Összekapnak az országok az acélhulladékon

Egyre jobban felértékelődik a hulladék acél: felhasználásával csökkenthető az acélgyártás szén-dioxid-kibocsátása, mérsékelhető a vasérc iránti kereslet, és talán a vasgyártás költségei is lefaraghatók.

A technológiaváltás diktál

Az acélgyártók világszerte készülnek az elektromosacél-gyártó kapacitásaik (EAF) jobb kihasználására, illetve újak létesítésére – írja a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés az ukrán GMK Center éves összefoglalója és előrejelzése alapján. Az oxigén konverteres és az elektromos ívkemencés acélgyártási technológiák aránya mai globálisan 70-30 százalék, ami 2030-ra 60-40-re módosulhat, azonban ehhez évente több mint 300 millió tonna hulladékra lesz szükség.

Éppen e változás irányába mutat a dél-koreai Posco december 21-i bejelentése. A társaság átadott egy nagy hatékonyságú elektroacél-technológiával működő gyárat, amelyből Hyper NO minőségű, azaz háztartási gépekhez és járművekhez szükséges ötvözetű termékek kerülnek majd ki. A gyár induló, évi 300 ezer tonnás kibocsátásra 2024 végére 400 ezer tonnára nő, fő piaca a helyi elektromosautó-gyártás lesz. A Posco hasonlót építene Észak-Amerikában is, 2030-ra pedig évi egymillió tonnára növelné a Hyper NO minőség termelését. Ám közben rá is jár a rúd:  

• Egy december 18-i hír szerint egy koreai környezetvédelmi szervezet megvádolta, hogy egyes termékeit jogosulatlanul címkézi környezetbarátnak (a vádat a társaság visszautasította);
• December 23-án ellopták egy török vevőknek szánt, 40 ezer tonna hengerelt tekercset szállító hajó szállítmányát a szomáliai partoknál. A hajó máltai zászló alatt közlekedett, a Posco most a kalózokkal egyezkedik;
• December 24-én reggel tűz ütött ki a helyi, pohangi gyárában, mostanra normalizálódott a helyzet.  

Kína és India mindent visz  

A fémhulladékok legnagyobb importőrének azonban Kína és India ígérkezik. Kína Ipari és Információs Technológiai Minisztériuma szerint az ország 2030-ra 100-200 millió tonna új elektroacél kapacitással rendelkezhet. Ehhez azonban a 2022-es 260 millió tonna után 2030-ra több mint 350 millió tonna acélhulladékra lesz szüksége. A mennyiség nagyjából a fele annak a 778 millió tonnának, amennyire szintén 2030-ban a Posco szerint világszerte szüksége lesz az acélgyártásának. Egy másik előrejelzés (Fact.MR) 2033-ra 1,05 milliárd tonnát ír, amelyhez átlagosan évi 4,9 százalékos növekedésen át vezet az út.

Nem gyűlik össze a kellő mennyiségű acélhulladék  

Több országban is stratégiai nyersanyagnak tekintik a vashulladékot – mutat rá az összefoglaló. 

Várhatóan intézkedések is születnek a legnagyobb felhasználók által importált hulladék felhasználására, a legnagyobb exportőrök pedig egyre inkább korlátozzák a hulladék kivitelét. Az országok már most is versengenek a hulladékacélért, a versenyt pedig erősíteni fogja, hogy nem gyűjtenek össze a világon annyi acélhulladékot, amennyire az elektromos ívkemencék használatára való átálláshoz szükség van. 

Az acélhulladék elméletileg végtelenszer újrahasznosítható, de a gyakorlatban minden újraolvasztással nőhet az acélban lévő káros szennyeződések mennyisége. Ezzel nő a hulladék szétválogatásának, illetve a szennyeződések eltávolítására irányuló technológiáknak a szerepe.  

Dunaújvárosban a kínai technológia a megoldás

A Dunaferr – amelynek az új neve Liberty Dunaújváros – tervezett technológiaváltásáról szeptemberben 22-én érkezett bejelentés, a technológiát a kínai CISDI Engineering Co. szállítaná. A közlés szerint a Liberty és a CISDI szén-dioxid-mentesítési tervet dolgoz ki és hajt végre, amelynek megvalósításával a Dunaferr a szénalapú acélgyártásról áttér az elektromos ívkemencés technológiára, a közvetlen szén-dioxid-kibocsátása pedig akár 80 százalékkal is csökkenhet. A beruházás több száz millió euróba kerül.