MSZP-s forgatókönyvek az egyharmad reményében

Az MSZP-ről köztudott, hogy a párton belül több, egymással versengő erőcsoport dinamikus egyensúlyára épülő szervezet. Ezért eddig csak az a vezető volt hosszú távon is sikeres a szocialisták élén, aki egyszerre tudott e platformok többségének érdekeit szem előtt tartva lavírozni úgy, hogy közben a párt hagyományos szavazóit sem idegenítette el. Horn Gyula 1994 és 1998 között arra a stratégiára építette kormányzását, hogy az idősebb választókat mindvégig megtartsa az MSZP támogatói között. A Horn-paradigma lényege az volt, hogy az ideológiától mentes („szakértői”) kormányzás és a megszorítások politikája ne távolítsa el az MSZP-től a 60 év feletti korosztályt. Az MSZP tradicionális szavazóit is nehezen érintő Bokros-csomagot Horn úgy vészelte át, hogy a szocialisták 1998-ban a szavazatok egyharmadát tudták megszerezni, hasonlóan 1994-es eredményükhöz.

Az MSZP július 4-i kongresszusán megválasztandó miniszterelnök-jelölt személye két feltételnek kell, hogy megfeleljen. Az első, hogy tükrözze a párt belső erőviszonyait, vagyis képes legyen fenntartani az egységet. E nélkül nehezen teljesíthető a második feltétel, a párt által kitűzött egyharmados választói támogatás elérése, visszaszerzése. Ez a két kritérium érvényesülhet úgy is, hogy fennmarad a Gyurcsány Ferenc lemondását követően kialakított és jórészt az idősebb generáció által dominált vezetőség („áprilisi konszenzus”), valamint egy bizalmi szavazás után megújított, a fiatalabbakat kulcspozícióba emelő konstrukció révén is.

„Régiek” és „újak” csatájában az MSZP előtt két út áll: a július 4-i kongresszuson felrúghatják az áprilisi konszenzust, ekkor egy megújított vezetéssel sorakoznak fel az újonnan megválasztott miniszterelnök-jelölt mögé. Ha ezt az utat túl rizikósnak ítélnék, maradhatnak az eddigi keretek között, és a Lendvai-Szekeres-Kiss trojka konszenzusos személyt ajánl a kongresszus számára – olvasható az elemzésben. Abban az esetben, ha az MSZP-n belüli erőcsoportok képtelenek lesznek egyezségre jutni, az egység látszatának megőrzése érdekében egy kívülről érkező jelölt mögé sorakozhatnak fel. A párton belüli tartós hatalmi vákuum azonban ahhoz is vezethet, hogy – korábbi nyilatkozatát felülbírálva – Bajnai Gordon „jelentkezzen be” a jelöltségért.

A biztonsági forgatókönyv szerint a fiatalok és az idősek nem viszik kenyértörésre a generációs feszültséget. Ennek érdekében az „igazi baloldali” profilhoz egy tapasztalt, ám az utóbbi hét év alatt kevésbé exponált jelöltet támogatnak, aki alkalmas lehet a válságkezelés és megszorítás miatt kiábrándult törzsbázis legalább részleges visszahódítására.

E forgatókönyvvel számolva lehet esélyes a posztra Szili Katalin. A házelnök-asszony párton belüli alkupozícióit javítja, hogy a Pécsett elért eredménye az EP-választások tükrében korántsem tűnik vereségnek. Bár a köztársasági elnöki és a baranyai fiaskó az ő jelöltsége ellen szól, személye még mindig népszerűbb az MSZP-nél, ez pedig kulcsfontosságú lehet, ha a szocialisták a vereséget szándékoznak minimalizálni. Szilihez hasonlóan Szekeres Imre is az áprilisi konszenzus jelöltje lenne – vélik a Nézőpont elemzői: az MSZP alapítójaként jól ismeri a párt belső erőviszonyait, ebben Szilinél erősebb pozíciókkal rendelkezik, és komolyabb „kopás” nélkül vészelte ált az utóbbi évek kormányzását.

A második forgatókönyv értelmében a kongresszus a fiatalítás mellett dönt, vagyis Lendvai Ildikó pártelnök ötletét támogatva az MSZP egy „új” arccal próbál kitörni a népszerűségi lejtmenetből. Igaz, ez több kockázatot rejt magában, mint egy ismert jelölttel visszatérni a baloldali profilhoz, azonban a Gyurcsány-korszakkal szemben gyakorolt markáns kritikával hitelesítheti a „szakítást”. Bármely fiatal jelölt számára kockázatot jelent, hogy egy tisztújítással egybekötött teljes generációváltás után elszenvedett választási vereség minimum középtávon súlyosan gyengíti a „régiekkel” szembeni párton belüli alkupozíciókat. Vélhetően ebből a megfontolásból választotta a kivárás taktikáját Botka László szegedi polgármester, aki kezdetben Gyurcsány támogatója volt, az utóbbi években látványosan eltávolodott a volt miniszterelnöktől.
Jelölése mellett szólna, hogy helybéli sikereire támaszkodva pozitív helyzetből indulna, nem kötődik a kormány népszerűtlen intézkedéseihez, és egyesíteni tudná a párton belüli a Gyurcsány-kritikus erőköröket.

Molnár Csaba kancelláriaminiszter szintén a fiatalabb generáció tagja, Botkával ellentétben pedig valószínűleg nem zárkózna el a feladattól. Személye azonban szinte minden szempontból ellentétes lenne az MSZP számára követendő stratégiával. Politikusi karrierje Gyurcsányhoz kötődik, jelöltségét ezért aligha lehetne az MSZP baloldali gyökereihez való visszatérésként kommunikálni sem a visszanyerendő szavazók irányába, sem a pártnyilvánosság felé.
A két erőcsoport, tehát az idősebb és a fiatalabb generáció közti kompromisszum jelöltje lehetne Mesterházy Attila. Lendvai Ildikóhoz való kötődésével az áprilisi kompromisszumot sem borítaná fel, életkoránál fogva pedig új arcként is sikerrel pozícionálható. Gyurcsányhoz való ambivalens viszonya mindkét tábor irányába könnyen piacképessé teszi, igaz, egy kampányban nehezen tudná magát egyértelműen szembehelyezni a volt miniszterelnökkel, hiszen Mesterházy államtitkár volt a Gyurcsány vezette Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban. Erős érv mellette, hogy a frakcióvezetőség révén élvezheti a képviselőcsoport bizalmát.

Ha július 4-én az erőviszonyok kiegyenlítettsége miatt nem sikerülne egyezségre jutni, de felülkerekedik a pártegység fenntartásának szükségessége, az MSZP dönthet úgy: 2001-hez hasonlóan egy párton kívüli jelöltet nevez meg. Ennek hátrányai ismertek Medgyessy Péter kormányzásának – és bukásának – idejéből, azonban rövidtávon megakadályozhatja a szocialisták belső feszültségeinek látványos felszínre törését. Egy külsős kormányfőjelölt pozitív hozadéka az lehet, hogy személyes népszerűsége „áttevődik” a pártra, javítva így az MSZP megítélésén.

Ha július 4-én az MSZP-n a patthelyzet lenne úrrá, az akár Bajnai Gordonnak is lehetőséget teremt, hogy a hatalmi vákuumot betöltve átvegye a kezdeményező szerepet. Bár ilyen ambícióit korábban tagadta, a kormányfő nemrég a szocialisták választmányi ülésén megjelenve fogalmazott meg „ajánlásokat” az MSZP számára, ami arra engedhet következtetni, hogy a párt belső erőviszonyainak függvényében akár ő is szerepet vállalhatna. Ez a nyilvánosság felé azonban mindenképpen gyengítené a Gyurcsány (-Bajnai) korszak lezárásának üzenetét, így csökkentve a remélt egyharmad esélyét. Egy külső jelölthöz hasonlóan Bajnai jelentené az MSZP belső erőviszonyainak rendezését.