Peking júniustól lazít a beruházási tilalmakon

Eddig elzárt területekre engedik be a magánberuházásokat Kínában – közölték tegnap a gazdaságpolitikai fő irányítójának számító Országos Fejlesztési és Reformbizottság pekingi sajtóértekezletén. Az államtanács által két hete jóváhagyott tervek szerint a befektetők ezentúl beszállhatnak közlekedési, víz- és környezetgazdálkodási projektekbe, a városi közüzemi szolgáltatásokba, illetve közelebbről nem részletezett energiaprojektekbe is, mégpedig franchise-okon keresztül. A franchise működtetés stabilitását és a folyamatosságát a bizottság garantálja majd.

A kormányzat bátorítani fogja a bankokat arra, hogy szindikált hiteleket adjanak a franchise projektekhez és megengedi a helyi fejlesztési bankoknak, hogy differenciált támogatásokat nyújtsanak, beleértve az akár 30 évre szóló kölcsönöket is. A júniustól életbe lépő új szabályozás értelmében az ilyen projektekhez befektetési társaságok bevonásával, illetve kötvénykibocsátással is lehet majd forrást gyűjteni.

Az infrastruktúrába érkező magánberuházásokat egyfelől azért is támogatja Peking, mert az önkormányzatok még mindig nyögik azoknak az adósságoknak a terheit, melyeket a válság éveiben halmoztak fel (részben kormányzati intézkedések hatására). A korlátok tilalmának lebontását másfelől a kínai gazdaság lefékeződése is indokolja (idén az első negyedévben csak 7 százalékkal nőtt a GDP, ez hatéves mélypontot jelent).

A magánbefektetők csábítása már a 2013. végi pártkongresszus óta a gazdaságpolitika egyik fő irányvonala. Akkor a PPP volt a varázsige, de igazi tömeget nem sikerült bevonni az ilyen projektekbe. A Financial Times égisze alá tartozó China Confidential áprilisi felmérése szerint a vizsgált PPP-k felénél egy állami ellenőrzésű cég volt a privát partner, és csak alig több mint 22 százalékuk volt kínai magánvállalkozás (17 százalék külföldi és 11 százaléknyi kollektív tulajdonú cég mellett). A PPP-projektekhez sokszor az is kellett a kutatás szerint, hogy az érintett önkormányzatok támogatást nyújtsanak, adókedvezményekkel szolgáljanak vagy éppen olcsó földterületet adjanak a beruházóknak. Az állami források nélkülözhetetlen voltát mutatja az is, hogy a helyi infrastrukturális beruházások finanszírozásában nagy szerepet játszó fejlesztési bankok (a China Development Bank és az Ex-Im Bank) az elmúlt években összesen 62 milliárd dollárnak megfelelő tőkeinjekcióra szorultak, amit Peking a devizatartalékok megcsapolásával teremtett elő.