Magáncégek milliárdjaiból hódítanák meg a világűrt

Egyszerre felpörgött az űripar: Jeff Bezos, az Amazon vezére évi egymilliárdot készül befektetni Blue Origin nevű cégébe, amellyel 2018-ban már be is indítaná a rendszeres űrturista járatokat. Bezos űrhajója, a New Shepard a tervek szerint a világűr határának tekintett Kármán-vonalig, azaz mintegy 100 kilométeres magasságig vinné fel a vastag pénztárcájú kíváncsiskodókat. A jegy ugyanis nem lenne olcsó, 300 ezer dollárért, vásárolhat majd magának helyet a hat fős kapszulában majd bárki, akinek megér ennyit a 40-50 perces élmény.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Branson cégénél már soban állnak a jelentkezők - Kép: Virgin Galactic[/caption]

Habár Bezos gyors ütemű fejlesztést tervez, Richard Branson cége, a Virgin Galactic valószínűleg előbb indíthat járatokat. Branson új űrhajója, a Virgin Space Ship Unity ugyanis már a tesztrepülések fázisában tart és zajlik a 200-250 ezer dolláros jegyek árusítása is. Branson már a kampányt is megindította, ennek részeként a világ legnagyobb élő tudósának, Stephen Hawkingnak is megígérte, hogy helyet biztosít neki az űrturisták között.
Elon Musk, a SaceX alapítója azonban még ennél is messzebbre vetette a tekintetét: a Tesla-tulajdonos már jövőre egyenesen a Hold körüli pályára repítene két, vélhetően szupergazdag űrturistát. A Holdra tartó utazás ára ugyanis a százmillió dolláros tartományban mozog majd, igaz, nem is néhány perces űrkalandban vehetünk részt, hanem egyhetes-tíznapos igazi űrutazásban.

Nem csak magáncégek, hanem az állami űrügynökségek is megszagolták az üzleti lehetőséget az űrturizmusban. Az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz tavaly jelentette be, hogy 2019-től holdutazást terveznek egy csapat űrturista számára. Egy jegy várhatóan 120 millió dollárt kóstál majd. Aki ezt drágállja, az oroszokkal olcsóbban is utazhat: rövid látogatásokra a Föld körül már 200 ezer dollárért befizethetünk majd Bajkonurban 2018-tól.

Néhány éven belül tehát bőséges lesz a kínálat, ha valaki néhány százezer, vagy millió dollárért kipróbálná az űrhajósok életét. A fizetőképes kereslet is adott: az első űrturisták fejenként 20 millió dollárt fizettek, hogy néhány napot eltölthessenek a Nemzetközi Űrállomáson. Richard Branson állítása szerint már 700 darab jegyet foglaltak érdeklődők a Virgin Galactic jövendő járataira. James Cameron, a Titanic és az Avatár filmek rendezője pedig kijelentette, neki 150 millió dollárt is megérne egy utazás a Holdra.

Az áruszállítás a nagy üzlet

Hatalmas összegeket kérnek el ugyan az űrturistáktól egy-egy jegyért, az igazi üzlet azonban nem a személy-, hanem az áruszállításban rejlik. Az űrturistákkal végrehajtott repülések ugyanis olyan űreszközök kifejlesztését segítik elő, amelyek képesek viszonylag olcsón, elfogadható mennyiségű hasznos terhet a Föld körüli pályára juttatni. Az így fellőtt műholdak, és szerelőmodulok pedig az alapját képezhetik a világűr kincseinek kiaknázását elősegítő ipari bázis megteremtésének.

Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a Naprendszerben a mai igényeinkhez mérten szinte végtelen bőségben állnak rendelkezésre az energiaforrások és nyersanyag-készletek. Jeffrey Kargel planetológus még 1997-ben kiszámította, hogy egyetlen száz méteres átmérőjű, mintegy négymillió tonnás M-osztályú (metal, fémes) kisbolygó 12 millió unciányi platinacsoportba tartozó nemesfémet (platinát, irídiumot, ozmiumot, palládiumot, ródiumot és ruténiumot), valamint 500 ezer tonnányi nikkelt tartalmaz. Ezek együttes értéke pedig a jelenlegi árfolyamok alapján meghaladhatja a húszmilliárd dollárt.

A platinacsoport elemei és a nikkel a Földön igen keresett árucikkek, a legfontosabb ipari fémek közé tartoznak, jó vezető tulajdonságaiknak, ötvöző képességüknek, magas olvadáspontjuknak köszönhetően. Kargel szerint ezekből a fémekből a Földön már felderítettük az összes kitermelhető készlet felét, az évszázad közepére pedig a jelenlegi felhasználási tempó mellett ki is fogyunk belőlük. A planetológus szerint akkor mindenképpen kénytelenek leszünk az űrből pótolni a készleteinket. Ha ez így lesz, az, aki már rendelkezik a kitermeléshez szükséges technológiával és tapasztalattal, olyan árat szabhat majd a nyersanyagoknak, amelyet csak akar. A híres asztrofizikus Neil deGrasse Tyson nem véletlenül tette híres jóslatát: az lesz az első dollárbilliomos, (ezermilliárd dolláros vagyonú) aki elsőként indítja be a kereskedelmi célú aszteroidabányászatot.

Ugyanakkor ez a befektetés óriási összegeket emészt fel. Példaként szolgálhat a NASA tavaly szeptemberben elindult Ozirisz-küldetése, amelynek nemcsak mintát vesznek a Bennu aszteroidából, de azt vissza is hozzák a Földre. Ez a kis kaland azonban 800 millió dollárjába kerül (azaz több mint kétszázmilliárd forintba) az amerikai adófizetőknek és az eredménye néhány kilónyi kőzetminta lesz.

Ilyen volumenű beruházásba úgy gondolnánk, hogy nem sokan mernek belevágni. Ennek ellenére egész sor dollármilliárdos kacérkodik a gondolattal. Űrbányászatra adná a fejét többek között Peter H. Diamandis, a magánűrrepülést támogató X-díj egyik alapítója, a zseniális mérnök és első magyar származású űrturista, Charles Simonyi, valamint Chris Lewicki, a NASA Mars-küldetéseinek korábbi vezetője, tucatnyi más neves személyiséggel együtt, mint Larry Page, a Google anyacége, az Alphabet egyik tulajdonosa.