Egyesült Királysághoz legyenek hűek.

Azt nyilván nehéz elképzelni, hogy Székelyföld a közeljövőben hasonló önállóságot kapjon, mint Skócia. A román kormány még a nyáron tájékoztatta álláspontjáról az Európa Tanácsot: mint írták, nem kötelezi őket a nemzetközi jog arra, hogy bármiféle önállóságot adjanak Székelyföld magyar többségű területeinek. Az pedig változatlanul nincs napirenden, hogy a régiók határait úgy rajzolják át, hogy a magyar többségű területeket ne feldarabolva csatolják hozzá a többihez, így egyetlen régióban sem 30 százaléknál nagyobb a magyarok aránya.

Autonómiák és törekvések Európában
Skócia: Európa első függetlenségi népszavazásán közel négyszázezer szavazattal leszavazták az önállóságot, de a skót helyzet nem csak ebben különbözik sok más kisebbségétől. Az önálló Skócia például 1707-ben nem háborúval, hanem szerződéssel szűnt meg, és a skót képviselők már akkor helyet kaptak a közös, brit parlamentben. Az elmúlt közel húsz évben az addiginál is nagyobb lett az önállóság, önálló skót parlament is létezik, a brit kormány pedig egyre szélesebb jogkört ad.

Wales: 1999 óta működik a nemzetgyűlés, emellett 40 képviselőt küldhetnek a brit parlamentbe is. Helyi ügyekben nagy a törvényhozás önállósága.

Katalónia: 1977 óta működik újra katalán kormány, de önállóságról szó sem lehet. 2010-ben a spanyol alkotmánybíróság úgy döntött, törölni kell a helyi törvényekből azt a sort, amely a katalánt önálló nemzetként határozza meg. Novemberben szeretnének népszavazást tartani a függetlenségről, de a spanyol kormány ezt nem engedi, mert az alkotmányba ütközik.

Baszkföld: Két szempontból is bonyolultabb a helyzet, mint a katalánoké. Egyrészt két országból is kérnének területet, hiszen Franciaországnak is van néhány baszk része. Másfelől az ETA miatt sok spanyol és külföldi szemében a baszk függetlenség egyet jelentene a terroristák győzelmével, ez pedig a békés autonómiapártiaknak sem segít.

Dél-Tirol: Az I. világháború után Olaszországhoz csatolt osztrák többségű terület helyzetét jó ötven évig tartó tárgyalásokkal sikerült rendezni. Saját helyi parlament állt fel, az olasz és a német nyelv egyenrangú, a szociális támogatásokat az egyes városok nemzetiségi arányai szerint osztják el.

Aland-szigetek: A Finnországhoz tartozó, svéd többségű szigeteken hivatalos nyelve a svéd, nem kötelező a finn nyelv oktatása sem. A finn költségvetés garantált százalékát megkapják évente, a helyi önkormányzat minden ottani ügyben illetékes.

Grönland: 1979-ben kapott a sziget autonómiát Dániától, 2008-ban ezt tovább szélesítették, azóta a rendőrségnek és a bíróságoknak sincs közük Dániához, a külpolitikai ügyekben viszont a dán kormány dönt.