Bemelegítés a festménypiacon

A hazai árverezőházak átlagosan három nagy aukciót tartanak – tavasszal, ősszel és a hagyományosan legnagyobb forgalmat bonyolító karácsony előtti téli árveréseket. Az idei őszi szezon tétje, hogy a tavasszal érezhető piaci stabilitás, és a biztató jelek visszaigazolódnak-e.

Az óvatos bizakodás változatlan, de szignifikáns emelkedés nem volt tapasztalható a két piacvezető (a Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria) őszi eseményein, és bár most is több 30 millió feletti leütésnek lehettünk tanúi, új gyűjtőréteg nem jelentkezett, a korábbi gyűjtők befejezték, kollekcióik egyben vannak, alkalmi vásárlók pedig nem léptek be nagy számban, hogy élénkítenék a piacot vagy új irányokat hoznának be a fókuszba.

A kínálat sem szélesedik, akár időben a kortársak felé mozdulva, a hetvenes –nyolcvanas évek alkotóinak irányába, kevés valóban izgalmas tétel került be a katalógusokba. Igaz, a csemegéket karácsonyra tartogatják a házak, az ősz amolyan bemelegítés és egyfajta szonda. Az őszi szezon még nem ért véget, hátra van a BÁV háromnapos művészeti aukciója november közepén.

Ebben az évben két árverező galéria is befejezte tevékenységét, a Belvedere és a Polgár Galéria. Az Abigail Galéria pedig – bár az év folyamán többször rendezett értékesítéses kiállításokat – sem tavasszal, sem most nem árverezett, és kiállításaiban is inkább a kortársak, illetve a háború utáni modernek felé mozdult el. Az Abigail ráerősített a galéria eddig is létező profilelemére, nevezetesen a 20. században külföldre emigrált és ott karriert befutott, a galéria által “Prófétáknak” nevezett festők hazai bemutatására, képviseletére.

Ami újdonság és hosszútávon jót is tehet a piacnak, hogy a korábbi évekhez képest az állam aktívabban vásárol, árveréseken is él elővásárlási jogával. A Kieselbach aukción Barabás Miklós Gróf Nádasdy Ferencné, gróf Zichy Ilona portréjának 5 és fél millió forinton történt leütése után a MNG teremben tartózkodó képviselője jelentette be igényét a képre. Hasonlóan a Virág Judit Galéria árverésén – amely Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni hagyatékából származó tételekkel kezdődött – rögtön az első tétel árverezése után a Petőfi Irodalmi Múzeum csapott le Lesznai Anna Beszélgetők című temperájára 220 ezer forintos áron.

A Kieselbach aukció három legmagasabb áron elkelt tétele Berény Róbert Nő pohárral, című festménye ( 52 millió forintos leütési árral), Kádár Béla Kompozíció gyümölcstállal és hegedűvel című vászna ( 36 millió forintért) és Gulácsy Lajos Romantikus táj nőalakkal címet viselő képe ( 34 millió forintért). Virág Judit aukciójának három legdrágább tétele: Vaszary János halála előtti évében festett tengerparti képe, az 1937-es San Remo, 48 millió forintért, Perlrott Csaba Vilmos Kecskeméti főteret ábrázoló képe a tizes évek elejéről 38 millió forintért, és Boromissza Tibor Tavasz Nagybányán című festménye 32 millió forintos leütési áron.

Nyolc-tíz évvel ezelőtt lehettünk tanúi Batthyány Gyula műkereskedelmi felfutásának, aztán a válság visszavetette árait. Most a Kieselbach Galériánál egy 80 évi lappangás után előkerült festményéért, A királyfi unatkozik címűért 26 millió forintot fizettek, a Háremben címet viselőt pedig 20 millió forinton ütötték le. Virág Juditnál a festő úti emlékeiből táplálkozó Kútnál (Rodosz) lett 19 millió forint.

Mindkét háznál volt egy-egy értékes Ország Lili alkotás, akinek műkereskedelmi értéke emelkedőben van. Kieselbach Galériában a Jeruzsálem falai című műve 16 millió forintért, Virág Judit Galériánál a farostra festett Bűvös négyzet 3,8 millió forintért kelt el. Még egy hasonlóság a két árverezőház őszi eseménye között: a legmagasabb arányú áremelkedést mindkét árverésen egyaránt grafikai tételek érték el. Kieselbach Galériánál Kádár Béla Hazafelé című szénrajzának kezdő ára emelkedett hatszorosára, így lett másfél millió forint, Virág Juditnál pedig Munkácsy Mihály Ecce homo-joz készített vázlata ment el ötszörös áron 1,1 millió forintért.

S ha már a hasonlóságoknál tartunk, még egy dolog a szembetötlő. Bár mindketten áttértek a becsértékes árverésre, de egyelőre katalógusban megadott becsértékes sávok nem alkalmasak a vevők orientálására, sokkal inkább a beadók (és a házak) vágyainak kifejeződései. Az esetek túlnyomó többségében túlzóak, ami aztán az árveréseken rendre ki is derül, hiszen a leütési árak a becsértékes sáv alját sem érik el, és tulajdonképpen értelmezhetetlen egy olyan adat, hogy a kikiáltásra kerül festmény értéke 30 és 60 millió között van, hiszen ez így túl széles. Márpedig épp az lenne az értelme a becsértéknek, hogy kifejezze adott pillanatban, jelen körülmények között, a ház szakértelmével és piaci tapasztalatával meghatározza mennyi a tétel aktuális műkereskedelmi értéke.

Lőportartó félmillióért

A Nagyházi Galéria őszi árverésén a néprajzi anyag érdemelt figyelmet. Az anyag kvalitásai mellett azért is, mert folytatódott a tendencia, hogy ezen a területen új, fiatal gyűjtők bukkantak fel, akik gyűjteményépítésbe kezdtek. A néprajzi terület árai elmaradnak a festményáraktól, de a bokályok, üvegtárgyak, kancsók több százezres ára jelzi, hogy emelkedőben van az érdeklődés, és újra akadtak vevők textilekre és festett népi bútorokra is. A legmagasabb áron elkelt tétel, négyszeres áremelkedést elérve, egy 1730-as erdélyi lőportartó lett ötszázezer forintos leütési áron.