Elbukott Renzi kísérlete

Olaszországban egy időre el lehet felejteni a gazdasági reformokat – ennyit biztosan lehet állítani a miniszterelnök, Matteo Renzi lemondásához vezető vasárnapi népszavazás után. Arra számítani lehetett, hogy a magas, 66 százalékos részvétellel megtartott referendumon a "nem" győz majd, de arra nem, hogy a szavazók 59,1–40,9 arányban utasítják el az alkotmány módosítását. A tervezet alapján úgy alakították volna át a politikai rendszert, hogy a kormánytöbbség sokkal gyorsabban végre tudja hajtani az olykor évtizedek óta halogatott reformokat. Ez viszont olyan hatalomkoncentrációval járt volna, amit az olaszok nem fogadtak el, ráadásul mivel Renzi személyes ügyévé tette az alkotmánymódosítást, róla is véleményt nyilváníthattak. A nagyjából ezer napja hivatalba lépett kormányfő azonban nem mondhat magáénak túl nagy sikereket – leszámítva a munkaerő-piac rugalmasabbá tételét –, a válság óta legfeljebb stagnáló gazdaság alig indult be az elmúlt egy évben, a munkanélküliség nem tudott 11,5 százalék alá kerülni.

Renzi másfél órával az exit pollok után a saját vereségeként ismerte el a történteket, és bejelentette, hogy benyújtja lemondását Sergio Mattarella államfőnek, a folytatás azonban nem egyértelmű. A parlamenti többség ugyanis nem tűnt el (a Renzi vezette balközép Demokrata Párt mellett egy kisebb jobbközép párt alkotja), így a köztársasági elnök onnan is felkérhet valakit kormányfőnek  – erre már a népszavazás előtt Pier Carlo Padoan gazdasági és pénzügyminisztert emlegették esélyesként. Az új kormány fő feladata a választási törvény rendbe tétele volna (az idén elfogadott jogszabály alkotmánybírósági jóváhagyásra vár), utána vagy előrehozott választásokat lehet tartani jövő nyáron, vagy akár ki is lehet húzni a 2018 elején esedékesig.

A legerősebb ellenzéki erő, az euróellenes Öt Csillag mozgalom minél előbb választásokat akar – a mostani törvény nekik kedvez –, ezt azonban várhatóan a többi párt meg fogja akadályozni. Valószínűleg ebben bíznak az európai partnerek is, amelyeknek a legkevésbé se hiányzik egy olasz krízis. Az eurócsoport pénzügyminisztereinek mai tanácskozásuk előtt válaszolniuk kellett az újságírói kérdésekre, és a francia Michel Sapintől a német Wolfgan Schaubléig azt hajtogatták, hogy szó sincs semmiféle eurókockázatról, nem is kell az olasz kérdést megvitatni. Olaszország képes kezelni a Renzi lemondásából fakadó nehézségeket – mondta a gazdasági ügyekért felelős biztos, Pierre Moscovici –, az eurózóna pedig bármilyen politikai sokkon úrrá tud lenni. Az Eurogroup meg is mutatta, hogy nem akarja túldramatizálni a helyzetet: az euróországok 2017-es költségvetési terveihez fűzött bizottsági állásfoglalás értékelve úgy elmarasztalták az olaszokat, mintha mi sem történt volna. Felszólították Olaszországot, tegyen lépéseket kijelölt költségvetési pályája betartására – bár elismerték, hogy a földrengések és a menekültválság miatt jogos lehet némi eltérés –, és nem ejtettek szót arról, hogy ezt vajon milyen kormánytól várják.