Offshore-botrány: Vége a paradicsomi állapotnak

Ma Párizsban találkoznak a világ adóhatóságának vezetői, hogy megvitassák a Panama-iratokból következő teendőiket. Az OECD közleménye szerint a cél, hogy megállapodjanak a most nyilvánoságra került, 210 ezer vállalatot érintő 11 millió dokumentum feldolgozásáról és értékeléséről, hiszen minden egyes tranzakció számos joghatóságon ível át, és különböző országok társaságait és állampolgárait érinti. Erre most az információcsere segítségéve van is esély a szervezet szerint. Magyarországon a Panama-iratokban 90 társaság érintett, az eddig megjelent összesítések szerint tíz ügyfél 18 kedvezményezettjéről van szó – bár eddig nyilvánosságra csak néhány került.

Nálunk már kevesebben vannak

Az érintettség valószínűleg azért is ennyire alacsony, mert Panama nem a legnagyobb kedvenc a magyar offshore cégalapításban. A céginformációs szolgáltatással foglalkozó Bisnode Világgazdaságnak készített kimutatása szerint Panama most már csak a hetedik legnépszerűbb offshore-helyszín volt Magyarországon, ez azonban csak annyit jelent, hogy a hazánkban működő cégek közül valamivel kevesebb, mint négyszáznak volt ott bejegyzett tulajdonosa (ami nem feltétlenül jelenti azt sem, hogy az illető társaság feltétlenül adókerülő, elképzelhető ugyanis, hogy egy valóban panamai cég honi leányáról van szó).

A céginformációs szolgáltató adatai arról tanúskodnak, hogy folyamatosan csökken az offshore helyszíneknek tekintett országokhoz kötődő cégek száma: ma már csak valamivel több mint 5300 ilyen társaságot találni az adatbázisban. A népszerűségi lista alig változik, a legnépszerűbb offshore helyszín Ciprus lehet: több mint ezer cég tulajdonosa ottani. Jellemző, hogy 2013 végén még több mint 1500 ciprusi kötödésű céget regisztráltak. A dobogó másik két helyén továbbra is a Seychelles-szigetek és Svájc osztozik. A Bisnode adatai szerint láthatóan csökkent az offshore-helyszínhez köthető társaságok száma, és jelentősen esik az ilyen országokból alapított cégeké is. 2015 januárjától kezdve mostanáig mindössze 336 olyan társaságot jegyeztek be Magyarországon, amelynek offshore helyszínhez köthető tulajdonosa volt, míg 2013 elejétől 2014 hasonló időszakáig ennek közel a kétszeresét.

Kockázatos játék

Az utóbbi időben az érdeklődés inkább arra irányul, hogy miként lehet megszüntetni az adókerülő struktúrákat és legalizálni a jövedelmeket – hangsúlyozta a Világgazdaságnak Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere, adószakértő. Szerinte egyre jobban érezteti a hatását az OECD – és a világ vezető hatalmainak – mind erőteljesebb fellépése az adókerülés ellen. A fenyegetettséget leginkább a jövőre gyakorlatilag teljes körűen megvalósuló automatikus adatcsere növeli: a rendszerhez csatlakozó államok hatóságai a területükön nyitott bankszámlákról és a számlák mögötti végső haszonélvezőkről értesíteni fogják az érintett országok adóhatóságait. 

Eközben nagyobb a kockázat is. A hazai offshore-ellenes szabályok például magasabb, mintegy kétszeres adót rendelnek az offshore cégekből származó jövedelmekhez (gyakorlatilag az offshore cégből felvett osztalékhoz). A végső haszonhúzó és az offshore cég közötti kapcsolat feltárása esetén így az adóhatóság kétszer akkora adóterhet vet ki az offshore cégből felvett jövedelemre, mint ha ezt közvetlenül a magyar cégből realizálta volna a tulajdonos. Erre a magasabb adóhiányra mint alapra számítják fel a bírságot és a késedelmi pótlékot is.

A fenyegetettség növekedése mellett fontos szempont, hogy jelentősen csökkent a tőkejövedelmek terhelése Magyarországon. A korábbi 20 százalék körüli nyereségadó és a rá rakódó 35 százalékos osztalékteher helyett a 10 százalékos nyereségadóval, a 15 százalékos szja-kulccsal (és a legfeljebb pár százezer forint egészségügyi hozzájárulással) számolva is a profit háromnegyede a tulajdonosnál marad. Ez európai és világviszonylatban is kifejezetten alacsony összadótehernek számít – mondja a szakértő, aki szerint ez is a magyar érdekeltségű offshore társaságok számának csökkenésére hat.

A kisebb hazai adóteher és a lebukás veszélye mellett ráadásul egy viszonylag magas fix költséggel is számolnia kell annak, aki offshore társaság alapításában vagy működtetésében gondolkodik. A költség egymillió forint körül van évente, vagyis akkor érdemes egyáltalán gondolkodni adóparadicsomi cég létrehozásában, ha a vele elérhető megtakarítás ennél magasabb. Miután alapesetben egy ilyen céggel csak az osztalékadót lehet megspórolni, ezért legalább hétmilliós osztalék, vagyis nyolcmillió körüli éves profit kell ahhoz, hogy ne legyen veszteséges a struktúra fenntartása. Igaz, ez esetben még csak arról beszélünk, hogy a nem vagy félig legális pénz megszerzése ugyanannyiba kerül, mint a normálisan adózott jövedelem. Valójában meglehetősen nagy, több tíz, de inkább százmilliós profit kell ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen offshore cégben gondolkodni.

Csővári István szerint az egyáltalán nem adóztató adóparadicsomokra épülő, átláthatatlan tulajdonosi struktúrák széles körű használata az információcsere kiterjedésével drasztikusan esni fog. Közben jelenleg is futó párhuzamos OECD- és EU-projektek jelentős csapást mérnek a nagyvállalatok egyébként – legalábbis a tulajdoni viszonyokat illetően – transzparens adóstruktúráira is. A nemzetközi adótervezés így inkább egy sokkal nagyobb odafigyelést igénylő és sokkal költségesebb és jelentősen megváltozott irányú üzletág lesz.

Az offshore lehetőséget biztosító államnak ez azért éri meg, mert az alacsony – vagy akár nulla kulcsú – adó ellenére a cégek működtetéséből, bejegyzéséből is származik helyben bevétel (ez ott, ahol más bevételi forrás nincs, racionális választásnak tűnik). Annak érdekében, hogy az alacsony adózási környezet még csábítóbb legyen, egyszerűsített az adminisztráció is, például nem kell nagyon az éves beszámolók és bevallások leadásával bíbelődni.

Egyes országok az anonimitás lehetőségét kínálják fel a tulajdonosoknak – egyszerűen nincs cégbejegyzés, vagy nem megismerhetők az adatok mások, főként más adóhatóságok számára. Sok helyütt a névleges tulajdonlás a divat, ilyenkor a valós tulajdonos szerződések mögé bújik, az irányítást hivatalosan más végzi, aki persze papíron előre lemond minden jogáról.

Az offshore lehetőséget biztosító államnak ez azért éri meg, mert az alacsony – vagy akár nulla kulcsú – adó ellenére a cégek működtetéséből, bejegyzéséből is származik helyben bevétel (ez ott, ahol más bevételi forrás nincs, racionális választásnak tűnik). Annak érdekében, hogy az alacsony adózási környezet még csábítóbb legyen, egyszerűsített az adminisztráció is, például nem kell nagyon az éves beszámolók és bevallások leadásával bíbelődni.

Egyes országok az anonimitás lehetőségét kínálják fel a tulajdonosoknak – egyszerűen nincs cégbejegyzés, vagy nem megismerhetők az adatok mások, főként más adóhatóságok számára. Sok helyütt a névleges tulajdonlás a divat, ilyenkor a valós tulajdonos szerződések mögé bújik, az irányítást hivatalosan más végzi, aki persze papíron előre lemond minden jogáról. Öt módszer a kiutalásra 1. Export. A gyártó a neki száz forintba kerülő árut nem kétszáz forintért adja el a vevőnek közvetlenül, hanem előbb 110-ért a saját offshore cégének, majd az értékesíti tovább a vásárlónak. Így 90 forintnyi haszon az adóparadicsomban marad.

2. Import. Behozatal esetén a kétszáz forintért a gyártótól megvásárolt árut az importőr offshore cége veszi meg, majd adja tovább 290-ért a vállalatnak, amely azt végül belföldön háromszáz forintért értékesíti. Ezt a transzferár-szabályozás akadályozza meg, amikor az adóhatóságokkal kell megállapodni arról, hogy adott körhöz tartozó cégek egymás között milyen áron számolhatnak el árukat, ügyleteket. A probléma, hogy ha az offshore-tulajdonosok rejtve maradnak, ez a módszer nem élesíthető.

3. Beszámlázás. Névhasználat vagy egyéb jogdíjas termék, szolgáltatás (logó, licenc, szabadalom) címén, esetleg más szolgáltatásokkal az offshore társaság egyszerűen számlát állít ki a cégnek, amely azt költségként számolja el. Ilyenkor nemcsak az osztalékadó, hanem a társasági adó megfizetése alól is „mentesül” a cég. A lehetőség korlátja a transzferár-szabályozás és az a szabály, hogy minden ügyletnek valós gazdasági tartalommal kell rendelkeznie – egy adóellenőrzésnél ráadásul azonnal kibukik egy offshore számla.

4. Osztalék. A cég tulajdonosa nem közvetlenül a magánszemély, hanem az offshore cég, így (azonkívül, hogy a tulajdonos rejtve marad) a nyereség után kifizetett osztalék adóparadicsomi helyre kerül. Így megúszható az osztalékadó és a hozzákapcsolt egészségügyi hozzájárulás (amelyet magánszemélyeknek kell kifizetni).

5. Részvényeladás. Adott cég részesedését (ingatlanát) az offshore cég megvásárolja olcsón, majd eladja drágán, akár ugyanazon tulajdonosi körön belül is. A cégérték növekedésének eredménye az offshore társaságnál jelenik meg, amelynek ez után nem kell adóznia. Ez is közvetlenül a magánszemélyt terhelő szja elkerülésére irányul. fotó: AFP -->