Lepattannak a szankciók

Olyan jelentős eseményekre került és kerül sok az oroszországi gáziparban, amelyek alapján az jó eséllyel átvészeli az országot sújtó, nyugati szankciókat a Natural Gas Europe-ban olvasható összefoglaló szerint.

Ezek egyike az a szerződés az orosz Gazprom és török vevője között, amely szerint Törökország a jelenlegi, évi 16 milliárd köbméter helyett a következő hónapoktól évi 19 milliárd köbméteres szintnek megfelelő mennyiségű gázt kap a Fekete-tenger alatti, Kék Áramlat vezetéken. A törökön mielőbb még ennél is többet: évi 28 milliárd köbmétert szeretnének. Az együttműködés török részről kimondatlanul arra is utal, hogy Ankara erősíti az Oroszországgal, és jelentősen lazítja az Ukrajnával lévő kapcsolatait. Törökország ugyanis ezzel egy olyan, Ukrajnát elkerülő gázútvonal szerepe jut, amilyen a Lengyelországot és a Baltikumot kikerülő, évi 55 milliárd köbméter kapacitású Északi Áramlatra.

Az orosz gázpozíciók megmaradását biztosítja az Ukrajnát elkerülő Déli Áramlat gázvezeték is. Igaz, hogy ezt a projektet az EU ellenzi, viszont Bulgárián kívül kiáll mellette a nyomvonalában érintett, minden olyan ország, amely már kormányközi megállapodást írt alá a beruházásról Oroszországgal. Bulgáriában is csak idő kérdése, hogy kormánya ismét kiálljon a projekt mellett. Európa aligha tud ellenállni egy évi 63 milliárd köbméter gázt ígérő importforrásnak.

Segíti az orosz gázipart az a már megszületett, de teljes egészében csak jövőre bevezetendő egyezmény is, amely szerint a Kaszpi-tenger melletti országok egyrészt szabályozták a tengerek használatának jogát. (Döntésük kiterjed a szénhidrogén-termelésen kívül a halászatra, a hajózásra és a navigációra is.) Megállapodtak, hogy gazdasági érdekeiket a partjaiktól számított 25 tengeri mérföldig érvényesíthetik, azok túl pedig közösen indíthatnak projekteket. Mindannyiuk jóváhagyása szükséges egy tenger alatti vezeték lefektetéséhez. Ez azt is jelenti, hogy, ha például türkmén gázt Azerbajdzsánon, majd Törökországon át az EU-ba akarnának juttatni, azt Oroszország, de Irán is blokkolhatja, de jó eséllyel blokkolni is fogja, ha valakiben felmerülne efféle, orosz vagy iráni érdekek ellen való exportterv. Vagyis a kaszpi térség gázának a hasznosítására az orosz vállalatoknak nagyobb esélyük van, mint a többieknek, de Iránnak is juthat még szerep.

Eközben a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) megállapította, hogy az érintett orosz cégek (például a Gazprom, a Gazpromnyefty és a Rosznyefty) erőteljesen felfejlesztették a nem hagyományos olaj- és gáz felhozatalához szükséges technológiájukat. Munkához láttak az olajban gazdag Kelet-Szibériában is, termelési szintjük hosszú távú fenntartása érdekében. Eddig évi 38 milliárd köbméter gáz szállítására képes vezeték lefektetéséről állapodtak meg kínai vevőikkel, és jelenleg még ugyanennyiről egyeztetnek.

A növekvő kínai gázkereslet és a kihasználatlan orosz termelőkapacitások összehangolásával a 2020-as évek közepére olyan új, bővülő gázpiac nyílik meg Oroszország számára, amelynek köszönhetően sokkal kevésbé lesz ráutalva európai vevőire. Nemrég a Rosznyefty az amerikai ExxonMobillal új lelőhelyre is bukkant a Kara-tengeren. A terület 750 millió hordó olajat és 340 milliárd köbméter gázt rejthet. Ha a szankciók miatt az Exxonnak ki kell lépnie a partnerségből, akkor a helyét ugrásra kész kínai és indiai társaságok vehetik át. Részesedése mögött több mint kétezer milliárd dollárnyi készlet áll, de egy másik becslés 9 ezer milliárdot sem zár ki.

A Gazprom ráerősített az LNG-szektorra is a Shellel a Szahalin-2 projekt fejlesztésre részeként. Az exportkapacitásokat évi 5 millió tonnával, vagyis 50 százalékkal emelnék. És még ott van a Szahalin-3 is, amelyre alapozva a régió még legalább 30 évig a világ meghatározó gázszállítója maradhat.