Mint a szerzők rámutatnak, a nemzetközi pénzügyi válság egy, az olajeladásaitól szélsőségesen függő Venezuelát talált telibe, ahol a kitermelést és az eladást végző állami vállalatot súlyos károsodás érte, mind az igazgatásban, mind a gazdálkodásában, mind a műszaki bázisában.
Az utóbbi évek gazdaságpolitikája az olajiparon kívül is szétzilálta a magánszektort: a kormány a még nem állami tulajdonú cégeknek is termelési és ár-paramétereket ír elő, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a gazdasági követelményeket. A vállalatokat lassan megfojtják a központilag adott utasítások, amelyek figyelmen kívül hagyása egyébként kemény büntetéseket – végső sáron pedig köztulajdonba vételt – von maga után. A jelentés summázata szerint a jelenlegi stádiumban még meglévő, vegyes piacgazdasági-tervgazdasági rendszer mindkét eleméből a legrosszabb jön ki: a piacgazdasági rész piac nélkül működik, a tervgazdálkodás pedig terv nélkül folyik.
A jelentést ismertetve a Frankfurter Allgemeine rámutat, hogy Chávez-kormányzata nem képezett tartalékokat a magas olajárak idején, ami most erősen behatárolja a mozgásterét. Miközben a világon másutt erős dezinflációs – vagy éppen deflációs – folyamatok bontakoznak ki, Venezuelában a drágulás éves rátája eléri a 31 százalékot, ami egész Dél-Amerikában a legmagasabb.
A jegybankot megfosztották önállóságától, és utasították, hogy mobilizáljon tartalékokat, illetve ezeket utalja át a kormány részére. A kormány az áfa megemelésére kényszerült, és ennek ellenére is 30 százalékot le kellett faragnia a közkiadásokból. Az olajbevételek megcsappanása miatt felül kell vizsgálni számos szociális programot, ami korábban az elnök népszerűségének fő forrása volt.
Az olajipar mellett Chávez államosította az ottani távközlési céget, az áramszolgáltatást, az acél- és a cementgyártást, valamint a média nagy részét. Legutóbb az olajkitermeléshez szükséges know-how birtokában lévő, mintegy 60 szolgáltató céget vett át, amelyeket a hadsereg is megszállt.
Az államfőt már akkor figyelmeztették, hogy a lépés megbosszulhatja magát, mert az ország rá van utalva a kisajátított – részben külföldi – vállalatok geológiai és egyéb szakismereteire, mert számos esetben víz, gőz és földgáz – bonyolult eljárás keretében végrehajtott – visszasajtolásával lehet csak fenntartani a termelési szintet. Emiatt a mostani, napi 3 millió barreles kitermelés akár 20 százalékkal is csökkenhet. A figyelmeztetések szerint az elnök az országban nem – mint mondja – a kapitalizmust temeti el, hanem az egész olajipart. A hiányzó technológia pótlásához Chávez esetleg kénytelen lesz Moszkvához folyamodni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.