Az MSZP-sek ősszavazók, az LMP-seknek kell a kampány

A TÁRKI 2010. áprilisi, a felnőtt magyar lakosságot reprezentáló 1000 fős kutatásának eredményei alapján látható, hogy a magyar választók nagytöbbsége nem a kampány hatására, hanem régebbi megszokása vagy meggyőződése alapján választott.

A válaszadók közel felének (43 százalék) megszokásból szavazott az általa szimpatikusnak ítélt pártra (legalábbis a választások előtt több mint egy hónappal eldöntötte, kire szavaz majd), 37 százalékuk pedig meggyőződéses híve egy pártnak (azt állítja ugyanis, hogy mindig is az adott párt szavazója volt).

A válaszolók ötödének (20 százalék) pártszimpátiája tekinthető kampányterméknek: 4 százalékuk a választások előtti napokban, 2 százalékuk az azt megelőző héten, 4 százalékuk egy-két héttel korábban, 10 százalékuk pedig legfeljebb egy hónappal az első forduló előtt döntött a választott párt mellett.

Az  LMP szavazótáborának pártszimpátiája zömmel kampánytermék, azaz tízből hét LMP-szavazó legfeljebb egy hónappal a választások első fordulója előtt döntötte el, hogy rájuk szavaz, ami egy új párt esetében nem meglepő. A másik új parlamenti párt, az LMP-nél valamivel régebben alakult Jobbik szavazótábora elsősorban megszokásból, másodsorban a kampány hatására szavazott a pártra, ugyanakkor alig találunk meggyőződéses Jobbik-szavazót.

Az MSZP esetében a legjellemzőbb, hogy a választói „mindig is ennek a pártnak a szimpatizánsa volt”, azaz a szocialisták rendelkeznek a legnagyobb arányban elkötelezett szavazói réteggel. A Fidesz-KDNP esetében is magas a meggyőződésből rájuk szavazók aránya, ám a győztes pártszövetség szavazótáborán belül ezzel megegyező mértékben találunk megszokásból szavazókat is.